Az új szupernóva-felvételek alapján az asztrofizikusok kiszámíthatják, hogy milyen sebességgel száguld és milyen az összetétele a csillagtörmeléknek, amelyet az asztronómusok “kozmikus beleknek” neveznek.
Kevin France, a Coloradói Egyetem és tudóstársai az 1987-ben felfedezett SN 1987A jelű szupernóvát vették górcső alá, amelynek vizsgálata révén megismerhetik, hogy mi történik a végnapjait élő masszív csillagokkal.
A szupernóva, amelyet 9,6 billió kilométer átmérőjű ragyogó gázburok veszi körül, bolygónktól 150 ezer fényévnyire, a Tarantula-köd peremén, a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszert kísérő törpegalaxisban található.
A felrobbant csillag pontos kora ismeretlen, a szakértők becslése szerint valamikor az 5 millió és 10 millió év közötti periódusban születhetett.
A robbanás óriási mennyiségű port és gázt lövellt ki, s a csillag környezetébe nehézelemek – vas, kén, szilícium kerültek ki.
A tudósok a robbanáskor keletkezett törmelék és a csillagot körülvevő anyag közötti kölcsönhatást vizsgálták. Ezek ütköznek, aminek a következtében a csillagközi anyag “felizzik”, “kifényesedik”. E kölcsönhatás egy szépséges “gyöngyfüzért” eredményezett – a “nyaklánc” anyagát a számítások szerint a végső robbanás előtt mintegy húszezer évvel “köpte ki” a haldokló csillag.
A szupernóva által kibocsátott lökéshullámok folyamatosan fényesítik a “nyakláncot”, s a továbbiakban, ahogy a “gyöngyszemek” növekednek, egybefüggő ragyogó kört vonnak majd a maradványok köré.
A ROBBANÁS
A felvételeken nyomon követhetjük, hogy milyen hatást gyakorolhat a szupernóva az őt körülvevő galaxisra, vagy azt, hogy a csillagrobbanások energiája miként változtatja meg környezetük dinamikáját és vegyi összetételét. Az új adatok segítségével megérthetjük, hogy a szupernóvák milyen szerepet játszhatnak a galaxisok evolúciójában.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amely során a csillag luminozitása (körülbelül egy éven keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik.
