A II. világháború végkimenetelét tekintve egyáltalán nem úgy volt logikus, hogy a szovjet megszállást előkészítendő, köztársasággá alakuljon hazánk. Ennek ellenére 1946. február 1-jétől 1949. augusztus 23-ig ez volt Magyarország államformája.
Kétségtelen, hogy a fasiszta hatalom távozása „felszabadulásnak” volt minősítve a szovjetek bevonulását követően. A hadműveletek 1945 áprilisára befejeződtek, az ideiglenes kormány Budapestre költözött, és addigra kialakult a többpártrendszer is. A fő szereplők a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt voltak.
(Ezek a pártok már 1944 decemberében megalakították Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, és kimondták, hogy szakítani kell a hitleri Németországgal, földreformot kell végrehajtani. Programjukat a debreceni nemzetgyűlés fogadta el, amely ideiglenes kormányt választott, Dálnoki Miklós Béla vezetésével.)
Magyarország a világháború után:
A földreform végrehajtása után – melyben nagy szerepe volt Nagy Imre, akkori agrárminiszternek, valamint Veres Péter parasztpárti írónak – ezek a pártok szervezeti kiépítésükkel foglalatoskodtak.
A gyűjtőpárt az FKgP volt, a régi, az új paraszti réteg, a magántulajdon szentségében bízó réteg, a konzervatív, polgári többség őket követte. Vezető politikusa volt Tildy Zoltán vagy éppen Nagy Ferenc. A Szociáldemokrata Párt az ipari munkásokra, a városi dolgozó rétegre támaszkodott, fő arcai: Kéthly Anna, Szakasits Árpád, Marosán György voltak.
A Magyar Kommunista Párt ekkor még a demokratizálódást tűzte zászlajára, valamint a gyors újjáépítést. Vezetői Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Rajk László, Révai József. A Nemzeti Parasztpárt inkább a szegényebb, kelet-magyarországi parasztokat tudta megszólítani (emblematikus figurái: Erdei Ferenc, Veres Péter, Bibó István).
Kiírták a választásokat (minden 20. életévét betöltött magyar részt vehetett rajta), melyet a Kisgazdapárt nyert meg (FKgP 57%, SZDP 17,4%, MKP 17%, NPP 6,8%, Polgári Demokrata Párt 1,7%). 1945 novemberében megalakult az új kormány, a miniszterelnök Tildy Zoltán lett.
Az 1946-os eseményekről, a forintról:
Miért lettünk köztársaság a Szövetségi Ellenőrző Bizottság (SZEB) felügyelete ellenére?
A SZEB a II. világháború után a közigazgatás felügyeletét végezte Magyarországon – gyakorlatilag ügyelt a rendre. Az államforma kérdése két dolog miatt merült fel a politikai pártokban. Egyrészt azért, mert a szövetségesek szorgalmazták, hogy Németország támogatóival meg kell kötni a békét, és mégiscsak furcsa lett volna úgy diplomáciai tárgyalásokat folytatni, hogy nem létező királyságként tetszelgünk.
A köztársaság elfogadása egy jó pont lett volna ezeken a tárgyalásokon, hisz a demokratizálódás jeleit mutatta volna. 1945 végén az SZDP jött elő a kérdéssel, ők már a két világháború között is ébren tartották a köztársasági hagyományokat. Az előterjesztéshez csatlakozott az MKP és az NPP is, valamint a kisebb pártok.
A Kisgazdapárt azért volt megosztott, mert az egyház a királyság hagyományai mellett állt ki, és a párt jobboldali szárnya ebből a rétegből került ki. Sőt, egyes klérusi körök – például Mindszenthy József bíboros – a Habsburgok visszatérésében bízta. Utóbbi 1945 decemberében levelet is írt Tildynek, hogy az álljon ki az „ezeréves magyar királyság” szentsége mellett (sőt, felvette a kapcsolatot Habsburg Ottóval).
Életképek 1946-ból – kis pihenő gyanánt:
Tildy Zoltánék felismerték, az államforma kérdésének tisztázása akár még belpolitikai erejüket is növelheti, hiszen az nem ellenkezett a párt ideológiai terveivel. Dobi István jelentette ki először, hogy időszerű a kérdés, később követte őt Tildy is.
A határozat 1946. január 31-én született meg, február 1-jén pedig az ország hivatalosan is köztársaság lett, annak elnökéül Tildy Zoltánt választották. Egyedül Slachta Margit állt ki a királyság mellett a Parlamentben. Megjegyzendő, a kisgazdáknál vérre menő viták voltak a jelöltről, sokan Nagy Ferencet látták volna szívesen az elnöki székben.
Az MKP és az SZDP csak reprezentatív szerepet szánt a köztársasági elnöknek, az FKgP viszont tényleges hatalmi jogkörrel bírót. Végül utóbbiak tettek nagy engedményeket. Nem hívhatta össze és oszlathatta fel az országgyűlést, nem vétózhatott, nem szentesíthette a törvényeket, nem üzenhetett hadat a parlament hozzájárulása nélkül.
Összességében elmondható, hogy a köztársaság kikiáltása a demokratikus értékeinkhez tartozik.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tildy Zoltán életpályája (wikipedia)
A második köztársaságról (epa.oszk.hu)
Népi demokrácia nép nélkül (tortenelemportal.hu)
A második köztársaság (historia.hu)
