A Massachusetts-i Technológiai Intézetben számítással modellezték az élet kialakulását és elterjedését. A legújabb modellezés alapján a tudósok arra a felfedezésre jutottak, hogy körülbelül 3,3 – 2,8 milliárd évvel ezelőtt termelte ki az evolúció a kulcsfontosságú nukleinsavszakaszt a DNS-ben, mely lehetővé tette olyan élőlények elszaporodását, melyek már hatékonyan használták a napenergiát.
A “fosszilis ősgén” egy olyan fontos biokémiai funkcióval bírt, ami az addig létrejött mikrobiológiai létformák DNS-eiből hiányzott. Azaz velük az ősorganizmusok már képesek voltak a fotoszintézisre. Enélkül a kulcsfontásságú funkció nélkül nem terjedt volna el a Földön most is létező bonyolultabb élet.
Az ősgén megjelenését követve 500 millió évvel később zajlott az úgynevezett “nagy oxidációs esemény”, amikor bolygónk légkörét fokozatosan elöntötte az oxigén. Mindezen folyamatok hatalmas lökést adtak az evolúciónak, hogy a kambrium időszakra körülbelül – 550 millió évvel ezelőtt – megjelenhessenek az első olyan összetett testfelépítésű szervezetek, mint például a trilobiták ősei vagy a Burgess-pala kivételes élőlényei.
A fotoszintézis egy olyan biológiai folyamat, melyben az élőlények a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre. Az elnevezés a foton (napfény) és a szintézis (előállítás) szavakból tevődik össze.
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk a fosszilis ősgénről – angolul (Discovery News)
Burgess-pala (Wikipedia)
Ki kicsoda a Burgess-palában? (Sulinet)
