A Voyager-1 már régen elhagyta a Naprendszer határát, és most a heliopauzán átjutva a csillagközi térben „robog”. Az űreszköz 1977-ben indult el, és az egyik legmesszebbre jutott ember készítette objektumként tartjuk számon.
A szonda eszközei most csillagközi plazmahullámokat fogtak, amelyek teljesen normális jelenségek, de a kutatók számára érdekes információkat adhatnak – írja a Phys.org. A Nature Astronomy tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint például segíthetnek megérteni, hogyan áll kölcsönhatásban a csillagközi közeg a napszéllel, és a Naprendszer helioszférája hogyan befolyásolta a csillagközi környezetet.
James Cordes, a Cornell Egyetem kutatója úgy magyarázta a csillagközi közeget, mint
de csak úgy, mintha az esőben villámlana – utána nyugodt minden. A Voyager-1 mérései alapján a szakértő szerint több plazmaaktivitás lehet a közegben, mint korábban gondolták. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy a plazma eloszlását tanulmányozzák, már akkor, ha a napkitörések nem zavarnak be a mérésekbe.
A szakértők szerint ezek a mérések nagyon fontosak, mert most először van lehetőségünk arra, hogy közvetlenül vizsgáljuk a csillagközi közeg plazmáját.
