Még alig kezdődtek el a 2020-as évek, de már eddig is számos áttörést ért el az emberiség az űrturizmus történetében. 2021 júliusában például két milliárdos – Jeff Bezos és Richard Branson – is kijutott a világűrbe a saját cégeik járművén.
Mindkettőjüket felülmúlta két hónappal később Elon Musk, akinek SpaceX nevű vállalata elsőként bocsátott fel olyan űrhajót, amelyen hivatásos űrhajósok nem tartózkodtak: csupán négy űrturista volt a fedélzeten.
Azóta már bárki foglalhat magának helyet az előbb említett három cég világűrbe induló járataira, persze csak akkor, ha van rá pár száz millió forintja. A Branson tulajdonában lévő Virgin Galacticnál ugyanis 450 ezer dollárba (több mint 150 millió forintba) kerül egy jegy, Musk vállalatánál pedig 55 millió dollárt, vagyis 18 milliárd forintnál is többet kérhetnek el egy utazásért.
Mindezek fényében úgy tűnik, hogy az űrturizmus jelenleg csupán a világ leggazdagabbjainak kiváltsága. De vajon megváltozhat-e ez, és ha igen,
A becslések szerint az űrturizmus éveken belül egy több milliárd dolláros piaccá nőheti ki magát, így nem meglepő, hogy sok kisebb cég is szeretné kivenni belőle a részét. A World View például a fentebb felsoroltaknál jóval olcsóbban, 50 ezer dollárért repítené fel utasait 31 kilométeres magasságba egy hatalmas léggömbhöz rögzített kapszulában, hogy megcsodálhassák a Földet.
Ez persze átszámolva több mint 17 millió forintos jegyárat jelent, ami még mindig nehezen nevezhető megfizethetőnek, de így is töredéke az előzőeknek. Lisa Wan, a Hongkongi Kínai Egyetem professzora úgy gondolja, 15 év múlva akár ennél is kevesebbért, 40 ezer dollárért is alkalmunk lehet a világűrbe látogatni. Ron Epstein légiközlekedési elemző szerint azonban ez sem elég: néhány ezer dollárra (400–800 ezer forintra), vagyis egy drágább repülőút árára kéne csökkenteni az űrturizmus költségét, hogy valóban elérhetőnek lehessen nevezni.
Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy egy űrjármű sokkal több utas szállítására legyen képes. A mostani űrhajókon 3–8 ember fér el egyszerre, felbocsátásuk pedig rendkívül sokba kerül, amely költségek kevés utas között oszlanak el.
A férőhelyek számának növelése azonban nem egyszerű, hiszen minél többen vannak a járművön, annál több üzemanyagra és energiára van szükség az emelkedéshez, a technológiánk pedig még nem elég fejlett ahhoz, hogy több száz embert szállító rakétákat tudjunk elindítani. A kérdés ráadásul nemcsak az, hogy képesek leszünk-e tömegesen embereket juttatni a világűrbe, hanem az is, hogy érdemes-e megpróbálnunk egyáltalán.
Bármikor bekövetkezhet a tragédia
Tommaso Sgobba, az Európai Űrügynökség (ESA) egykori biztonsági szakértője számos hasonlóságot lát a tragikus sorsra jutott Titan búvárhajó és a magáncégek turistákat szállító űrhajói között.
Mindkét esetben élvezet céljából küldik a járművet olyan szélsőséges helyre, ahol nem sok esélye van az embereknek a túlélésre, ha valami balul sül el
– mondta Sgobba a Space.comnak adott interjújában.
A hasonlóságok nem érnek itt véget: mint kiderült, a Titan búvárhajót üzemeltető OceanGate felső vezetését, köztük az alapító és vezérigazgató Stockton Rush-t már évekkel a tragédia előtt tájékoztatták, hogy rendkívül veszélyesek a Titanic roncsait célzó expedíciók. Rush azonban nem foglalkozott a figyelmeztetésekkel, azt mondta, hogy a szakértők az innováció útjába akarnak állni, és a különleges élményekhez kockázatokat kell vállalni.
A tapasztalt űrmérnök szerint ezek az érvek pontosan ugyanolyanok, mint amilyeneket az űrturizmus képviselői is hangoztatnak,
Ennek a kockázatát az is növeli, hogy az űrturizmus esetében a járműveken nem képzett mérnökök és tudósok ülnek, mint például a NASA-küldetéseken, hanem egyszerű emberek, akik nem eléggé felkészültek egy esetleges meghibásodás javítására, vagy egy váratlan veszélyhelyzet kezelésére.
A Virgin Galacticnak egyébként már volt is halálos balesete: 2014-ben lezuhant a SpaceShipTwo nevű járművük, akkor az egyik pilóta életét vesztette. Az űrturizmus pedig nemcsak a résztvevőire lehet veszélyes, hanem azokra is, akik a Földön maradnak.
Beláthatatlan következmények
Az űrutazás rendkívül környezetszennyező: egy rakétaindítás nagyjából negyvenszer annyi káros anyagot juttat a légkörbe, mint egy autó egy egész esztendőben. Eloise Marais, a Londoni Egyetem földrajztudósa szerint egy átlagos űrjármű felbocsátása megközelítőleg százszor akkora karbonlábnyommal jár, mint egy hosszú repülőút.
Mindez jelenleg nem túl nagy probléma, hiszen napjainkban az űrrakéta-indítások viszonylag ritkák: 2020-ban például 114 kísérlet volt a világon a NASA adatai szerint, ezzel szemben a légiforgalomban naponta átlagosan több mint százezer járat repült.
Az űrjárművek kibocsátása ráadásul közvetlenül a felső légkörbe kerül, ahol hosszú ideig, akár két-három évig is megmaradhat, így különösen kártékony lehet. Ilyen magasságban még az olyan ártalmatlan anyag, mint a víz is jelentős hatásokkal járhat: felhőkké alakulhat, melegítő hatású lehet – véli Marais, aki munkája során az üzemanyagok és az iparág légkörre gyakorolt hatását vizsgálja.
Karen Rosenlof, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal tudósa úgy gondolja, beláthatatlan, hogy milyen hosszú távú hatásai lesznek a rendszeres felbocsátásoknak, mivel a légkör olyan rétegeibe engednek káros anyagokat, ahová általában nem szoktunk. A környezetszennyezés talán az űrturizmus legnagyobb veszélye, ám nem az egyetlen terület, ahol súlyos problémákat okozhat.
Érkeznek az űrszállodák
A civil űrutazás jelenleg többnyire néhányórás repülésből áll, amely során a fizető vendéget feljuttatják az űrbe, majd visszahozzák. Ez azonban nem marad mindig így, az űrturisták nemcsak egy röpke utazásra vágynak, hanem a világűrben szeretnének maradni hosszabb időre.
Ezt az igényt szolgálná ki az Orbital Assembly Corporation nevű vállalat, amely ígéretei szerint már 2025-re létrehozza az első űrszállodát, a Pioneer Stationt. Ez tulajdonképpen egy Föld körül keringő magánűrállomás, amely a tervek szerint 28 vendég befogadására lesz alkalmas. 2027-ben a cég pedig megnyitná a második űrhoteljét is, a sokkal nagyobb Voyager Stationt, amely már luxuskörülményeket kínálna, és egyszerre akár 400 ember is tartózkodhatna rajta.
Az ezekben a hotelekben megszálló egyes vendégek valószínűleg szexuális aktust is folytatnának, ez azonban egy tanulmány szerint egyáltalán nem jó ötlet. David Cullen, a Cranfieldi Egyetem munkatársa és kollégái az űrbéli szex potenciális veszélyeit mutatják be publikációjukban, amelyben kiemelték:
A szakértők szerint elképzelhető, hogy akár fejlődési rendellenességeket is okozhat, ha egy gyermek az űrben fogan meg – kitéve a mikrogravitációnak és a megnövekedett ionizáló sugárzásnak.
Éppen ezért azt javasolják, hogy az űrturistákat tájékoztassák a kockázatokról az utazás előtt, emellett nyilatkozatot is írassanak alá velük. A fogamzásgátlók használata is megoldást jelenthet, ezek űrbéli hatásosságát viszont még nem mérték fel.
Akkor ne legyen űrturizmus?
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az űrturizmus ördögtől való lenne, és az elterjedését meg kellene akadályoznunk. Az űrturizmus egy teljesen új iparággá fejlődhet, amely rengeteg új munkahelyet teremthet, és a technológiai fejlődést is előremozdíthatja.
A világűrből rápillantani bolygónkra olyan csodálatos élmény, amely képes akár megváltoztatni is egy embert. Az overview effect (felülnézeti hatás) jelenségét egyes űrhajósok tapasztalják meg, amikor először látják meg a Földet. Akik átélik az overview effectet egy hirtelen bekövetkező nézőpontváltozást tapasztalnak:
Kétségtelen, hogy rendkívül hasznos lenne, ha ezt az élményt minél többen átélnék, főleg akkor, ha a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei közül kerülnek ki, hiszen nekik van a leginkább lehetőségük megváltoztatni a világot.
