Természetes, hogy a tűzhányók látványát a körülöttünk lévő jól ismert dolgokhoz hasonlítjuk. Így jön a képbe a Grimsvötn vulkán idei kitörésekor oly sokszor használt füstoszlop, füstfelhő kifejezés is, amit valójában helytelenül említenek egy tűzhányó esetében.
Elég egy vulkán mélyén kavargó magmát elképzelnünk ahhoz, hogy elfeledjük a cigarettafüstöt és a gyárkéményeket. A magma nem más, mint a földfelszín alatti olvadt kőzetanyag. A földkéreg részleges olvadásából keletkezik, és nem ég el.
Amikor a magma a felszínre ér, lávává alakul, ekkor elveszíti illóanyag-tartalmát. Ekkor a robbanásban vízgőz, kén-dioxid, klór és fluor jut a légkörbe. Azaz összességében gőz keletkezik, ami nem ugyanaz, mint a gáz.
A füst gáz, amely a tökéletes égés során szabadul fel. Például ha elszívunk egy cigarettát, vagy ha a kályhába begyújtunk télire.
Az a hamu, ami a vulkánból származik nem ugyanaz, mint a cigaretta hamuja. A vulkánból származó hamu igen apró szilícium-dioxid törmelék. Azaz felaprózódott kőzet, és nem égéstermék.
A robbanásos kitörés után vulkáni hamu zúdul ki a kürtőből és gomolyog felfelé, de nem a hétköznapi értelembe vett hamuként. Hiába látványra hasonló egy hatalmas tűz során keletkezett füsttömeg és a vulkáni hamufelhő, a tűzhányók esetében azonban szó sincs füstről, füstölgésről, füstoszlopról és füstfelhőről, annál inkább apró a légkörbe emelkedő felaprózódott magmáról.
