Az inzulin nem más, mint a hasnyálmirigy (pancreas) szigeteinek hormonja. Több vetélkedőben szerepelt már – amolyan becsapós feladványként – a Langerhans-szigetek kérdése. Nos, nem földrajzi területről van szó, hanem a hasnyálmirigy egy részét hívjuk felfedezője után így.
Nem meglepő ezután az sem, hogy az inzulin kifejezés a latin insula szóból származik, ennek jelentése sziget. Az inzulin története mindenképpen sikertörténet, mert felfedezése után páratlanul rövid idő alatt kapták meg a Nobel-díjat a tudósok, ez más esetekben nem bevált gyakorlat.
Angol nyelvű oktatófilm az inzulin használatáról:
A cukorbetegségről már a XIX. század előtt is folytak találgatások, de kétségtelen, hogy Langerhans 1869-es kutatása új területeket nyitott meg. 1889-ben Joseg von Mering és Oskar Minowski felismerte, hogy a hasnyálmirigy megsemmisítése után cukorbetegség alakul ki. 1913-ban a kanadai John James MacLeod könyvben foglalta össze az addigi kísérleteket.
Kanadában fedezték fel végül az inzulint, bizonyos Frederick Banting és segítője, Charles Best. (Később James Collip is segített nekik.) Kutyákkal és marhákkal kísérleteztek 1921-től Macleod kutatói osztályán. Savanyított alkohollal hatástalanították a hasnyálmirigy enzimjeit, majd az apróra vágott szervből konyhasóoldatos kivonatot készítettek. Ez volt az első hormon, melynek segítségével a cukorbeteggé tett kutyák életét sikerült meghosszabbítani.
Az inzulin működése – angol nyelvű film:
A hasnyálmirigyet eltávolító műtét inzulinhiányt eredményezett (azt a Lagerhans-szigetek béta sejtjei termelik), ami a vércukorszint megemelkedésével járt. A hasnyálmirigyből előállított kivonattal injekciózták be az állatokat és azt tapasztalták, hogy a vércukorszint hirtelen lecsökkent. Ez jelezte, hogy a hasnyálmirigyben valóban van egy vegyület (az inzulin), ami a véráramba jutva tényleg képes a vércukorszint csökkentésére.
1922-ben már el is kezdték használni az inzulint, méghozzá január 11-én először a torontói General Hospital, illetve a bostoni Joslin professzor belgyógyászati osztályán. Egy 13 éves fiú kapta az első inzulinadagot, aki diabéteszes kómában feküdt és már csak órái voltak hátra. Az injekció után a fiú felébredt a kómából.
Banting és MacLeod 1923-ban orvosi Nobel-díjat kapott az inzulin felfedezéséért (mindketten megosztották a pénzdíjat Collippal és Besttel). Mivel nem védették le a szabadalmat, gyorsan elterjedt a világon a használata, 1923-ban már Magyarországon is gyártották. Európában egyébként a dánok jártak az élen a fejlesztésében.
Az inzulin segít abban, hogy a sejtek felvegyék a vérből a glükózt, és az nem maradjon a vérben, így ne alakuljon ki cukorbetegség.
Az inzulint a cukorbetegségnek csak bizonyos szakaszaiban kell használni. A bőr alatti zsírba kell fecskendezni, vagy a karon és a lábon, vagy a hasfalon fecskendezik be a betegek. Vagy egy vékony tű, vagy egy levegőpumpa segítségével tehetik ezt meg.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az inzulinról (wikipedia.hu)
Az inzulinról II. (wikipedia.org)
Az inzulin sikertörténete (web.archive.org)
A cukorbetegségről (vitalitas.hu)
Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége (macosz.hu)