A utahi Természettudományi Múzeum paleontológusai az úgynevezett Cerro del Pueblo formáció feltárása közben egy 72 millió éves növényevő dinoszaurusz felnőtt, valamint egy fiatal egyedének maradványait tárták fel. A meglehetősen köpcös felnőtt egyed marmagassága 1,8-2 méter volt, hossza elérte a 6,7 métert, testsúlyát 4,5 tonnára becsülik, szemei fölött pedig 1,22 méter hosszú szarvak ékeskedtek. Ezzel a tekintélyes fejdísszel a Coahuilaceratops magnacuerna nevet viselő dinoszaurusz minden idők leghosszabb szarvú állata büszke címet vívta ki.
“Nagyon keveset tudunk a mexikói dinoszauruszokról” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Mark Loewen, aki szerint ezek a leletek segítenek megismerni, hogy milyen lehetett a térség élővilága a késő krétakorban.
Ismertetése szerint amikor dinoszauruszok népesítették be Mexikónak ezt a szegletét, buja növényzetű árapályos folyótorkolat volt a térség, ahol az óceán sós vize keveredett az édesvizű folyók vizével. Az itt feltárt dinoszauruszcsontokat fosszílizálódott tengeri kagylók és csigák borítják, ami arra utal, hogy ezek a lények az óceán partján éltek.
Abban a kőzetrétegben, ahonnan a Coahuilaceratops magnacuerna maradványai előkerültek, kacsacsőrű dinoszauruszok összekeveredetett csontjainak sokaságát is megtalálták. A paleontológusok szerint a dinoszauruszok egyszerre pusztultak el valamilyen természeti csapás, valószínűleg hurrikánszerű vihar következtében.
A késő kréta időszakban, a 97 millió és 65 millió évvel ezelőtti periódusban a magas tengerszint miatt Észak-Amerika alacsonyan fekvő középső része víz alá került, majd sekély, meleg vizű tenger képződött, amely a Mexikói-öböltől az Északi Jeges-tengerig nyúlva keleti és nyugati részre osztotta a kontinenst.
“Meggyőződésünk szerint a mexikói dinoszauruszoknak főszerep jut majd e +szigetkontinens+ történetének a megismerésében” – nyilatkozta Scott Sampson, a utahi Természettudományi Múzeum paleontológusa.
