Túlzás lenne azt állítani, hogy a két játék között nincsenek különbségek, de aki beletett pár száz (ezer) órát az Age of Kingsbe (vagy bármelyik másik részbe), itt is egyből otthon fogja érezni magát. Az Age of Empires IV egy hagyományos, valós idejű stratégiai játék (RTS), amiben bázist építünk, egységeket gyártunk, majd mikor már elég erős birodalmunk van, seregeinkkel megindulunk, hogy a négyzetalakú térkép egyik sarkában bujkáló nemezisünk országát a földdel tegyük egyenlővé. Mindezt valós történelmi körítés mellett, avagy nem lépegető robotok és űrhajók esnek egymásnak, hanem mondjuk angol és francia lovagok. A sorozat egyik nagy dobása, hogy a fejlődés korokra oszlik, ahhoz pedig, hogy hozzáférjünk a fejlettebb technológiákhoz, általuk pedig a hatékonyabb fegyverekhez, bizonyos kritériumokat is teljesítenünk kell.
Vágj fát, paraszt!
A játék ennek megfelelően három szakaszra bontható. Először még nyersanyagokat gyűjtünk, fát, élelmet, követ és aranyat, majd építkezünk és sereget toborzunk. A győzelem kulcsa az ellenség termelési láncának mielőbbi megbontása, na meg az egységei és épületei elpusztítása. Minden egységnek megvannak az erősségei és a gyengéi, a harci elefántok például átgázolnak a gyalogságon és a lovasságon, az íjászokkal azonban már nem tudnak mit kezdeni. De ott vannak az ostromgépek is, amik a masszív kőfalak lerombolásában kulcsszerepet játszanak ugyan, ám néhány dühös, fáklyás paraszt gyorsan hamuvá égetheti a faszerkezetüket. Ehhez vegyük még hozzá a 3D-s terep nyújtotta lehetőségeket, például a magaslatokra felvitt íjászokat vagy az erdőben megbúvó martalócokat, és kapunk egy klasszikus játékot, ami egyszerre otthonos és hívogató, mint egy romantikus emlék, de közben meg kissé unalmas is, pont, mint egy tucatrandi.
A korábbi Age of-játékokat fejlesztő Ensemble Studios 2009-ben bezárt, így a munkát a Company of Heroes című, második világháborús stratégiai játéksorozatról ismert Relic Entertainmentre bízta a Microsoft. A kanadai stúdió pedig óvatosan közelített a játékhoz, talán mert nem tudták, minek is örülnének a rajongók. Annyi bizonyos, hogy a patikamérlegen adagolt újdonságok – mint a már említett, fák között megbúvó egységek – nem keltik azt az érzést, hogy egy vadonatúj programmal van dolgunk, a hangulat azonban olyannyira „Age of-os”, hogy a kényelmes és ismerős interfészt meglátva azonnal elsuhantak a játékkal töltött órák. Még a sorozat korábbi hibái is visszatérnek, de persze szigorúan a nosztalgia jegyében – más magyarázat nincs a még most is nevetséges útkeresésre, ami miatt bakáink már egy dombot sem tudnak segítség nélkül megkerülni, vagy a kétszázas egységlimit, amit minden bizonnyal a mikromenedzsment tett szükségessé.
Még a hibák is a régiek
Az Age of Empires IV nem egy Total War, itt minden egység kezét fogni kell, és a 90-es évek szellemében addig kattintgatni az ellenségre, amíg el nem pusztul. A taktikai lehetőségek persze kellően széleskörűek ahhoz, hogy érdemes legyen kísérletezni velük. A defenzív játékstílus éppúgy működik, mint az agresszív, gyors terjeszkedés vagy a lerohanás. A program gerincét jelentő többjátékos módon és MI elleni küzdelmeken túl pedig még kampányt is kapunk, összesen 35 küldetéssel. Ez talán az egyetlen olyan része a játéknak, ami megoszthatja a rajongókat, mert a harmadik rész sztoriközpontú megközelítése helyett most dokumentarista küldetéseket játszhatunk le, amik nyers valójukban igyekeznek bemutatni a középkori hadviselést. Még az átvezetők is mini dokumentumfilmek, valós csataterek bemutatásával. És ez egy kicsit unalmas, vagy legalábbis könnyen érezhetjük azt, hogy ennél lehetett volna kreatívabb a Relic csapata.
Vagy akár a népekben, amikből összesen nyolcat próbálhatunk ki. Az angolok, kínaiak, a Szent Római Birodalom vagy épp a franciák mutatnak ugyan eltéréseket, statisztikákban és technológiákban itt-ott eltérnek, igazán látványos különbség viszont csak a mongolok és a ruszok esetében érhető tetten – előbbiek akár át is költöztethetik épületeiket, míg utóbbiak állatok leöléséből szerezhetnek aranyat. És ez rendben is van, tényleg, csak épp manapság már elvárhatók lennének drasztikusabb, merészebb különbségek is, elég csak a – szintén nem tegnapi – Starcraftra vagy a Relic korábbi sorozatára, a Warhammer 40k: Dawn of Warra gondolni.
A történelem ezúttal ugyan korlátozza a képzeletet, de tekintve, hogy a korábbi részekben sem volt túl sok különbség a népek közt, ezt is betudhatjuk a hagyomány tiszteletének – vagy az óvatosságnak, kinek mi szimpatikusabb.
Véres csatatér
Szintén régimódi a tálalás, de nem a legjobb értelemben. A grafika kicsit kopottas, az egységek elnagyoltak, és persze hatalmasok, egy parasztnak a faháza is a derekáig ér. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a játék a nagyobb csaták során sem szaggat be.
Ami a 3D-s megvalósítást illeti, nem igazán lép ki a vizualitás nyújtotta keretrendszerből: szép-szép, lehet minden irányból nézegetni az épületeket és a csatákat, de haszna nem sok van. Ellenben a zene és a hangok hozzák a sorozattól elvárható zen érzést – nincs még egy olyan megnyugtató csatazaj, mint az Age of-széria halk, diszkrét csörömpölése.
Az egész játékból süt a rajongók kedvéért visszafogott, betonbiztos alapokra helyezett projektstratégia, ami miatt lehetne ekézni, de nincs szívem hozzá. Túl sok szép emléket ébreszt a játékmenet, és mivel nagyon is ismerős körítés, mondhatni, onnan vesszük fel a fonalat, ahol évekkel ezelőtt letettük. Egyedül az Age of Empires II: Definitive Edition tulajdonosokat intem óvatosságra – mivel a két program működése között elemi különbség nincs, inkább Game Passben tegyenek egy próbát a IV-gyel vásárlás előtt, nehogy azt érezzék, hogy ezt a csatát már megvívták.
Szerző: Kardossy Patrik
Az Age of Empires IV október 28-án jelent meg Windows platformra, elérhető a Microsoft alkalmazásboltjában és a Steamen is, illetve a PC-s Xbox Game Pass előfizetés keretében is.
