A Ruth Blasco, a tarragonai Universitat Rovira i Virgilii régésze által vezetett expedíció Spanyolország északi részén, az atapuercai barlangokban végzett feltárásokat, ahol a 350 ezer és 250 ezer évvel ezelőtti időszakból származó rétegben állati csontok százait fedezték fel.
A csontleletek jelentős többsége szarvastól és lótól származik, ám szép számmal kerültek elő ragadozók maradványai is. Előfordulnak medve- és rókacsontok, de előkerült oroszláncsont is. Mint a kutatók rámutatnak, az oroszláncsontokon látható rengeteg vágásnyom arra utal, hogy a ragadozó tetemét lenyúzták, majd kicsontozták. A barlanglakók a velőt sem hagyták kárba veszni, erre engednek következtetni az ember által széttört csöves csontok.
“E nyomok összességükben bizonyítják, hogy az oroszlán táplálékul szolgált” – hangsúlyozzák tanulmányukban a régészek. Kérdés, hogy a neandervölgyi ember valóban vadászott-e a 2,4 méter hosszú pleisztocén oroszlánra (Panthera leo fossilis), vagy csupán az elhullott ragadozó tetemét vonszolták be a barlangba. “Az a tény, hogy az oroszlán csontvázán semmiféle kóros elváltozást nem találtunk, arra enged következtetni, hogy nem egy súlyos sérülés vagy betegség miatt hullott el, vagyis a barlanglakók ejtették el a ragadozót” – mutatnak rá a régészek.
Hozzátettek: annak ellenére, hogy a neandervölgyi ember nem vadászhatott túl gyakran oroszlánra, a csontleletek bizonysága szerint a középső pleisztocén embere ügyes vadász volt, aki nem rettent vissza a nagytestű ragadozóktól sem.
