Kezdeném egy vallomással: elég nagy kókler vagyok, ha főzésről vagy sütésről van szó. A konyhai tudományom kimerül a bundáskenyér, a chilis bab, a sajtos/tejfölös tészta és az Uncle Ben’s szószokkal felturbózott csirkemell elkészítésében. Szeretek finomakat enni – mint mindenki –, de se érzékem, se türelmem nincs a normális ételek elkészítéséhez. Ennek folyományaként a konyhai gépek terén is elszaladt mellettem a világ, és a forrólevegős fritőzök létezéséről is csak akkor szereztem tudomást, mikor egy családi vacsora alkalmával rácsodálkoztam az elém rakott sültkrumplira. Külsőre olyan volt, mint a Mekiben, rendesen át volt sülve, de nem volt kőkemény, olajnak nyomát sem éreztem, csak a burgonya íze áradt szét a számban.
Mikor rákérdeztem, hogy mindezt hogyan sikerült összehozni (merthogy ezen a téren én rendre elbuktam az évek során), akkor kiderült, hogy az airfryer a megoldás, tehát egy olyan fritőz, amiben forró olaj helyett a keringetett meleg levegő végzi a munkát. Az elv ugyanaz, mint a légkeveréses gáz- és villanysütők esetében, csak a kisebb tér okán a hőenergia gyorsabban és koncentráltabban érvényesül – és az sem mellékes, hogy a fogyasztás is kisebb, mint az elektromos nagytestvérek esetében. A sütés ráadásul nemcsak a krumpli esetén működik, de más ételeknél is, úgyhogy szöget is ütött a fejemben, hogy ki kellene próbálnom egy ilyen masinát.
Csúcsfryer
A Philips 2010-ben rukkolt elő az első Airfryer nevű termékével, majd ezt követően megannyi gyártó portfóliójában megjelentek a forrólevegős megoldások, így a kínálat kifejezetten széles, már 30 ezer forintért is lehet kevésbé márkás modelleket kapni, de nem ritka, hogy ennek a négyszeresét kérik a komolyabb variánsokért. Az én választásom azért esett a Philips Airfryer XXL Smart (HD9867/90) modellre, mert kütyümániásként megmozgatta a fantáziámat, hogy a gép szenzorokkal van felszerelve. Ez nem azt jelenti, hogy az okostelefonon nyomon követhetjük a sütést, egész más haszna van – főleg a magamfajta konyhai antitalentumok számára.
Maga a gép egyébként kifejezetten dizájnos: fekete színű, bronz betétekkel, ami a magas árnak megfelelő prémium hatást kelt. A súlya közel 8 kilogramm, és méretre sem kicsi: 32 cm széles, 31,6 cm magas és 43,3 cm mély. A teljesítménye jelentős, a 2225 wattot is elérheti, a kihúzható kosár pedig 7,3 literes, így 1,5 kg krumpli, vagy akár egy egész csirke is megsüthető benne.
A kezelés nem atomfizika: kapunk egy digitális kijelzőt, mellette hat gombbal. A hőmérő ikonra nyomva választható ki a hőmérséklet, ami a középen lévő központi egységet tekerve állítható, és ugyanígy módosítható a sütési idő az óra ikont választva. Adott a lehetőség kedvencek beprogramozására (elmenthető a sütési idő és hőmérséklet), simán bekapcsolható a szimpla ételmelegítés, illetve az említett legnagyobb gombot tekergetve válogathatunk a friss és fagyasztott krumpli, a hal, a csirke és az egész csirke kategóriák között.
És itt jön a digitális varázslat: ha ezeknek megfelelő ételt teszünk a kihúzható és kiemelhető kosárba, akkor a kiválasztást követően nincs más dolgunk, mint megnyomni a nagy gombot, a szenzorok munkába állnak és a gép anélkül elvégzi a dolgát, hogy nekünk azon kellene töprengenünk, hogy milyen hőfokon mennyi ideig süssünk.
Mit sütsz, kis szűcs?
Mivel a sültkrumpli okán terelődött a figyelmem az ilyen gépekre, adta magát, hogy először ilyesmivel próbálkozzam. Kezdésnek magam szeleteltem burgonyát, beáztattam, felszárítottam a nedvességet, és a kosárba helyeztem a kis hasábokat – előtte pedig egy ecsettel finoman megkenegettem őket olajjal, ahogy a gép mellé járó receptfüzet tanácsolta.
A tárolót betolva kiválasztottam a friss krumpli opciót, megnyomtam a nagy gombot, majd vártam, hogy mi történik. A gép halkan felzúgott, a kijelző életre kelt (tehát a szenzorok munkához láttak), majd 15–20 másodperc után felvillant a fritőz által választott hőfok és időintervallum, majd ezzel együtt megkezdődött a visszaszámlálás – első körben 21 percet lőtt be a gép.
így nagyjából 10 perc környékén a gép csilingelt egyet, és a kijelzőn egy apró ikon villogva jelezte, hogy ideje megrázni a kosár tartalmát. Így tettem, a kivehető megoldásnak hála ez nem egy bonyolult művelet, majd visszatettem a burgonyákat a sütőbe a hátralévő időre.
Ami a végeredményt illeti, szépen megpirult, de nem kiszáradt burgonyákat kaptam: ízre és állagra jobbak voltak, mint bármilyen korábbi próbálkozásom olajban, de nem érték el az említett családi vacsora alkalmával tapasztalt szintet. Ennek kapcsán konzultáltam is a nálam rutinosabb airfryer tulajdonosokkal, és hamar kiderült, hogy sokkal okosabb a fagyasztott megoldásokkal próbálkozni, mint a friss krumplival, mert az eredmény ilyen esetben elég nagy lutri.
A második próbálkozásom már ennek megfelelően történt, ami nemcsak azért volt kedvemre, mert így már krumplit sem kellett pucolni, de azért is, mert ez esetben már egyáltalán nem volt szükség olajra. A folyamat ettől persze ugyanaz, a különbség mindössze annyi, hogy a friss burgonya helyett a fagyasztott opciót kell kiválasztani. Az idő ez esetben 18 perc lett, megbolondítva egy rázással félidőben, a végeredmény pedig a legjobb sültkrumpli lett, aminek az elkészítésében valaha közreműködtem. Szépen megpirult, de belül kellemesen puha hasábok, amiknek az ízét tökéletesen kiemelte egy kevéske só.
Ezen felbátorodva krokettszerű golyócskákkal is próbálkoztam, és ezen a ponton lett világos, hogy hiába nem használok olajat a sütéshez, ez korántsem jelenti azt, hogy extrém egészséges a burgonya. A fagyasztott termékeket ugyanis sokszor elősütik, természetesen olajban, és ennek sokszor érezhető az íze is – szóval, aki biztosra akar menni, annak vásárlás előtt mindenképpen érdemes ellenőrizni, hogy milyen eljárással készült a választott mirelit termék.
A kísérletezés ugyanakkor nem ért véget a krumplival: legközelebb a köret mellé csirkecombokat is vettem, és a helyzet ekkor mindössze annyival bonyolódott, hogy ezeket a sütés előtt egy rövid időre állni hagytam fűszeres olajban – többek között az extra íz érdekében, hogy ne csak a felszínen érvényesüljön a fűszer áldásos hatása. A gép ez esetben is maga állította be a hőt és az időt, és először itt figyeltem meg, hogy a rendszer menet közben is módosít az értékeken.
Ezúttal is kaptam jelzést, hogy ideje forgatni, és az alig húszperces folyamat végén aranybarnára sült combok fogadtak, kellemesen ropogós bőrrel, ugyanakkor maga a hús egyáltalán nem száradt ki, viszont a kevéske olajnak és a fűszereknek hála jóval izgalmasabb ízeket kaptam, mint egy szimpla sült hús esetében. A végeredmény tényleg olyan jó lett, hogy hiába nem volt bundája a csirkecomboknak, a teszt idejére a KFC így is elvesztette az egyik rendelős vásárlóját.
A helyzet az, hogy a hagyományos sütőmben még a halrudacskák elkészítése sem ment mindig problémamentesen, így ebbe a projektbe már kicsit félve vágtam bele, de nagy meglepetésemre a végeredmény ebben az esetben is kiváló lett. Némi előkészítésre persze itt is szükség volt, ami egy mézzel, citrommal és fűszerekkel felturbózott olajos kenetet jelentett a sütés előtt. A kikalkulált 22 perces folyamat végén egy kívül rendesen megsült, de belül szinte vajpuha, villával könnyedén darabolható hal lett, amit hasábburgonyával és párolt borsóval egészítettem ki.
Azzal tisztában vagyok, hogy az Airfryer nem csinált belőlem Gordon Ramsey-t, de úgy készítettem magamnak kiváló, már-már egészséges vacsorát mindössze 33 perc alatt, hogy összességében kevesebbet fizettem érte, mint egy átlagos pizzáért, amire 40–60 percet kellett volna várnom. Én ráadásul csak a jéghegy csúcsát kapargattam, hiszen a főzésben/sütésben nálam jártasabbak jobban ki tudják használni a gépet, amivel a felsoroltakon kívül oldalas, bárány, gomba, lecsó, muffin és brownie is készíthető, de akár minipizzák vagy bundás húsok is kisüthetők vele.
A hő legyen veled!
Aki tud sütni/főzni, az értelemszerűen csak legyint a fentiekre, de az én életemben abszolút minőségi változást hozott az Airfryer. A tesztidőszak alatt rendelés helyett azon kezdtem agyalni, hogy mit lehetne benne elkészíteni, soha nem töltöttem negyven percnél többet az ételek készítésével, és valahol tényleg döbbenet, hogy a gép automatán megoldott minden feladatot, egyszer sem fordult elő, hogy extra sütésre lett volna szükség egy-egy folyamat végén. Ez számomra hatalmas előny, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy nem kellett undorodnom a mindent betöltő olajszagtól, a gép hátán felszabaduló gőztől pedig megszabadított a páraelszívó.
Egy ilyen sütő ráadásul azoknak is jó lehet, akik esténként már nem szívesen töltik a konyhában az időt, és gyorsan szeretnének akár több főre vacsorát készíteni. Egy sütéssel akár négy főre is készíthető vacsora nagyjából fél óra alatt, és egy esetleges vendégség esetén is nagy szolgálatot tehet egy ilyen masina – persze szigorúan a koronavírusos helyzet lecsengését követően.
Az általam kipróbált Philips Airfryer XXL Smart ugyan elég drága, 80 és 100 ezer forint között mozog az ára, de ez tényleg egy prémium modell, a jelenleg kapható egyik legjobb forrólevegős konyhai gép. Viszont ennél jóval olcsóbban is akad alternatíva, szóval a speciális fritőz, továbbá a vele járó kényelem és gyorsaság egyáltalán nem úri muri.
