Amikor a fáraó holttestét betekerték a gyantával átitatott pólyákba, a helyiséget kiseperték, a padlón heverő pólyamaradványokat összegyűjtötték, összetekerték és cserépedényekbe helyezték. A tisztátalannak tartott pólyamaradványokat nem hagyhatták a sírkamrába, ezért Tutanhamon végső nyughelyétől 110 méterre egy üregbe temették el a tárolóedényeket.
A cserépedényeket az 1907-1908-as ásatási szezonban fedezte fel a Királyok Völgyében egy New York-i ügyvéd, Theodore M. Davis által szervezett régészeti expedíció. Csapatában neves egyiptológusok dolgoztak, köztük Howard Carter, aki 1922-ben felfedezte Tutanhamon sírkamráját. Az ügyvéd által szervezett ásatások során – 1902 és 1914 – között 30 jelentős temetkezést tártak fel, köztük Tutanhamon nagyszüleinek sírját is. A gödörben nyugvó, pólyatekercseket tartalmazó cserépedények azonban nem keltették fel Davis érdeklődését, aki a leletet a Metropolitan Múzeumnak ajándékozta.
A leletegyüttesre 1941-ben figyelt fel Herbert E. Winlock, a Metropolitan kurátora, aki megvizsgálta az edények tartalmát. Mint kiderült, a pólyákat speciálisan Tutanhamon részére szőtték, és a vásznon akkurátusan feltüntették a “gyártási” időpontot. Az egyik vászoncsíkon az olvasható, hogy a Két ország urának, Nebheperuré uralkodásának 8. évében készült.
“Az a bizonyos 8. év Tutanhamon életének utolsó éve, a Nebheperuré pedig uralkodói neve volt” – magyarázta Dorothea Arnold, a múzeum egyiptomi részlegének kurátora.
Hozzátette, hogy a múmiára tekert pólyákat az évezredek során károsították a balzsamozók által használt gyanták, következésképpen a Tutanhamon temetése című kiállításon bemutatott vászoncsíkok sokkal jobb állapotban maradtak fenn, mint az ifjú fáraó testére tekertek.
A leghosszabb vászoncsík 470 centiméteres, a legrövidebb pedig 39 centiméteres. A legérdekesebb az a félszáz, modern gézre emlékeztető vászoncsík, amelyek mindkét végét gondosan eldolgozták. “Sohasem láttam hasonlót a XVIII. dinasztia idejéből. A későbbi korokban az ilyen keskeny csíkokat a szélesebb vászondarabok rögzítésére használták” – emelte ki Arnold.
A Tutanhamon számára szőtt speciális drága pólyák némelyike megőrizte a balzsamozók ujjlenyomatát is, akik beletörölték koszos kezüket a vászonba.
A Zürichi Egyetem múmiaprojektjét irányító Frank Rühli szerint a pólyák vizsgálata a legkorszerűbb eszközökkel érdekes adatokat szolgáltathat a tudósok számára. “A kiállításon szereplő pólyák igen fontosak, mert bepillantást engednek abba, hogy miként mumifikálták Tutanhamont” – emelte ki Rühli, aki 2005-ben a fáraó komputeres tomográfiáját végezte.
