Valentin-nap éjjelén egy 6 kilométer átmérőjű üstököst közelített meg a NASA egyik űrszondája. A Stardust 38 600 kilométeres sebességgel haladt, amikor 180 kilométerre megközelítette a Tempel 1 nevű üstökös felszínét.
Az üstökös felé száguldva a szonda védőpajzsának törmelékek, porszemcsék és kisebb szikladarabok csapódtak. Ezeket a koppanásokat zavaró jelekként rögzítette a Stardust, amelyet hangállományként bárki meghallgathat a NASA honlapján.
Azonban ne higyjük el, hogy a szonda az üstökös valódi “hangját” vette föl, mivel a hanghullámok terjedésére egy rugalmas közegre – gázra, folyadékra vagy szilád testre – van szükség.
Az űr vákuumában nem terjednek a hanghullámok és zajok, így nem is tudott volna valódi hangokat rögzíteni az üstököskövető űrszonda.
AJÁNLOTT LINKEK:
Miért nincs az űrben hang? (Wikipedia)
Üstököszaj a NASA honlapján (NASA)
