A különleges “cenzusban” 80 ország összesen 2700 tudósa vett részt, a kutatás során több száz új tengeri fajt határoztak meg, további ötezret azonosítottak, de még nem írtak le.
A tíz év alatt 540 expedíció indítottak, ezek alapján egyebek közt a világ tengereinek állapotát feltáró három könyv és több térkép született.
A kutatások összesen mintegy 650 millió dollárt emésztettek fel, ebből a Ford autógyár egykori igazgatójának, Alfred P. Sloannak a nevét viselő alapítvány 75 millió dollárt finanszírozott.
JETI RÁK ÉS ÓRIÁSI TINTAHAL
A kutatások a tengerek élővilágának számos érdekességét tárták fel, a szakemberek találkoztak “jeti” rákkal, világító hallal a napfény nélküli mélységekben.
Valamint már a vélekedések szerint a jura korban kihalt hétméteres tintahallal.
Meglepő felfedezést jelentett egy egyméter hosszúra nyúlt és hatszázévesre becsült gerinctelennel való találkozás, csakúgy mint a kormos vészmadár útjának feltérképezése, amely szerint a madarak az eddig ismert leghosszabb távot, 64 ezer kilométert tették meg egy év alatt az Új-Zéland, Japán, Oroszország, Alaszka, Chile felé vezető útvonalon, és vissza.
A tudósok gyorshajtó halra is bukkantak, a vitorláshal 110 kilométer per órás sebességgel szántotta a vizet.
Több mint 900 méteres mélységben furcsa tintahalra is találtak, a hétméter hosszú példányt korábban csak lárvaállapotban látták. A tintahalnak hosszú úszója, karjai, valamint könyökszerű hajlatokkal bíró csápjai vannak.
NÉPSZÁMLÁLÁS TÍZ ÉVEN ÁT
A kutatók véleménye szerint a tengerekben és az óceánokban összesen egymillió magasabb létforma honos, de teljes tudományossággal csak alig 250 ezret írtak le. Emellett közel egymilliárd mikrobaféle is él a sós vizekben.
Pusztán egy liter tengervízben 38 ezer mikroba van, egy gramm sóban pedig akár kilencezer. Még a tengerek és óceánok kevésbé sűrűn lakott vidékein – így a Balti-tengeren vagy Északkelet-Amerika környékén – is négyezer állatfaj van otthon.
A tíz évet felölelő népszámlálás során a kutatók a sarkvidéktől a trópusokig átfésülték a sós vizeket.
A vizsgálódásból kiderült, hogy a tengerekben élő állatok ötöde héjasállat – például rákok és homárok.
A “lakosság” 12 százaléka tartozik a halakhoz, ezzel épphogy csak megelőzik az egysejtűek és az algák csoportját. Utóbbiak 10 százalékát teszik ki a “népességnek”.
A sokszínűség mellett újdonság volt a tudósok számára, hogy számos faj a korábban gondoltnál sokkal több helyen fordul elő.
Az már korábban is ismert volt, hogy a bálnák életük során sokat vándorolnak, de azt eddig nem lehetett tudni, hogy a viperahalak a világ tengereinek 25 százalékában előfordulnak.
Nagy vándorlónak bizonyult a kékuszonyú tonhal is, egy 15 kilogrammos példányt nyomon követve a tudósok azzal szembesültek, hogy a hal mindössze 600 nap alatt háromszor szelte át a Csendes-óceánt.
Azt még vizsgálni kell, hogy a fajok miként alkalmazkodnak a különböző létfeltételekhez. Szintén újdonsággal szolgált, hogy az egyes térségek mélytengeri vízi élete a feltételezettnél szorosabb kapcsolatban áll egymással.
TÖBB DOLOG LEHET A VÍZBEN…
A kutatási eredmények szerint rávilágítanak arra, hogy a tengeri élet sokfélesége sokkal nagyobb a korábban véltnél.
Az eltérő jellegzetességek ellenére az összes tengerre és óceánra igaz, hogy a túlzott halászat, a szennyezés és a vízhőmérséklet emelkedése fenyegeti a vízi életet – noha térségenként más hangsúllyal.
Tíz évnyi kutatás ellenére a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a tengerek és óceánok javarésze még mindig felfedezetlen.
“A vizek egyszerűen túl nagyok, tíz év után is csak pillanatképeink vannak arról, hogy mi van a tengerekben” – mondta az egyik kutató.
