Bár a Biblia 17 alkalommal nevezi Izrael földjét tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, eddig nem nagyon volt bizonyíték arra, hogy az ókori zsidók méhészkedtek volna. Azonban Tel-Rehov vaskori város feltárása közben felfedezték a világ legrégebbi méhészetét – a létesítmény korát 3000 évesre becsülik. A korábban a legrégebbinek tartott méhészet Kr. u. 200-ból származik. Azóta az is kiderült, hogy a méhek Anatóliából, a mai Törökország területéről kerültek Izraelbe.
“Ez igazi meglepetés volt, mivel nem rendelkeztünk semmiféle bizonyítékkal arra nézve, hogy az adott korban több száz kilométer távolságra bármiféle állatot szállítottak volna és különösen nem méheket. Ez új megvilágításba helyezi a bibliai idők gazdaságát” – hangsúlyozta Amiháj Mazar, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
Mint Mazar rámutat, nem meglepő, hogy az ókori kaptároknak nyoma sem maradt: szalmával kevert égetetlen agyagból készítették őket, és a száraz éghajlat ellenére is nagyon hamar tönkrementek. A tel-rehovi kaptárok annak köszönhetően maradtak fenn, hogy a méhészetben tűzvész pusztított, ami kiégette az agyagot.
Az ókori kaptárok 90 centiméter magas és 45 centiméter átmérőjű agyaghengerek voltak: egyik végükön egy apró rés szolgált a méhek közlekedésére, a másik végét füllel ellátott fedéllel látták el. A kaptárok egymás mellett, három sorban sorakoztak. Amiháj Mazar becslése szerint a város központjában 100-200 kaptár lehetett, amelyekben 1,5-2 millió méh élt.
Az ókorban a méhviaszt a fémmegmunkálásnál is alkalmazták, így a régészek szerint valahol a közelben egy bronzműves műhely működhetett.
A kutatók nem tudják, hogy pontosan miért is ütött ki tűz a méhészetben, ám történelmi feljegyzések szerint Kr. e. 920 táján az egyiptomiak foglalták el és rombolták le a várost. Ez az időpont egybeesik a méhészet radiokarbonos kormeghatározásával. “Előfordulhatott, hogy egyiptomi rajtaütés miatt semmisült meg a méhészet” – összegezte Mazar.
