A Sony tíz évvel ezelőtt adta ki a Naughty Dog által fejlesztett The Last of Us-t PlayStation 3-ra. A két generációval ezelőtti konzol egyik utolsó nagy címének tartott alkotás komoly elmozdulást jelentett a fejlesztők korábbi, akcióközpontú játékaitól, mivel a megszokottnál jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a narratívára, miközben továbbra is fenntartott némi akciót korlátozott fegyverhasználattal és sokkal brutálisabb fizikai harcokkal.
Ellie és Joel posztapokaliptikus kalandja a kritikusok és a játékosok körében egyaránt nagy sikert aratott, az egy évvel későbbi, felújított PlayStation 4-es kiadással pedig a maximumot is sikerült kihozni a The Last of Us-ból, már ami a látványt és a teljesítményt illeti. Az 2013-as eredeti játék teljesen újraalkotott változata tavaly szeptemberben jelent meg PS5-re, hat hónap elteltével pedig megérkezett a PC-s változat, a Sony által piacra dobott PC-s átiratok sikerei pedig azt sugallták, hogy ez lesz a The Last of Us eddigi legjobb kiadása. A Naughty Dog viszont hiába fogott össze az Uncharted 4 PC-s portját elkövető Iron Galaxy csapatával, a végeredmény elég nagy csalódás lett.
A játék PS5-ös verzióját tavaly augusztusban már teszteltük, és annyi nyugodtan kijelenthető, hogy az alapelemek tekintetében nincs okunk panaszra, hiszen a PC-s változat semmit nem vesz el ebből a kiadásból. Azok, akik a PS3-as és PS4-es változatok többjátékos módjának visszatérésében reménykedtek, csalódni fognak, viszont azoknak, akik az egyjátékos részre koncentrálnak, remek élményben lesz részük. A történet továbbra is kiváló, még a kissé túlhasznált háttér ellenére is, ami sok újat nem mutat a fertőzöttekkel, az összeomlott civilizációval és az állandó emlékeztetővel, hogy szorult időkben az ember jelenti a legnagyobb veszélyt.
A bevált toposzokat nagyszerűen ellensúlyozzák a jól megírt karakterek, és mindezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az HBO sorozatának sem kellett sokat változtatnia ahhoz, hogy minőségi mozgókép szülessen a forrásanyagból. A The Last of Us Part I az elejétől a végéig feszült élmény, és a jelentősebb pillanatok még tíz év után is sokkolóak, nagy érzelmi töltettel bírnak.
Csak egy kis türelem kell…
Miután letöltünk közel 80 gigabájtnyi tartalmat, és a program elindítása előtt végigmegyünk néhány beállítási lehetőségen – amikből bőséges a választék –, a játék elkezdi a shaderek előtöltését. Ennek lényege, hogy a program felépíti a videókártyánkhoz a játék különböző grafikai elemeit olyan formátumba, hogy a GPU képes legyen azt „fogyasztani”, ezzel elkerülve, hogy játék közben kelljen például egy effektet kitömörítenie és alkalmaznia. Ez nem egyedi eset, sok közelmúltbeli játéknál szintén foglalkozni kellett a shaderek előtöltésével, és a folyamat rossz kezelése vagy teljes hanyagolása állandó szaggatást, illetve egyéb teljesítményhibákat eredményezhet.
Esetemben ez az előkészítés közel 70 percig tartott, és bár ez nem kevés idő (más játékoknál még gyengébb konfigurációkon is maximum 10 percig szokott tartani), de még így is a szerencsések táborát gyarapítom, hiszen többeknél a folyamat közben lefagyott a játék, vagy nevetséges szintekre melegedett a processzor. Amennyiben a shaderépítés meghiúsul, vagy egyszerűen nincs türelmünk kivárni a végét, akár bele is vághatunk a történetbe, viszont így percenkénti töltőképernyők, rosszul kinéző modellek és effektek, teljesítményproblémák, legrosszabb esetben még teljes összeomlások is megkeseríthetik az életünket.
Én egy Core i7-12700KF processzor, 11 gigabájtos GeForce RTX 2080 TI videókártya és 32 GB DDR4 memória kíséretében vészeltem át a 70 percnyi várakozást, amivel elsőként ultra beállításon, 4K-s felbontással indítottam el a játékot. A beltéri területeken előfordult, hogy alulról súroltam a 60 képkocka/másodperc (fps) képfrissítést, de a szabadban játszódó részeken és az intenzív jeleneteknél már 30–48 fps között ingázott a számláló. Ezen összességében a DLSS bekapcsolása is (mikor alacsonyabb felbontás mellett is a natív 4K-s felbontást közelítő minőséget kaphatunk) csak rontott, mivel vizuális hibák mellett csak pár extra fps-t tudtam nyerni.
A vállalható teljesítményt üldöző hajszám végül a Full HD, magas és ultra beállítások vegyítésével ért célba. Így a bel- és kültereken is bőven 60 fps fölé jutottam, amivel – a 2K felbontást leszámítva – már megközelítettem a PS5-ös változat teljesítmény módját. A tesztelés alatti 8 órám így viszonylagos nyugalomban telt, csak az alkalmankénti szaggatások, valamint néhány bug rondított bele az összképbe. Előbbiek a különböző szakaszfelosztások nem éppen zökkenőmentes átmenete miatt jelentkezhettek, míg utóbbiak, ha nem is akasztották meg az előrehaladást, de szültek néhány elég nevetséges pillanatot. Egyszer például egy clicker (a fertőzött itteni megfelelője) teste rám ragadt, miután sikertelenül próbálta rám vetni magát.
Nagy kár, hogy a játék szenved ezen hibáktól, mert amikor minden klappol, akkor egy gyönyörű programmal van dolgunk. A környezeteknek még mindig megvan a koszosan apokaliptikus kinézete, de a sok zöld elem és a textúrák élessége festőivé teszi az összképet. Ehhez párosul még a billentyűzet és egér kombinációja (opcionális DualSense támogatással), aminek hála a harcokat is sokkal jobban élveztem (mint más portok esetében), még úgy is, hogy az Uncharted 4 PC-s átiratából ismerős, a célzáskor jelentkező „szaggató” érzés ezúttal is jelen van.
…és még több türelem
A The Last of Us a játékmenettől kezdve a karaktereken át a történetig a legutóbbi két konzolgeneráció egyik csúcspontja, a PC-s átiratnak csak győzelmi kört kellett volna futnia, hogy egy új közönség berántása mellett jobb teljesítménnyel, jobb textúrákkal, valamint a kiadó immár szabványos ultrawide támogatásával hozza ki a maximumot a Naughty Dog alkotásából.
A játék a cikkünk születésének pillanatában elérhető, az első javításokat már tartalmazó változata csak elég jelentős kompromisszumokkal hajlandó működni, még akkor is, ha végigüljük a shaderek előtöltésének nevetségesen hosszú idejét. Teljesítménybéli problémák még akkor is jelentkeznek, ha ezen sikeresen túljutunk, és ezek megmételyezik a PC-s kiadást. Ettől függetlenül minden esély megvan arra, hogy a folyamatosan érkező frissítések javulást hoznak, de egyelőre a szomorú valóság az, hogy a Sony egyik legjobb játéka az egyik legrosszabb PC-s portot kapta, amit jelenlegi formájában – főleg teljesen áron – egyáltalán nem tudok ajánlani.
A The Last of Us Part I PC-s változata 2023. március 28-án jelent meg.
