A Lenovo Yoga 9 14ITL5 külseje kifejezetten tetszetős. Egyrészt a méreteinek köszönhetően, hiszen 31,9 cm széles, 21,6 cm mély, a legvastagabb pontján pedig mindössze 1,6 cm, tehát kis helyen is elfér, a súlya pedig 1,44 kg, így hordozni sem megerőltető. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a fedlapot valódi bőr borítja, egy diszkrét Yoga nyomattal a jobb alsó sarokban – kézbe véve olyan, mintha egy notesz lenne a kezünkben, nem egy kifejezetten erőteljes hordozható gép.
Minden rendben, kivéve a touchpad
A laptopot felnyitva egy 14 hüvelykes, érintésérzékeny IPS LCD kijelzőt kapunk, Full HD felbontással, 60 Hz-es képfrissítéssel, maximum 400 nit fényerővel és viszonylag vastag kávákkal. Habár ennél akadnak komolyabb képernyők a piacon (már OLED panellel is), panaszra így sem lehet ok, hiszen kifejezetten szép, kellően kontrasztos és tűpontos a megjelenítés, és a színek is rendben vannak – egyedül azt bántam, hogy a Lenovo a fényes kivitelt preferálta a matt helyett.
Az érintésérzékeny panel ujjal is hibátlanul működik, de a legjobban akkor járunk, ha a géptest hátába rejtett stylust használjuk. Ha pedig már úgyis a fém ház oldalain matatunk, akkor érdemes kitérni a portokra, amikből az abszolút minimumot kapjuk: bal oldalt egy USB 3.1, két USB 3.1 Type-C (ezeken keresztül tölthető a gép), illetve egy hagyományos jack bemenet, és ezzel véget is ért a lista. A jobb szélen csak a bekapcsológombot találjuk, viszont a gép mellé jár egy USB-C-s adapter, amin ott egy extra USB-A, egy HDMI és egy VGA csatlakozó. Sokaknak persze még ez is kevés lehet, de nem szabad elfeledni: egy munkára szánt, könnyen hordozható gép esetében ez bőven elég, bár az igaz, hogy egy kártyaolvasó azért még beleférhetett volna a repertoárba.
A képernyő felett helyet kapott egy 720p felbontásra képes, Windows Hello kompatibilis webkamera, ami egy apró retesszel bármikor „lezárható”, illetve nem szabad megfeledkezni a klaviatúra alatti terület jobb szélén található ultraszónikus ujjlenyomat-olvasóról sem, amit szintén használhatunk az operációs rendszer feloldására. A billentyűzet teljesen rendben van, a gombok ugyan a belső burkolattal egyetemben könnyen zsírosodnak, de az érintésük kellemes, adott a háttérvilágítás és a távolságok megszokása után tényleg kényelmesen lehet rajtuk gépelni.
A touchpadról viszont már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni: az érzékenységével semmi baj, a kurzor mozgatására tökéletesen megfelel, de a speciális felület alatti bal kapcsoló sokszor elképesztően idegesítően viselkedett. Néha akkor is kattintásnak vette a mozdulataim, mikor nem kellett volna, máskor viszont nem érzékelte a programmegnyitáshoz szükséges dupla érintést, és arra is volt példa, hogy egy ikon mozgatása közben elfelejtette, hogy épp lenyomva tartom. Ezek a nüanszok ráadásul olyan gyakran előjöttek, hogy pár óra után inkább csatlakoztattam egy egeret a géphez, hogy ne kapjak tízpercenként idegbajt. Hogy ez általános hiba, vagy a tesztgép problémája, azt nem tudtam ellenőrizni, így vásárlás előtt mindenképpen érdemes tesztelni a touchpadet, mert egér hiányában az általam tapasztalt működés igen frusztráló lehet.
Érdemes kiemelni a Yoga 9 egyik legmenőbb tulajdonságát, a zsanérba épített sztereó hangszórókat, amiknek hála a gép jóval igényesebb hangélményt kínál, mint a legtöbb laptop. A gép filmezésre is kiválóan alkalmas, még akkor is, ha a képernyőt közel 360 fokban elforgatva használjuk, sőt játék közben sem elhanyagolhatók a tisztán és erőteljesen megszólaló hangok.
Van benne szufla, és sokáig bírja
Félreértés ne essék, nem gamer gépről van szó, de olyan hardverrel van dolgunk, amivel a néhány éves játékok élvezhetően futtathatók, bár nem a legmagasabb grafikai beállítások mellett. Processzorból egy 11. generációs Intel Core i7-1185G7 kapunk, egy integrált Intel Iris Xe grafikus chip társaságában, amit 16 GB memória és egy 500 GB-os SSD egészít ki.
Mindez képes átlag 30 képkocka per másodperccel futtatni a The Witcher 3-at Full HD-ben magas grafikai beállítások mellett, a felbontást némileg visszavéve, és a látványt közepesre állítva pedig simán elérhető a 60 fps. A legújabb játékok futtatására persze nem igazán alkalmas a Lenovo gépe, de irodai munkára, sőt kép- és alap videószerkesztésre is megfelelő, és olyan teljesítményt kapunk, amire az elkövetkezendő pár évben biztos nem lesz panasz.
Azzal ugyanakkor érdemes tisztában lenni, hogy a huzamosabb terhelés esetén tapasztalható némi throttling effektus, vagyis a folyamatos igénybevétel hatására termelődő hő eredményeként valamelyest visszaesik a teljesítmény. Ez ráadásul nemcsak a számítási kapacitás visszaesésében jelentkezik, de a ventillátorok is rendesen fel tudnak pörögni, aminek jól hallható, masszív zúgás az eredménye. Cserébe a 60Wh-s akkumulátor elég jól bírja a gyűrődést, a wifit kikapcsolva 10 óránál is tovább nézhetünk videókat, vezeték nélküli hálózatra csatlakozva, normál használat mellett pedig simán kibír úgy egy teljes munkanapot a gép, hogy ne kelljen töltőre dugni.
A Yoga 9 ugyanakkor nemcsak kellő erőt képvisel kompakt testben, de az érintőképernyőnek és a flexibilitásának hála lényegében egy hibrid eszközről van szó. A kijelző 360 fokban kihajtható, így a laptop még táblagépként is használható, már persze akkor, ha elfogadjuk, hogy kompromisszumos megoldásról van szó. A Windows 10 például még mindig nem képes felvenni a versenyt a normál tabletekkel a felhasználói felület és a gördülékeny használat ügyében. Az elforgathatóság viszont jól jöhet utazás közben (az éleken stabilan álló képernyőt kapunk), sőt ennek és a stylusnak hála prezentálni is egyszerűbben lehet vele, mint egy hagyományos laptoppal.
a tesztkonfiguráció nagyjából 700 ezer forintba kerül, tehát nem átlagos laptopról van szó, és már a bőrborítást látva is egyértelmű, hogy a Lenovo sem az átlag felhasználókat jelölte ki célcsoportként. A Yoga 9 nem hagyományos munkaeszköz, az egyetemeken sem lesz belőle tömegtermék, ezt a gépet főleg menő cégek felsővezetői fogják kézbe venni.
