Jurij Tokarev halbiológus vezetésével több hónapos expedíció keretében térképezték fel a tenger élővilágát. Az eredmény a biológusokat megdöbbentette. A Fekete-tengerben már szinte csak három halfaj él: a tokhal, a pér és a kékhal.
A tengeri lepényhal a fenékhálós halászás következtében pusztult ki. Más halfaj a vörös filoflóra kihalásával párhuzamban tűnt el. A 70-100 centiméteres magasságot elérő vízinövény korábban több tízezer hektáros területeket borított el a tengerfenéken. A halaknak ezek a vidékek kiváló szaporodási feltételeket biztosítottak. Ezért – még a Szovjetunió idején – természetvédelmi övezetekké nyilvánították ezeket a területeket. Ám a mélytengeri kőolaj- és földgázlelőhelyek feltárásával járó szennyeződések és az egyre nagyobb vízkiszorítású teherhajók által keltett áramlások következtében mostanra elhalt a filofóra, és jelenleg több méternyi vastagságú rothadó réteget képez a tengerfenéken.
“Ha még a mai napon meg is születne egy törvény a Fekete-tenger élővilágának megmentésére, már most is legalább 15-20 évvel elkéstünk” – nyilatkozta Tokarev.
Még szomorúbb, hogy a Fekete-tenger vizében 120-200 méteres mélységtől kezdve kén-hidrogén pihen, mely a szerves anyagok oxigénmentes bomlása révén keletkezett. A kénhidrogén mennyisége kétezer méter alatt kifejezetten mérgező. A tudósok szerint annyi oldott metánt tartalmaz ez a réteg, hogy ha egy természeti katasztrófa, hurrikán vagy földrengés következtében a felszínre kerülne, akár felrobbanhatna az egész tenger.
