Még csak négyesztendős a brit Nothing, de már most olyan termékpalettával rendelkezik, amit sok gyártó megirigyelhetne. A korábbi OnePlus vezér, Carl Pei által alapított cég 2020 óta három kategóriában dobott piacra okostelefonokat – kiegészítve négy fülhallgatóval –, és akkor még nem beszéltünk a cég frissen debütált, olcsóbb eszközöket kínáló almárkájáról, a CMF-ről, ami egy minimalista, szétszerelhető mobil mellett okosórát és fülhallgatót is bejelentett nemrégiben.
A Nothing tudatos építkezése nem csupán a termékek számában, hanem azok karakterisztikájában és árazásában is szembetűnő. A cég védjegyévé vált áttetsző keretet ma már sokan másolják: a Redmagic 9 Pro gamer mobil például a Nothing Phone-okhoz hasonló cyberpunk dizájnt kapott, míg a Samsung legújabb fülhallgatóinál a tokon fedezhető fel némi Nothing-hatás.
A gyártó idén rukkolt elő az olcsóbb (a)-szériával, ami cikkem írásának pillanatában már nemcsak a korábban tesztelt Nothing Phone (2a)-t foglalja magába, hanem egy remek ár-érték arányú bluetooth-os fülhallgatót, a Nothing Ear (a)-t is. A készülékbe szinte minden belefért a párhuzamosan debütált, ám jóval drágább modell fontosabb specifikációi közül – egyedül a vezeték nélküli töltésről kell lemondani. A folytatásból kiderül, pontosan mit tud a Nothing olcsósított fülese.
Nothing Ear (a)
Ahogy azt már megszokhattuk a gyártótól, ahhoz, hogy kézbe vehessük a terméket, előbb szét kell tépni a papírcsomagolást. Miután ezt abszolváltuk, megpillanthatjuk az átlátszó műanyag tokot, amiről elsőre látszik, hogy kisebb és téglalapszerűbb, mint a drágább nagytestvér, a Nothing Ear bölcsője. A tok alatt megbújik még két eltérő méretű (S, L) szilikonharang pár, valamint egy USB-C kábel, illetve egy QR-kóddal ellátott tájékoztatót is találhatunk arról, hogyan csatlakoztatható az eszköz a dedikált (Androidra és iOS-re egyaránt elérhető) Nothing X alkalmazáshoz.
A füles használatához ugyanakkor nem kötelező letölteni az applikációt: a párosítás hagyományos módon úgy végezhető el, hogy lenyomva tartjuk a tok belsejében található párosító gombot. Ezt követően nemcsak a környező mobilok – legyen az Samsung, Honor vagy Xiaomi –, de még a bluetooth-os kapcsolódással néha hadilábon álló laptopom is egyből felkínálta a vezeték nélküli kapcsolódás lehetőségét.
A füles egy 47,6 x 63,3 x 22,7 milliméteres, mindössze 40 grammos bölcsőt kapott, ami érezhetően könnyebb, mint a drágább modellé: ez minden bizonnyal a vezeték nélküli töltést biztosító technológia hiányának tudható be. A transzparens dizájn ezúttal is nagyon jól néz ki, viszont érződik, hogy kedvezőbb árú modellről van szó, ugyanis
A tokot felnyitva letisztult dizájn fogad minket: bal oldalt alul egy LED-fény mutatja a bölcső akkumulátorának töltöttségét, míg a jobb oldalon a már emlegetett párosító gomb található. A fülesek a mágneseknek hála könnyedén bepattannak a foglalatokba, amik megakadályozzák az elmozdulást is, így a tesztidőszak alatt nem volt példa arra, hogy egyenetlen lenne a két oldal töltöttségi szintje. Kedves gesztus a gyártótól, hogy az oldalak is külön-külön jelölést kaptak, így lehetetlen eltéveszteni, melyik füles hova megy: a jobb piros pontot, a bal pedig fekete jelzést kapott. A töltéshez szükséges USB-C port pedig szokás szerint a tok hátuljára került.
Az Ear (a) három színben érhető el: fekete, fehér, illetve fekete-sárga kombóban. Hozzánk a fehér modell jutott el, ami messze a legletisztultabb mind közül: a könnyű, 4,8 grammos fülesek átlátszó szárán itt láthatók legjobban az apró elektronikai alkatrészek. Paramétereit tekintve a tesztalanyunk fülkagylóba simuló, bab alakú feje egy hangyányit nagyobb, mint a drágább modellé, ami nekem speciel jobban passzolt a fülembe – azonban teljes mértékben a fülkagyló kérdése, kinek mi komfortos.
A fülhallgató támogatja a készülékkeresés opciót, így, ha elkallódna valahol az egyik egység, a szár tetején található aprócska hangszóró sikítva jelzi nekünk, merre található a kütyü. Bár hangszóróból eggyel kevesebb van, mint a drágább variánson, de a feladatát ez is ugyanolyan jól ellátja. A másik fontos elem a száron a vezérlést lehetővé tevő érzékelő, ami az elvégzett gesztusok után hanggal jelez vissza számunkra, ami olyan hatást kelt, mintha egy fizikai gombbal lenne dolgunk.
Az érintésérzékeny vezérlő parancsai a dedikált Nothing X alkalmazásban ezúttal is testreszabhatók, így a felhasználó dönthet arról, hogy mi történjen kettő, illetve három koppintás vagy hosszú nyomva tartás után – az egyetlen megkötés, hogy az egy érintés kizárólag a zene leállítását/újraindítását szolgálhatja.
Nem érződik az alacsonyabb ár
Miután hetekig nyúztam az olcsóbb és a drágább modellt is, hangzás terén nem véltem felfedezni komolyabb különbséget, viszont a képességek terén néhány dolog kimaradt az olcsóbb eszközből. Bár itt is adott a veszteségmentes LDAC formátum támogatása, az LHDC 5.0-ával már nem tud mit kezdeni az eszköz.
A Nothing X alkalmazás ezeket leszámítva minden kérésünket teljesíti: például pontosan lekövethető a főmenüben, hogy áll az egyes oldalak és a tok töltöttsége. Amennyiben a hangzásba szeretnénk belenyúlni, az egyszerű hangszínszabályzóban is számos előre elkészített minta közül válogathatunk, amik remekül igazodnak a műfajváltásokhoz, de akár saját beállításokat is készíthetünk. A füles hangerő és basszus terén sem vall szégyent, utóbbit az ultra bass opció ráadásul úgy tudja feljebb tornászni, hogy nem lesz recsegős a végeredmény. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy a füles kiereszt némi hangot, így a közel ülők képben lehetnek azzal, mit hallgatunk.
Fontos kiemelni a zajszabályozás könnyed testreszabhatóságát is. Alapvetően három lehetőség közül választhatunk: zajszűrés, átláthatóság és kikapcsolt üzemmód. Az elsőn belül három „fokozat”, valamint az adaptív zajszűrési opció áll rendelkezésünkre – így szabályozható, mennyi hang szűrődjön be a külvilágból. A gyártó szerint a készülék akár 45 decibellel is képes csökkenteni a környezeti hangokat, ám ahogy a legtöbb hasonló modell, ez is leginkább a mély hangok, például a tömegközlekedési eszközök és a monoton gépek zaját tudja kioltani.
Az általam leggyakrabban használt beállítás ugyanakkor az átláthatóság opció volt. Ez épp annyira engedi be a környezet hangjait, hogy halljam, ha valaki hozzám szól, vagy valami félelemre okot adó dolog történik: például, ha egy kiabáló ember közelít az utcán, vagy elsüvít mellettem egy autó. Városi közlekedés során tehát ezt ajánlom, ugyanis, ha tömegközlekedéssel utazunk, hallhatjuk a hangosbemondót, biciklizésnél pedig sokkal jobban érzékeljük környezetünket.
Kiemelendő továbbá a kettős kapcsolat (azaz multipoint) megléte, aminek hála egyszerre két eszközhöz (mondjuk mobilhoz és laptophoz) is csatlakoztatható a füles. A gyakorlatban ez azt jelenti, megoldható, hogy az egyik készüléken zenét hallgassunk, majd azonnal átváltsunk a másikra, ha például elkezdődik a céges értekezlet, vagy épp a munkahelyi mobilon keresnek minket.
Biztos társ az úton
Nem egyszer fordult már elő velem, hogy pont egy repülőút közben, esetleg egy hosszabb vonatozás előtt adta be a kulcsot a fülesem akkumulátora, így olvasnivaló hiányában leginkább alvással és bámészkodással kellett töltenem az elkövetkezendő órákat. Ha valami, akkor ez nem nagyon fog megtörténni a Nothing Ear (a)-vel, ugyanis
A tok egy 500 milliamperórás aksit kapott, a fülesek pedig egy-egy 46 milliamperórás egységgel vannak felvértezve. A tesztalany üzemidő tekintetében kenterbe veri a drágább modellt, lévén a Nothing támogatási oldala szerint aktív zajszűrés mellett 8,5 óra helyett 9,5 órát lehet kihozni belőle, ANC nélkül pedig 40,5 óra helyett 42,5-öt.
Jóllehet ez csak egy gyártói becslés, személyes tapasztalatom is van erre. A tesztidőszak alatt a nagyrészt a feleségem által használt Ear (a) tovább bírta töltés nélkül, mint a Nothing Ear – pedig már az utóbbi teljesítményére sem lehetett panasz.
Sok gyártónál megfigyelhető, hogy az olcsóbb árcédula szükségszerűen rosszabb teljesítménnyel, gyengébb felhasználói élménnyel párosul, sőt, sokszor még csak az előállítással sem bíbelődik a cég, és inkább kiadja azt egy bérgyártónak. A Nothingnál viszont ez nem így van: a két terméket összehasonlítva jól látható, hogy a gyártó az olcsóbb kütyüjére is legalább annyi figyelmet fordított, mint a drágábbra.
Viszont azok, akik az első hetekben csaptak le a kütyüre, jobban jártak, hiszen a gyártó időközben megemelte az árakat. A drágább Nothing Earért 55 ezer helyett már 63 ezer forintot, míg a Nothing Ear (a)-ért 39 ezer helyett 43 ezer forintot kell fizetni. Hiába ugyanakkor az áremelés, az olcsóbb modell még mindig kifejezetten jó vételnek tűnik, ráadásul Androidon és iOS-en is ugyanazt az élményt kapjuk.
