A pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem vegyészei a műanyagok öngyógyító képességéről számoltak be az Angewandte Chemie című folyóiratban. Az öngyógyító folyamat akárhányszor megismételhető, mivel a polimer egyik alkotóeleme, a tritiokarbonát indítja el a javítási folyamatot.
A tritiokarbonát mindig az egyes szénatomokhoz három kénatom kapcsolódik, amelyek közül kettőhöz újabb szénatom csatlakozik. Amennyiben repedés keletkezik, és ibolyántúli (UV) fény éri annak helyét, ezek a kémiai kötések átszerveződnek. Egyesek felbomlanak, és új partnerrel állnak össze, akár a repedésen átívelő módon is.
Ez olyan jól működik, hogy a kutatóknak még a műanyagzúzalékot is sikerült összenyomással és UV-megvilágítással újra egybefüggő testté egyesíteni. Az öngyógyító műanyag tehát nem csupán építőelemeket stabilizálhatna, hanem olyan termékeket is eredményezhetne, amelyeket könnyedén lehetne újrahasznosítani.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az eredeti tanulmány kivonata (Angewandte Chemie)
