Pont egy éve került a kezeim közé a Persona 3 Portable, és bár helyenként meglátszódott rajta az idő vasfoga, azért a játéknak így is sikerült több mint 70 órára beszippantania. Jelen cikkünk alanya, a Persona 3 Reload esetében a legnagyobb kérdőjel az volt, hogy egy (újabb) remake, ami célzottan a 2006-os alapjátékot ülteti át modern köntösbe, nem fog-e keserű szájízt hagyni maga után, ha a grafikai tuningot leszámítva tartalmilag a korábbi feldolgozásoknál karcsúbb kiadást kapunk.
A készítők elmondása szerint az új remake esetében az volt a fő elképzelés, hogy az eredeti epizód maximálisan tiszteletben tartott változata kerüljön újra a játékosok elé, pusztán olyan változtatásokkal, amik 2024-ben segítenek szórakoztatóbbá tenni egy közel 18 éves játékot. Bár így kimondottan jó tartalmaktól esünk el (pl. az opcionális női főszereplő), de a Reload még így is a legjobb Persona 3 változat az összes közül.
Árnyvadászok
A történet szerint hősünk, a Gekkoukan gimnázium új diákja már az első nap megtapasztalja, hogy éjfél és éjjel egy között van egy olyan időszak, amit csak a Sötét Órának neveznek. A túldramatizált elnevezés valós fenyegetést rejt, lévén ekkor az utca emberei koporsóvá változnak, az iskola helyén pedig egy Tartarosz nevű torony bukkan fel, amiből árnyékszörnyek szabadulnak a világra.
Hamar kiderül, hogy a nyugtalanító jelenségre mások is felfigyeltek, egy iskolai csoport, a SEES (Specialized Extracurricular Execution Squad), akik gyorsan be is szerveznek minket, hogy együttes erővel harcoljunk a torony Árnylényei és a Sötét Óra mögött álló titokzatos erők ellen. Ehhez a címet is adó Personák lesznek segítségünkre, akik kizárólag a Sötét Óra idején idézhetők meg. Ők a belsőnk erőteljes kivetülései, a mágikus erejükkel pedig képesek vagyunk felvenni a harcot a torony borzalmaival.
A játék lényegi része nem változott: egy komor történet a depresszióról és az elidegenedésről. Az ATLUS fejlesztői nem akarták megbolygatni a cselekmény fontosabb részeit, inkább a főszálhoz szorosan kapcsolódó mellékszálakat bővítettek ki. Az új eseményekkel nagyobb teret adtak a SEES tagjainak, valamint a mellékes karaktereknek a kibontakozásra, ennek hála ezúttal több lehetőséget kapunk, hogy az iskolán kívül jobban megismerhessük őket, ezzel még élettel telibbé téve a világot.
Érdekes változás, hogy barátaink korábban meg tudtak sértődni, ha figyelmen kívül hagytuk hívásaikat, és bár SMS-ben ezúttal is tehetnek szemrehányásokat, de a gyakorlatban ez érdemben már nem befolyásolja a kapcsolatunkat. Összességében kijelenthető, hogy egy Persona 5 veteránnak érzetre nem lesz forradalmi az itteni rendszer, a Portable vagy bármely korábbi Persona 3 változat játékosainak viszont már az első órákban zongorázható lesz a pozitív különbség.
Életem napjai
A Persona 3 Reload – a későbbi részekhez hasonlóan – az első órákban a történet mellett a játékmenet alapjait is lefekteti, amit két részre lehet osztani. Az első a nappali életünk, ahol a korlátozott időnket főleg iskolába járással, valamint a „Social Link” rendszer részeként a barátainkkal fogjuk tölteni. Utóbbi fontos, mivel a csapattagokkal való szociális kapcsolataink ápolása nem csak a főhőshöz kapcsolódó kötelékeket, de a harci értékeket és a Personákat is erősíti.
Ezekből az eseményekből (de nevezhetjük őket akár küldetéseknek is) több új is bekerült a játékban, valamint – az eredeti változattal ellentétben – ezúttal már az elejétől a végéig az összes teljes szinkront kapott. Sőt, bekerültek a játékba úgynevezett „Link Episodes” tartalmak is, amiben már nem csak a csapatunk tagjai, hanem alkalomadtán egyéb kisebb, vagy akár fontosabb mellékszereplők is rivaldafénybe kerülnek, hogy a velük töltött idő a plusz történeti adalékon túl harci értéknövelőkkel, vagy új Persona fúziós receptekkel segítse a játékost.
Amikor éppen nem a barátságot vagy a szerelmet hajkurásszuk, akkor Tartarosz korántsem barátságos, ám vizuálisan és elrendezésében jelentősen javított csarnokaiban fogjuk püfölni az ellenfeleket. A harcrendszer maradt a körökre osztott alapoknál, ám a Persona 4-ből és Persona 5-ből átemelt elemnek hála sokkal gördülékenyebb lett. A sok kisebb változtatás és finomhangolás mellett az egyik legörömtelibb újdonság a „fáradtság” kukázása, ami korábban arra kényszerített minket, hogy a szükségesnél előbb fújjunk visszavonulót néhány összecsapás után.
A két legnagyobb újdonság ugyanakkor a Shift és Theurgy funkciók megjelenése: előbbi a Persona 5-ből ismerős Baton Pass, amivel meghosszabbítható egy karakter támadóköre, amennyiben sikerül egy ellenfelet megbénítani. Utóbbi egy fokkal érdekesebb, lévén ez egy teljesen új funkció a sorozat történetében.
A Theurgy lényegében egy mérőcsík, amit bizonyos, de karakterenként eltérő harci cselekedetek töltenek. Főhősünk esetében elég Personákat megidézni, de akad olyan csapattag, akinél a gyógyítás növeli a csíkot. Amennyiben feltöltődik, a karakter elsüthet egy speciális képességet, ami esetemben nem kevés szorult helyzetből jelentett kiutat. Új Personákkal is bővült a játék, amiket most is a csaták végén tudunk begyűjteni, illetve továbbra is a Velvet Room „menüt” meglátogatva hozhatunk létre újabb és erősebb példányokat, szokás szerint a meglévők feláldozásával.
Tavaly a Portable esetében a harcokat a játék legvontatottabb aspektusának éltem meg, ezúttal viszont egy olyan stílusos és taktikus kavalkádot sikerült összehoznia az ATLUS-nak, amit a finomra hangolásoknak és az újdonságoknak hála ezúttal játszani is öröm.
A stílus maga az ember
Technikai fronton az széria történetében először az Unreal Engine 4 dolgozik a játék alatt, amivel nagyon ügyesen hozták fel az idén 18 éves játékot a Persona 5 szintjére. A karaktermodellek, a kezelőfelület, valamint az animációs- és 3D-s átvezetők mind a széria legnépszerűbb részét idézik, csak ezúttal minden kékben játszik a fekete és piros tálalás helyett. A színesebb tálalás miatt elsőre vidámabbnak érződhet az összhatás, de az eredeti hangulat nem veszett el, sőt, a Sötét Órában, valamint Tartarosz folyosóit járva továbbra is érezni fogjuk a komor, kísérteties atmoszférát.
Korábban említettem, hogy bizonyos tartalmak ezúttal teljes szinkront kaptak, és ez a japán, illetve az angol hangot illetően is teljes újrarögzítést jelent – utóbbi esetben a teljes szinkrongárdát lecserélték, és az új verzió olyan jó lett, hogy még a Portable után sem volt kizökkentő a váltás. Zenei fronton eddig se volt okunk panaszra, de az ATLUS munkatársai itt is kitettek magukért, lévén az újrakevert régi számok mellé érkeztek új darabok is, amik pontosan olyan fülbemászóak, mint az elődeik.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar a Portable női szálának, vagy a FES változat epilógusának hiánya, így szigorúan nézve továbbra is a tavalyi verzió a tartalmilag legteljesebb kiadás. Tagadhatatlan tény viszont, hogy a Persona 3 Reload minden ízében egy kiforrottabb alkotás, amiben a látványos tálalásnak, az átdolgozott és bővített mellékszálaknak, valamint a lényegesen szórakoztatóbb harcnak köszönhetően a legjobb változata a széria kultikus darabjának – ajánlott a szériát eddig teljesen elkerülő újoncoknak és a régóta velünk tartó veteránoknak egyaránt!
A Persona 3 Reload február 2-án jelent meg PC-re, PlayStation 5-re, Xbox Series X|S-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünket a PC-s változat alapján készítettük.
