Számítógépen játszani nem olcsó mulatság, főleg akkor, ha az ember a lehető legjobb minőségben szeretné ezt tenni, méghozzá a legújabb játékokkal. És akkor arról még nem is beszéltem, ha mindezt nem asztali, hanem hordozható gépen kívánjuk elérni.
Egy 4K felbontásra is képes bivaly konfiguráció (Intel Core i9-14900HX, Nvidia Geforce RTX 4080, 32 GB RAM, 1 TB SSD) laptopba építve manapság bőven egymillió forint feletti összegért érhető el, ezt pedig csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.
Ezzel persze tisztában vannak a gyártók is, így a prémium megoldások mellé lassan minden komolyabb szereplőnek van olyan termékcsaládja, ami igyekszik elérhetőbb áron játékra alkalmas teljesítményt kínálni. Az Asusnál ez a TUF, a Lenovo pedig nem is olyan régen kezdett el ilyen típusú gépeket kínálni a LOQ márkanév alatt – az utóbbi felhozatalból próbáltuk ki az egyik idei modellt, méghozzá a 15IRX9 kódnevűt, ami a fentebb említett ár feléért kínál teljesen elfogadható teljesítményt.
Ismerős vagy valahonnan
Tesztalanyom külsőre a jóval drágább Legion laptopokat idézi, de közelebbről megvizsgálva azért látszik, hol spórolt a gyártó. A gépház nem fém, hanem műanyag (bár abból a minőségibb, strapabíró fajta), és a fedlapot megemelve, a képernyő körül is a prémium kategóriánál érezhetően nagyobb kávákat találunk. Az összeszerelés minőségére ugyanakkor nem lehet panasz, ahogy a méretre sem: 358 milliméteres szélesség, 263 milliméteres mélység jellemzi a gépet, ami a legvastagabb pontján (a gumitalpat is beleértve) 30 milliméter. Egy átlagos hátizsákba így simán belefér, a súlya pedig 2,4 kilogramm, ami azért még az abszolút elviselhető kategória.
Nem csak a külalak, de a kialakítás is a jóval drágább Legion gépeket idézi, hiszen a portok jelentős része a burkolat hátsó élére került – ami pozitív dolog, hiszen így játék közben nem zavarnak be az oldalról csatlakozó kábelek. A gép említett részén két USB-A (3.2 Gen 1) csatlakozó, egy HDMI (2.1), egy Ethernet port és a hálózati bemenet kapott helyet, míg a jobb oldalon egy töltésre is használható USB-C (3.2 Gen 2, DisplayPort 1.4) és egy újabb USB-A (3.2 Gen 1) található. Ide került továbbá a hagyományos, 3,5 milliméteres jack bemenet, illetve a káva felső részébe épített 720p-s kamera retesze – ami lényegében egy ki- és bekapcsoló gomb.
Az egyszínű háttérvilágítással bíró billentyűzet 102 gombos, teljes értékű num paddal, kellemes tapintású sapkákkal, továbbá puha lenyomást biztosító, pillangó mechanikás kapcsolókkal. A balra pozícionált touchpad 120 x 75 milliméteres, tehát kellően nagy és abszolút kényelmesen használható, ha épp nincs egér a kezünk ügyében.
Vezeték nélküli kapcsolatból a mára kissé öregecske Bluetooth 5.1 áll a rendelkezésünkre, viszont a Wi-Fi 6 (802.11ax) már nem hiányzik, így kompatibilis router esetén elég stabil kapcsolatunk lehet kábel nélkül is. A hangzásról mindössze két apró hangszóró gondoskodik, fejenként 2 watt teljesítménnyel, így a megfelelő hangélmény érdekében érdemes külső hangfalakat vagy normális fülest használni játék közben.
Ahol még érezhető a spórolás, az a kijelző: a felbontás 1920×1080 pixel, az IPS panel nem túl fényes, mindössze 300 nitre képes, így a HDR kompatibilitásról (és ennek megfelelően a megjelenítésről) le kell mondanunk. Adott viszont a 144 Hz-es képfrissítés, Nvidia G-Synccel, így játékra azért bőven jó ez a képernyő.
Térjünk a lényegre
A gép több konfigurációban is kapható, nálam egy erősebb kiszerelés járt,
- 13. generációs Intel Core i7-13650HX processzorral (2,6 Ghz),
- 16 gigabájt memóriával (DDR5),
- 1 terabájt SSD-vel
- és egy 105 wattos, 6 gigabájt GDDR6 memóriával szerelt Nvidia GeForce RTX 4050 Laptop grafikus kártyával.
A tizennégy magos, húsz szálon dolgozó processzor a Geekbench 6 teszten Multi-Core-ban 11383 pontot produkált, míg a Cinebench R23-ban 17147 lett a Multi Core, a Single Core érték pedig 1605 jött ki. Ezekből a „nyers számokból” azért már sejthető, hogy a gép alkalmas teljesítményigényes videójátékok futtatására, de az igazán meggyőző adatokat – többek között – a Marvel’s Spider-Man Remastered telepítése után kaptam.
A grafikai beállításokban a magas opciót választva, és a sugárkövetést (ray-tracing) is bekapcsolva stabilan megvolt a 60-70 képkocka per másodperc (fps) New York felhőkarcolói között lengedezve, és a képfrissítés akkor sem esett 60 alá, mikor bunyóba keveredtem a várost elárasztó pribékekkel. A felskálázás opciót választva, mikor az Nvidia DLSS technológia képkocka-generálása aktiválható, még ennél is jobb értékeket kaptam. A képfrissítés ekkor 100 fps környékére ugrott, harcok közben is stabilan 80 feletti értéket produkált a játék, de még ezeket is magasabbra tudtam tornázni a sok erőforrást felemésztő sugárkövetés kikapcsolásával.
Az eredetileg PS4-en debütált Pókember persze már nem számít friss játéknak, a PC-s változat 2022-ben jelent meg, és ahogy annak idején a tesztünkben is írtuk, az átlagnál sokkal jobban optimalizálták, ugyanakkor a gép más nagyigényű programok esetében sem okozott csalódást. A Cyberpunk 2077 például Ultra felbontáson is alulról súrolta a 60 fps-t, és a Red Dead Redemption 2-nél is megkaptam ugyanezt az értéket magas grafikai beállítások mellett. De, hogy egy valóban friss, emellé csodás látvánnyal kecsegtető példám is legyen, felraktam a gépre az alig pár hete debütált, PC-s God of War: Ragnarököt, aminél szintén eljátszadoztam a beállításokkal.
A gép itt sem vallott szégyent: magas grafikai beállítások mellett átlag 50-65 fps közötti képfrissítést kaptam, attól függően, hogy mennyire volt épp akciódús a játék, ami alapvetően nem rossz eredmény. Látványos ugrást okozott viszont itt is a képkocka-generálás bekapcsolása. Ami furcsa volt, hogy az Nvidia DLSS kiválasztásakor a Ragnarök sokszor konkrétan játszhatatlanná vált, villódzó képernyővel és 0-5 közé eső fps számmal, ha viszont nem nem volt gubanc, akkor 80 és 90 fps közötti értékeket mértem. A szintén felskálázást végző AMD FSR technológiát kiválasztva pedig az sem volt ritka, hogy a másodpercenként megjelenő képkockák száma felugrott 100 fölé.
Mindezt természetesen akkor tudja a gép, ha az FN + Q gombot lenyomva felváltunk az úgynevezett Performance teljesítményfokozatra, amikor a névnek megfelelően a legjobb eredményeket sajtolhatjuk ki a gépből. Ha nem játszunk, erre természetesen nincs semmi szükség, ilyenkor nyugodtan át lehet váltani az Auto vagy Quiet módokra.
A hűtés nem a legmodernebb, aminek eredményeként a ventilátorok folyamatosan, mellé elég hangosan zúgnak játék közben. Szerencsére a hő elvezetése a gép alján és hátán elhelyezett szellőzőkön át történik, így itt nincs az a kellemetlen együttható, hogy a gép mellett lévő kezünkre folyamatosan áramlik a meleg levegő.
Gyenge pont továbbá a mindössze 60 wattórás akkumulátor, ami teljesen átlagos használat mellett, Quiet módban is nagyjából öt órára elegendő energiát biztosít, magasabb fokozatra kapcsolva pedig értelemszerűen még ennyit sem.
De mennyi az annyi?
A Lenovo LOQ 15IRX9 nálam járt konfigurációja a cikk írásakor 460-480 ezer forint környékén szerezhető be, ami a burkolat alatti hardver, és az így biztosított teljesítmény fényében egészen korrekt árnak mondható. Közel fél millió forintról beszélünk, tehát olcsónak sehogy nem nevezhető, és tény, hogy ennyi pénzből akár erősebb asztali gép is építhető, de hordozható fronton ez a modell egészen jó ajánlat.
Ha valakinek esetleg ennél többet is enged a pénztárcája, úgy a gép a valamivel komolyabb Nvidia GeForce RTX 4060 (115 watt, 8 GB) grafikus vezérlővel is beszerezhető, ha pedig olcsóbb variánsra vágynánk, akkor valamivel kevesebbért választható olyan modell is, amiben egy Intel Core i5-13450HX duruzsol, méghozzá egy Nvidia GeForce RTX 3050 (95 watt, 6 GB) társaságában. Utóbbi esetben persze a fentebb ecseteltnél szerényebb teljesítménnyel és képfrissítéssel kell számolni.
