A hatodik kontinensen még 1991-ben fedezték fel a Cryolophosaurust, azaz a “fagyott fejdíszes gyíkot” a Transzantarktiszi-hegységben, ám a fosszíliának csupán a harmadát tudták feltárni: pénzhiány, valamint a szélsőséges időjárási viszonyok miatt az ásatásokat félbe kellett szakítani.
Húsz évvel később az Albertai Egyetem paleontológusai hat héten át végeztek feltárásokat a Kirkpatrick-csúcson, és napvilágra hozták az eddigi első és egyetlen Cryolophosaurus fosszíliáit.
A húsevő dinoszaurusz hossza elérte a 8 métert, testsúlya pedig közel fél tonna volt. Érdekessége a koponyáján lévő csonttaréj, amely vélhetően a párválasztásban játszhatott szerepet. Ám míg más dinoszauruszok esetében a csonttaréj a homloktól a tarkóig húzódik, a Cryolophosaurus esetében keresztben helyezkedik el.
A “fagyott fejdíszes gyík” magassági rekordernek is lehet nevezni, hiszen fosszíliái a tengerszint felett 4000 méterrel kerültek elő.
65 MILLIÓ ÉVE NEM HALT KI MIND
Bár a Cryolophosaurus idejében az Antarktiszen távolról sem voltak olyan zordak az időjárási viszonyok, mint napjainkban, a sarkkörön túl fél éven át sötétség honolt, a fagyott fejdíszes gyík azonban sikeresen alkalmazkodott nagyobb szemeivel vagy a vizuális információ feldolgozására szolgáló megnagyobbodott két látólebenyével.
A kanadai expedíció legérdekesebb felfedezése minden bizonnyal a fosszíliák kora, amelyek “mindössze” 60 millió évesek, vagyis jó ötmillió évvel későbbiek, mint a dinoszauruszokkal végző kréta-tercier kihalási esemény.
Az antarktiszi kutatások újabb adalékkal szolgálnak arra, hogy nem halt ki az összes dinoszaurusz 65 millió évvel ezelőtt, amikor egy óriási meteorit bolygónkba csapódott. Szintén nemrégiben egy Új-Mexikóból előkerült hadrosaurus fosszíliát azonosítottak 65 évnél fiatalabbnak.
“Lehettek olyan menedékhelyek, ahol bizonyos fajok túlélhették a kataklizmát” – állítják a kanadai paleontológusok.
A madarak közé nem tartozó dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt bekövetkező tömeges kipusztulása az őslénytan egyik legvitatottabb problémája.
A tömeges fajpusztulást kréta-tercier kihalási eseménynek – röviden K-T eseménynek – nevezik. Az elterjedt elmélet szerint a dinoszauruszok kihalásának fő oka egy becsapódási esemény volt, de egyes tudósok úgy gondolják, hogy más ok vagy esetleg több különböző körülmény vezethetettl a dinoszauruszok eltűnéséhez.
A madarak közé nem tartozó dinoszauruszok maradványai alkalmanként megtalálhatók a kréta-tercier határ felett is.
2001-ben Robert A. Zielinski és James R. Budahn őslénykutatók beszámoltak egy hadrosaurida lábcsontleletről, amelyet az Új-Mexikó állambeli San Juan Basinben találtak.
A kőzetréteget, amelyben a fosszíliát felfedezték, a korai paleocén korra, megközelítőleg 64,5 millió évvel ezelőttre datálták.
Számos tudós elveti a „Paleocén dinoszauruszok” elméletét, véleményük szerint ugyanis az ilyen leletek csak áthelyeződtek, például kimosódtak eredeti helyükről, majd újra betemetődtek a később keletkezett rétegekben.
Úgy vélik, hogy amennyiben helyes a rájuk vonatkozó kormegállapítás, ez a maroknyi túlélő dinoszaurusz nem ingatja meg a dinoszauruszok kihalásának tényét.
AJÁNLOTT LINKEK:
A kutatásról bővebben (Az Albertai Egyetem Honlapja)
