2009-ben a PlayStation 3 korszak egyik legmeghatározóbb játéka lett a Mijazaki Hidetaka nevével fémjelzett Demon’s Souls (továbbiakban DeS). Ha egész pontosak akarunk lenni, akkor nem is maga a program lett kult státuszú, hanem a műfaj, amit életre hívott, hiszen úgy is nézhetjük, hogy ez a játék volt a méltán híres és elismert Dark Souls (továbbiakban DS) „béta” verziója.
A DS-széria, és a később érkező soulslike játékok (Sekiro, Nioh, Bloodborne stb.) mind-mind egy alapötlet köré épültek fel, amit a 2009-es DeS mutatta be a világnak. A maga sötét és könyörtelen világával csiszolatlan gyémántként csillogott a konzoljátékok piacán, aki pedig akkor megízlelte és megszerette, soha többet nem tudott szabadulni az ilyen típusú játékok szorításából.
A szorítás pedig abszolút testhezálló kifejezés, hiszen a 2020-as DeS semmit sem finomodott tizenegy év alatt: pont olyan nehéz, mint az eredeti verzió, és a széria soron következő tagjai, de néhány játékeleme a feledésbe merült, némelyik jogosan, némely pedig jogtalanul. Most a játékok felújításáról híres BluePoint Games vette kezébe a programot, hogy a PlayStation 5 egyik nyitócímeként megörvendeztessék a rajongókat egy mesterien újraépített játékkal.
Mindig van egy kietlen táj, ahol csak egy harcos maradt talpon
Kalandjaink ezúttal Boletaria kietlen vidékeire, csatornáiba és egyéb területeire vezetnek, miután a játék világában felbukkanó ősöreg entitás hat különböző területre osztja fel a helyi királyságot, végtelen köddel borítva be minden szegletét. A ködben minden lény kifordul magából, megőrül, démonivá válik. Célunk az entitás, a hataloméhes Allant király, és más démonok megfékezése a nagyobb jó érdekében. Leíró monológokat és hosszas átvezető videókat viszont hiába várna bárki. A soulslike játékokban szinte kötelező elem, hogy a játék története rejtélyes, sötét és nehezen értelmezhető legyen. Persze ha valakinek erre van igénye, a tárgyak leírásából és többórányi internetes böngészéssel előkeríthetők a megfejtések és világon átívelő utalások.
Akinek a műfaj többi képviselője mellett kimaradt az eredeti DeS, annak újdonságként hathat, hogy itt nem egy koherens, átjárható világot kap: a hat terület valóban széttagolt, csak az úgynevezett archstone-okkal lehet köztük utazni. A dolog pikantériája, hogy a hatodik világ köve eltört, így oda el sem juthatunk. Többen remélték, hogy a felújított változatban valamilyen trükkel elérhető lesz a királyság ezen szelete is, de ahogy tizenegy éve, úgy most sem jutunk el ide.
A játék központja a Nexus, itt fejleszthetjük a karakterünk képességeit, itt javítható és erősíthető a felszerelése, illetve innen juthatunk el a királyság különböző részeire, tetszőleges sorrendben. Az öt terület között megtalálható minden, ami szem-szájnak ingere: várromok, lávás tárnákkal teli bányák tüzet okádó pókkal, lidércek lakta, elefántcsonttoronyra hajazó égi építmények, mérgező mocsarak és kárhozott tavak. A helyszínekről általánosságban elmondható, hogy hasonló terepek rendre felbukkantak a sorozat további részeiben is, így sokszor olyan érzése lehet az embernek, mintha minden játék ugyanabban az univerzumban játszódna.
Bár szabadon mozoghatunk, érdemes tudni, merre indulunk, hiszen gyorsan szembejöhet olyan ellenfél, akivel csak később, erősebb formánkban szeretnénk találkozni. Persze a speedrunnereknek hála már tudjuk, minden főellenség legyőzhető első szinten, csak mi vagyunk olyan bénák, hogy még felfejlesztve is csak küszködünk. Ezzel kapcsolatban pedig érdemes tudni, hogy kerülni kell a sűrű elhalálozást, hiszen megmaradt a régi játék azon rendszere, miszerint minél többször hullunk el, annál gonoszabb lesz a világ, egyre nehezebb és agresszívabb ellenfelekkel. Ha pedig ügyesek vagyunk, a világ mindig egy kicsit könnyebb helyé változik.
A 2009-es verzió a mostaninál sokkal fakóbb és tompább volt. A Bluepoint szakemberei csodálatos munkát végeztek, az újragondolt játék abszolút kitűnik az eddigi Souls-repertoárból. A fejlesztők viszont nem álltak meg a textúrák újrahúzásánál és a felbontás felskálázásánál, alapjaitól építették újra a programot. Ennek hála új effektek kerültek a játékba, és a helyszínek, a karakterek, és az NPC-k modelljei is sokkal finomabbak és szebbek lettek.
A grafikai menüben pedig választhatunk, hogy melyik módot szeretnénk használni a két elérhető közül: a mozi verzió natív 4K felbontás mellett 30 képkocka per másodperc képfrissítést biztosít, de ha ragaszkodunk a gyorsabb megjelenítéshez, akkor választhatjuk a teljesítmény módot is, ahol ugyan csak skálázott 4K-t kapunk, ellenben az fps számláló 60-ra lesz szögezve.
A külcsín mellett változott továbbá a karakter mozgása is, viszont az akciók időzítése és időtartama maradt a régi, így a régi játékosoknak nem kell újratanulniuk, mikor kell kitérni egy-egy halálos csapás elől. A fejlesztők a harcot illetően máshoz nem is nyúltak, így minden csata és főellenség pont ugyanúgy teljesíthető, ahogy az eredeti játékban tizenegy évvel ezelőtt.
Érdekes újítás ugyanakkor a hordozott tárgyak súlykezelése: minden számít és terhel, még a gyógyfüvek is – korábban nem volt ilyen, így mindenki botanikusként, mázsányi gyógyfűvel indult harcba. Ma már ezt nem tehetjük meg, hiszen mozgásra képtelen lomha harcosunk nem tudna kitérni az ütések elől. Könnyítés viszont, hogy a tárgyakat bármikor hazaküldhetők a „szertárba”, nem kell mindig visszatérni a Nexusba lepakolni. Bár néhány eszköznek más lett a neve, de alapjaiban nem változott a működésük. Aktualizálódott az eszköztárunk kinézete is, illetve bővült a szerszámövünk, így több tárgy rakható gyorsgombokra, ami jól jön az ütközetekben.
Az újdonságok listája ezzel persze még koránt sem ért véget: a szakemberek a grafikai elemek mellett újraalkották a DeS teljes hanganyagát is. A zenéket újrarögzítették egy klasszikus nagyzenekar közreműködésével, így már jobban passzol a későbbi részeknél megismert stílushoz, a különböző effektek pedig immár térben szólalnak meg, így egy jó fülessel pontosan tudható, mikor akarnak orvul hátba támadni, vagy mikor repül felénk egy tűzbomba vagy nyílvessző.
Az élvezethez nagyban hozzájárul továbbá a PlayStation 5 fantasztikus új kontrollere, a DualSense is. Az adaptív ravaszoknak köszönhetően pontosan tudható például, mikor kell egy jól időzített ellentámadást végrehajtanunk az ellenfeleinkkel szemben, a haptikus motoroknak köszönhetően pedig mindent érzünk, a legkisebb nesztől a leghatalmasabb sárkány otromba lépéséig.
Kozmetikai változtatás továbbá, hogy a karakteralkotásnál már sokkal szebb és sokkal több figura közül válogathatunk, mindenki az ízlése szerint alkothatja meg a saját hősét – de valószínűleg nem ez a játék legfontosabb eleme. Ha viszont mégis, akkor jó hír, hogy van fotómód, amivel bárki készíthet a karakteréről ikonikus, akár háttérképként is alkalmazható fotókat.
Ami pedig a nehézség fokozását illeti: ha valaki újfajta kihívásra vágyik, annak ott az eddig sosem látott Fractured mód, aminek keretében, 25 ezer lélekért cserébe újrajátszható mind az öt terület, azzal a csavarral, hogy minden tükrözve érhető el. A hülyének is megéri!
Nemcsak rajongóknak
A felújított Demon’s Souls csodaszép, tökéletesen fut, és pont annyit változtattak rajta, hogy ne csak a hardcore rajongók számára legyen érdekes, de az új konzolgenerációba épphogy belecsöppenő újoncoknak is. A Bluepoint fejlesztői új sztenderdet alkottak, innentől minden remake-nek ezt a szintet kell megugrani, hogy a gémer közösség ne hördüljön fel egy emberként.
A játéknak egyetlen egy hibája van, mégpedig az ára. Azt tudtuk, hogy az újgenerációs játékok ára emelkedni fog, de ettől függetlenül nem szerencsés egy régi játék átdolgozott kiadásával megkezdeni ezt az irány. Persze a rajongóknak ez mit sem számít, hiszen végre van egy konzol, amin kivétel nélkül minden egyes keményvonalas soulslike játék futtatható, és a teljes Soulsborne széria elérhető felújítva. Ezek után csak annyit mondanánk: jöhetne már az Elden Ring!