Hatszázezer forint veszett sok pénz egy okostelefonért, ennek ellenére a gyártók rendre előállnak ennyiért kínált készülékekkel. Az iPhone 15 Pro Max esetében például innen indul a belépő modell (de van 800 ezres verzió is), ugyanez a helyzet a Samsung Galaxy S24 Ultra esetében is (ott 750 ezer a plafon), de említhetném a Honor Magic6 Pro mobilt is, ami valamivel ugyan olcsóbb, de még itt is 550 ezer forintról beszélünk.
Ehhez a ligához csatlakozott hazánkban a Xiaomi 14 Ultra, ami lényegében ugyanazt kínálja a felhasználónak, mint az említett társai: a jelenleg elérhető legerősebb hardver, kiegészítve egészen durva kamerás képességekkel. Én most azt néztem meg, hogy mindez pontosan mit is jelent a gyakorlatban.
Xiaomi 14 Ultra
Bár ugyanahhoz a termékcsaládhoz tartoznak, az Ultra nem sokban hasonlít a sima Xiaomi 14-re, hiszen itt egy, az élein ívelt 6,73 hüvelykes kijelzőt kapunk, elképesztően nagy, a hátlapból 7 milliméterre kiemelkedő kör alakú kameraszigettel (de ez már inkább kontinens) és vegán-, azaz műbőr borítással. Nálunk a fekete variáns járt, de létezik a készülékből fehér kivitel, illetve a gyártó hazájában kék színű üveg hátlapos megoldás is. Érdekesség, hogy az alumíniumkeret (a titánvariáns nem jött Európába) a jobb és bal szélen rányúlik a hátlapra, ami egyáltalán nem szokványos megoldás, ráadásul valamelyest kényelmesebbé is teszi a fogást/használatot.
Ami az első pár órában igencsak meglepő lehet, hogy a készüléket hirtelen megemelve, esetleg megrázva kotyogás hallatszik a kameraszigetből. Ezt a hangot a főkamera produkálja, ami bizony mozog a tokjában. Megijedni alapvetően nem kell, nem összeszerelési hibáról van szó, bár véleményem szerint a gyártó figyelhetett volna arra, hogy ne legyen ennyire érezhető és hallható a főegység mozgása.
Fontos megemlíteni továbbá azt is, hogy az elmúlt években hiába szokhattunk már hozzá ahhoz, hogy a kameraszigetek és -dudorok egyre nagyobbak, a Xiaomi 14 Ultra erre rátesz még két hatalmas lapáttal. A majdnem széltől szélig érő üveg kör akkora, hogy az asztalra tett telefon ugyan már nem billeg miatta, de cserébe a mobil fejnehéz, felül összpontosul a nagyobb súly, ami azért befolyásolja a használatot – egy óvatlan mozdulat után sokkal könnyebb például elejteni egy ilyen készüléket.
És olyan pozitívum sincs, mint a Magic6 Pro esetében, ahol a kamerasziget alatt megtámasztható az ujjunk telefonálás közben. Itt a mobil ezen része tényleg akkora, hogy a mutatóujjam kinyújtva belóg majdnem a közepéig, csak begörbítve fér be alá.
Ezt a kényelmetlenséget némileg ellensúlyozza, hogy csodálatos képernyőt kapunk, melynek alapja egy 12 bites LTPO AMOLED panel, ami nemcsak az 1–120 Hz közötti adaptív képfrissítést tudja, de az 1440 x 3200 pixeles felbontást is Dolby Vision és HDR10+ támogatással. A Xiaomi szerint a kijelző a 3000 nit fényerőt is tudja, ami igencsak erős túlzás (avagy parasztvakítás), de az 1300–1500 közötti érték azért megvan, tehát a nyári szikrázó napsütésben is minden jól látható a képernyőn. A színek fantasztikusak, tökéletes a kontraszt, hibátlan a mozgás-megjelenítés, és a 240 Hz-es mintavételezéssel dolgozó beépített ujjlenyomat-olvasóba sem lehet belekötni.
És hogy minden meglegyen: a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gomb szokás szerint a jobb oldalra kerültek, kényelmesen elérhető helyre, felül és alul is van hangszóró, így adott a jó minőségű sztereó hangzás, a keret alján pedig ott van még az USB-C port (USB 3.2 Gen 2), illetve a SIM-tálca, amibe két kártya helyezhető.
Nem hiányzik továbbá a csúcskategóriában már alapvetésnek mondható IP68 szabvány szerinti víz- és cseppállóság, a kijelzőt pedig a Xiaomi-féle Shield Glass védi (ami állításuk szerint jobb, mint a Gorilla Glass Victus), amire gyárilag felkerült egy fólia is.
A teljesítmény miatt nem kell aggódni
Csúcstelefonról lévén szó talán nem meglepő, hogy az éppen aktuális legerősebb mobilprocesszor került a telefonba, egy négy nanométeres gyártástechnológiával készült Qualcomm Snapdragon 8 Gen 3, amit egy Adreno 740 grafikus mag, 16 gigabájt memória (LPDDR5X) és a már említett 512 gigabájt háttértár (UFS 4.0) egészít ki.
És akkor itt érdemes picit megállni, és kitérni arra, hogy bár a Xiaomi telefonja 600 ezer forint, ehhez hasonló összeállítást a Samsungnál már 650 ezerért kapunk (de csak 12 gigabájt memóriával), míg az Apple-nél ugyanez 700 ezernél kezdődik – úgy, hogy memóriából ott csak 8 gigabájt jár.
A Xiaomi 14 Ultra komponensei természetesen mindenre elegendők, az Android 14 alapú HyperOS úgy fut, mint az álom, és nincs olyan mobiljáték, ami problémát okozna a készüléknek. Ami olyan szempontból nem meglepő, hogy az Antutu benchmark programban közel olyan eredményeket mértünk, mint a kifejezetten játékra tervezett Asus ROG Phone 8 esetében. Melegedés persze előfordul, főleg a nagyobb erőforrásigényű programok futtatása közben, de a hűtés ezt alapvetően jól kezeli, kellemetlenné a mi esetünkben sosem vált a helyzet.
Ami pedig a hardver többi részét illeti, a Xiaomi az eSIM kivételével (ami érthetetlen) semmit nem spórolt ki ebből a telefonból. Van infra a hátlapon, nem hiányzik az NFC és az 5G, adott a Bluetooth 5.4, méghozzá olyan kodekek támogatásával, mint a minőségi(bb) zenehallgatást biztosító aptX HD, az aptX Adaptive és az LHDC. Emellé jön a háromcsatornás Wi-Fi 7, az összes műhold támogatása, és ahogy az a Xiaomitól elvárható, a telefon töltés terén is fityiszt mutat a konkurenciának.
Vezetéken 90 wattot kapunk, vezeték nélkül 80 wattot, a vezeték nélküli visszatöltés (mikor a telefon aksijáról töltünk más eszközöket) pedig 10 watt. Sajnos a rendelkezésünkre álló telep csak 5000 milliamperórás (Kínában ez 5300), cserébe viszont a gyártó innen sem spórolta ki a kompatibilis töltőfejet, és egy egészen frankó, kellemes tapintású fekete tokot is kapunk a mobil mellé.
Kameramánia
A sokat emlegetett hátlapi kamerasziget persze nem véletlenül hatalmas, hiszen a dupla vaku és az infra mellett négy, 50 megapixeles kamera kapott benne helyet, méghozzá a Leicával közösen fejlesztett optikákkal. A főegység állítható rekeszértékkel (f/1,63-f/4) rendelkezik, adott a Sony LYT-900 szenzor, méghozzá fázisdetektálós (PD) és lézeres autófókusszal, illetve optikai képstabilizálással.
Emellé jön két telefotó egység, Sony MMX858 szenzorral, az egyik maximum 3,2-es, míg a másik maximum 5-szörös optikai nagyítással (itt periszkópos kialakítást kapunk), szintén PDAF-fel és optikai képstabilizálással. Végezetül pedig adott egy szintén Sony IMX858-as szenzorral dolgozó ultraszéles modul, 122 fokos látószöggel, és innen szintén nem hiányzik a PDAF, viszont itt le kell mondanunk az optikai képstabilizálásról.
Ezek együtt olyan fotós képességeket és minőséget biztosítanak, amik nappal és éjszaka egyaránt felveszik a versenyt az Apple és a Samsung korábban már említett csúcskategóriás eszközeivel, sőt, ez az összeállítás egyes területeken le is körözi a nagynevű konkurenseket – például a nagyítva készült fotók és a makrók esetén.
De a Xiaomi 14 Ultra nemcsak az állóképek készítésében jó, hanem videózásban is. Egyrészt adott a 8K felbontás 30 képkocka per másodperc sebességgel, illetve 4K-ban elérhető a 120 fps is, de az igazán minőségi felvételeket a 4K/60 fps beállítással kapjuk, ugyanis ilyenkor mutatja meg az oroszlánkörmeit az elképesztően jól dolgozó képstabilizálás. Az sem mellékes továbbá, hogy ebben a módban megszakítás nélkül válthatunk kedvünkre a négy hátlapi kamera között.
Amit ma pénzért meg lehet venni
Nagyon kevesen költenek 600 ezer forintot okostelefonra, de, aki megteheti, a képességeit illetően a Xiaomi idei csúcstelefonjában aligha fog csalódni, legyen szó a felszereltségről, a kivitelről vagy éppen a kamerás képességekről.
Apró hibák ugyan akadnak (ilyen a kotyogó főkamera, és az eSIM hiánya), de sok területen a kínaiak még így is többet nyújtanak, mint az Apple vagy a Samsung. Memória és háttértár tekintetében itt járunk a legjobban ár/érték arányban, a töltési sebességet illetően a Xiaomi 14 Ultra köröket ver a konkurensekre, és azt sem szabad elfelejteni, hogy innen továbbra sem hiányzik a tok és az adapter.
Hogy milyen operációs rendszert szeretünk/szoktunk meg, az persze fontos tényező, de a HyperOS nem vall szégyent, és a Xiaomi már itt is négyévnyi Android-főverzió frissítést ígér, biztonsági csomagok pedig öt éven át érkeznek. Ha tehát megengedhetjük magunknak, hogy kifizessük az érte kért összeget, akkor a piacot uraló konkurensek csúcstelefonjai mellett már a Xiaomi 14 Ultrán is megéri elgondolkodni.
