Az 1986. április 26-i katasztrófát először a svédek sejtették meg, de Mihail Gorbacsov csak május 14-én beszélt először a balesetről a nyilvánosság előtt. 24 évvel később még mindig több millió ember él a csernobili radioaktív szennyezés által mérgezett területeken.
A gőzrobbanás, majd égés következtében a legnagyobb mennyiségben kiszabadult radioaktív anyag, a cézium 137-es izotópjának (137Cs) felezési ideje kissé meghaladja a 30 évet, ugyanúgy, ahogy a stronciumé is, így a baleset radiológiai (és így egészségügyi) következményei még évszázadokig jelentkezni fognak.
Mivel a csernobili talajban nem csökkent olyan mértékben a cézium mennyisége, mint ahogy azt a kutatók remélték, a jelenlegi becslések szerint legalább 180 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra biztonságos életet lehessen élni a környéken.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2005-ös jelentése “csupán” 4 ezerre becsüli a robbanás miatt bekövetkező halálesetek számát, ám egy nemrég nyilvánosságra került becslés szerint csak Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában mintegy 200 ezer ember halt meg a baleset következményei miatt 1990 és 2004 között.
Ajánlott cikk:
24 éve történt: 300 év múlva felejthetjük el Csernobilt? (HVG.hu)
