A kormány augusztus elején egy rendelettel nemkívánatosnak minősítette az okoseszközöket az iskolákban, így a tanulóknak minden reggel le kell adniuk a kütyüiket, és azokat csak az órák után kaphatják vissza. A szövegezésben azonban van egy kiskapu, melynek értelmében az igazgatók saját hatáskörben – egészségügyi vagy pedagógiai célból, meghatározott időszakra – engedélyezhetik napközben a mobilok használatát.
Ezt tekinthetnénk megengedőnek is, azonban az oktatás megkezdése előtt néhány nappal kiderült kirúgták a Madách Imre Gimnázium igazgatóját, amiért nem akarta elvenni a diákoktól a telefonokat. Az eset óriási port kavart, sokan megtorlást látnak a kormány intézkedésében, amiért az iskola a korábbi tanártünetések során is aktív szerepet vállalt.
Néhány éve a legtöbb szervezet és kutató még az iskolai mobilozás liberálisabb szabályozását támogatta, azt javasolva, hogy tiltás helyett tanítsák az okostelefon használatát. Egy-két év leforgása alatt azonban sokat változtak az álláspontok, írja a Hvg.
Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének tavaly nyáron publikált jelentésében például azt írta, hogy bár lehet hasznos is a technológia alkalmazása az osztálytermekben, a túlzott és a tanári iránymutatással szembemenő mobilozás egyértelműen a teljesítmény rovására megy, és rossz hatással van a tanulók érzelmi stabilitására. Olyannyira, hogy a jelentés szerint már az is elvonja a diákok figyelmét, ha tudják, hogy elérhető közelségben van a telefonjuk. Éppen ezért a világszervezet azt javasolta, hogy mindenütt tiltsák be az iskolai mobilozást.
Meg kell tanítanunk a gyerekeket arra, hogy tudjanak élni a technológiával és anélkül is; hogy ki tudják szűrni a rengeteg információból, amire szükségük van, de hagyják figyelmen kívül, ami nem szükséges; és hogy a technológia támogassa, de soha ne szorítsa ki az emberi interakciókat a tanításban és a tanulásban
– fogalmazott Manos Antoninis, a jelentésért felelős igazgató.
Így szabályoznak máshol
Az UNESCO szerint a digitális technológiát nem szabad „meggondolatlanul befogadni”, hiszen annak oktatási hasznát kevés kutatási eredmény támasztja alá, azok közül is sokat épp a techcégek finanszíroztak. A jelentés azt is kiemeli, hogy a túlzott mobilozással az alacsony jövedelmű és a hátrányos régiók és országok fokozott hátrányba kerülnek, ezért a forrásokat nem drága és kétes hatékonyságú digitális infrastruktúrára, hanem inkább osztálytermekre, tanárokra és tankönyvekre kellene költeni.
Az okostelefonok tantermi tiltására számos nemzetközi példa van: ilyen Ausztrália, Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Portugália, Spanyolország és Hollandia egyes régióiban is érvényben van hasonló rendelkezés. Bár a szabályok eltérők, azt többnyire megengedik a diákoknak, hogy oktatási célra, a tanárok felügyelete mellett, elővegyék az okostelefonokat. Kínában a digitális eszközöket a tanítási idő legfeljebb egyharmadában lehet használni, a tanulóknak pedig rendszeres képernyőszüneteket kell tartaniuk.
A magyarországihoz hasonló, szigorúbb korlátozásnak – amikor már az intézménybe lépéskor elveszik a mobilokat – azért van egyre több híve világszerte, mert az eddigi szórványos próbálkozások pozitív eredménnyel jártak. Egy idén publikált felmérés készítői például meglepődve tapasztalták az Egyesült Államok kétezer oktatási intézményében, hogy a kezdeti ellenállás után a korábban kütyüfüggő kamaszok többet beszélgetnek egymással, és a tanulmányi eredményeik is javultak. A hasonló francia kísérlet során arról számoltak be a tanárok, hogy „lenyűgöző változást” tapasztaltak a diákok koncentrációs képességében.
A témát évek óta közelről követő két ausztrál oktatáskutató, Marilyn Campbell és Elizabeth J. Edwards azonban kétkedve fogadja ezen kutatási eredményeket. Elmondásuk szerint az iskolai mobilhasználat tiltása melletti érvek „gyengék és kevéssé meggyőzők”. Éppen ezért úgy vélik, a szabályozás felelősségét az intézményekre kellene bízni, hogy a helyi igények és problémák ismeretében dönthessenek a mobilok betiltásáról vagy engedélyezéséről.
Emiatt valószínűleg sokan megtalálják majd annak a módját, hogy a tilalom ellenére is használják azt. A PISA-mérések alapján készített idei OECD-jelentés pedig az univerzális tiltás mellékhatásaira is felhívja a figyelmet. Azokban az országokban, ahol nem engedélyezik az iskolai telefonozást, a tanulók jóval kevésbé hajlamosak este, lefekvéskor kikapcsolni a közösségimédia-alkalmazások értesítéseit.