A pókoknak nincs szükségük péniszre. Helyette az úgynevezett módosult, fecskendőszerű tapógatólábukkal az úgynevezett pedipalpusszal juttatják spermáikat a nőstényekbe.
Azonban a pedipalpusszal is gondok akadhatnak, főleg a törpepókoknál, akik az utolsó vedlés után két hatalmas tapogatólábbal bújnak elő. A nőstény pókok a hím pókokhoz képest hatalmasak, s ahhoz, hogy megközelítsék a hímeknek meg kell küzdeniük egymással.
Az okos pókok, hogy könnyítsenek mozgásukon pókselyembe csavarja tapogatólábát, amíg az le nem válik, az a hím, amelyik fukarkodik, s mindkét tapogatólábát megtartja hátrányba kerül.
Az önmagukat félig amputáló, “kiherélő” pókok 50 százalékkal gyorsabbak, állóképességük is jobb. Paradox módon gyakrabban, és sikeresebben párzanak, s hagynak hátra utódokat, mint nem eunuch társaik.
Az Nephilengys malabarensis dél-kelet ázsiai pókfajtánál azt is sikerült kimutatni, a legjobb harcosok a minkét párzólábukat elvesztett egyedekből válnak. Háromszor sűrűbben támadnak, mint fél-amputált vagy ép társaik.
AJÁNLOTT LINKEK:
A pókok különös párzószerve – és az evolúció (National Geographic)
Bővebben az eunuch pókok szokásairól (National Geographic)
Tanulmány a harcos eunuch pókokról (Animal Behaviour)
