A São Pauló-i Walter Neves evolúciós biológus elmélete szerint az első Amerikában élő emberpopuláció szoros antropológiai rokonságot mutat az ausztrál őslakosokkal. Walter Neves a koponyák morfológiáját elemezte, amikor erre a következtetésre jutott.
Azonban a tízezer éves és az azután talált csontvázak java része mégis mongoloid jellegzetességgel bír, valószínűleg kelet- és észak-ázsiai származású.
Az utóbbi eredmény igazolja azt az általános vélekedést, mely szerint szibériai eredetű az amerikai őslakosság. Az előbbi pedig azt, hogy az ausztráliaiak esetleg hamarabb vándorolhattak Amerikába, mint a szibériaiak.
Amerikai régészeti körökben a domináns elmélet eddig az volt, hogy Amerika első telepesei a Clovis megafauna emberei lehettek, akik már kőeszközöket is használtak.
Az uralkodó elmélet szerint a Clovis emberek a Bering-szoroson áthaladva értek Alaszkába Szibériából az utolsó jégkorszakban.
Az ausztráliaiak jelenléte a megafauna létét vonja kétségbe, hiszen ezek szerint a telepesek több irányból jöhettek.
Walter Neves egy évtizede vizsgálja a Luizának keresztelt nő csontvázát, mely körülbelül 11 ezer éves lehet. A kutató meg van győződve arról, hogy Luiza az eddigi legidősebb csontváz, amely az amerikai kontinensekről származik.
A koponya morfológiai elemzése kimutatta, hogy anatómiailag azokkal az emberekkel rokon, akik 100 ezer éve Afrikából Ausztráliába vándoroltak. Ausztráliából 50 és 40 ezer éve pedig benépesítették Malinézia környékét. Onnan pedig a Csendes-óceánon át juthattak Amerikába.
A 1990-es évek óta Walter Neves több száz Luizájéhoz hasonló csontvázat vizsgált meg. A csontvázak mindegyike az ausztrál bennszülöttekre emlékeztető jegyeket hordozott.
A biológus elmélete azt igazolná, hogy az Ausztrália felől érkező telepesek korábban vagy közel egy időben érték el az amerikai kontinenseket, mint az Észak-Kelet-Európából érkező emberek.
