Az első európai Mars-szonda, a 2003-ban felbocsátott Mars-Express, valamint az amerikai űrszonda, a 2005-ben indított Mars Reconnaissance Orbiter (MRO), a NASA Vörös bolygó körüli pályán keringő “felderítőegysége” olyan hidratált szilikátokra bukkant az északi félteke “lapályos” területein, amelyek a víz egykori jelenlétére utalnak.
A Science-ban megjelent tanulmány szerint a víz négymilliárd évvel ezelőtt volt a Mars felszínén. Ám mint a tanulmány vezető szerzője, Jean-Pierre Bibring, a Párizsi Egyetem kutatója rámutat, a “vizes állapot” mindössze néhány százmillió éven át tartott.
“Kimutatható a víz egykori jelenléte, ám szó sem volt nagy kiterjedésű óceánról” – magyarázta Bibring, hozzátéve, hogy a marsi kéreg egyforma módon hidratálódott északon és délen.
A francia tudós következtetései ellentmondanak annak a véleménynek, amelyet egy amerikai kutatócsoport fejtett ki a Nature Geoscience című szaklap június 13-i számában publikált tanulmányában: a tudósok azt állították, hogy 3,5 milliárd évvel ezelőtt hatalmas óceán borította a Mars felszínének harmadát.
“A Mars 3,5 milliárd évvel ezelőttre már elveszítette légkörét, így nem maradhatott meg a víz stabil folyékony állapotban a felszínén” – hangsúlyozta a francia kutató. Mint kifejtette, létezhettek ugyan hatalmas folyamok, ám a felszíni vizek hiányában nem volt, ami táplálhatta volna az állandó óceánokat.
“Amennyiben a légköri nyomás és a hőmérséklet nem tette lehetővé a víz megmaradását stabil folyadékállapotban, ennek egy része elpárologhatott, a többit pedig a talaj szívhatta be. A víz néhány napig vagy hétig maradhatott a felszínen, de semmiképp sem évmilliókig ” – mutatott rá Bibring.
A hidratált szilikátokat az északi síkságok becsapódási krátereiben fedezték fel, ahol ősi kéreganyagok kerültek a felszínre. Az ESA korábban hasonló ásványokat a déli hegyvidékeken fedezett fel.
