A Samsung február elején mutatta be a legújabb okostelefonjait: a Galaxy S20 termékcsaládot és a második hajlítható kijelzős mobilját, a Galaxy Z Flipet. Ezek közül utóbbit, valamint az S20-széria legcombosabb darabját, az Ultrát már kipróbáltuk, most a Galaxy S20 és a Galaxy S20+ került sorra.
Ahogy a készülékek hivatalos bemutatójakor írtuk, sok különbség nincs a kettő között, de aktív használat közben kiderült, miért van létjogosultsága mindegyiknek, és milyen okoknál fogva érdemes az egyik vagy a másik mellett dönteni. Ezen két mobillal is megkapunk sok olyan lehetőséget, amiket az Ultra kínál, de 120–150 ezer forinttal vastagabb marad a pénztárcánk, ha hajlandók vagyunk kompromisszumot kötni.
Könnyed erőmű
Akinek a kényelem fontos a nagy kijelző helyett, annak a Galaxy S20 lehet a célszerűbb választás, hiszen egy rendkívül könnyű (163 gramm) és kellemes fogású eszköz. A 6,2 hüvelykes méret biztos fogást nyújt, amit egy jófajta tokkal tovább fokozhatunk. A nagyobbik testvér 186 grammot nyom, és jóval nagyobb, 6,7 hüvelykes – fogásra is méretesebb, és közelebb áll a 6,9-es Ultrához, mint a kistesóhoz.
Dizájn terén sok különbség nincs az S20 modellek között: a széria minden modellje fémből és üvegből készült rendkívül ízléses kivitelezésben, az előlapokat pedig a QuadHD+ felbontású AMOLED kijelző uralja. Mindössze méretben és (ebből fakadóan) képpontsűrűségben érhető tetten különbség, minőségben nem. Kávák nincsenek, egyedül a kijelző közepén elhelyezett apró szelfikamera töri meg az összképet, ami egyáltalán nem zavaró. Az üveg miatt kicsit csúszósnak éreztem a telefonokat, a legbiztosabban a kisebbik modellt fogtam, ami valódi felüdülés volt a pici kezemnek.
és ezúttal is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. A színek káprázatosak, a tökéletes kontraszt miatt az ikonok szinte lemásznak a kijelzőről, a fényerőnek hála pedig tűző napsütésben is tökéletesen használható a mobil. Ami örvendetes újdonság, hogy ezúttal már adott a 120 Hz-es képfrissítés is, ami a manapság bevett 60 Hz-nél nemcsak sokkal gördülékenyebb élményt biztosít, de a szemünknek is kifejezetten jót tesz. Ezzel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a 120Hz-et csak 1080p felbontással lehet előhívni, 1440p-nél meg kell elégedni a 60Hz-zel.
A panelba épült az ultrahangos ujjlenyomat-olvasó is, akárcsak tavaly, ez ma már nem lep meg senkit, szinte alapvetőnek számít a szegmensben. Tapasztalataim szerint a gyorsasága és hatékonysága is ugyanolyan maradt, mint a Galaxy S10-ek esetében, ezért inkább a 2D-s, előlapi kamerát kiaknázó arcfelismerést használtam, ami csak sötét környezetben nem bizonyult jó választásnak.
A keret alumínium, felülre került a két SIM-kártya és egy SD-kártya fogadására képes tálca, jobb oldalon találjuk a hangerőszabályzót és a bekapcsoló/Bixby gombot, alulra pedig a hangszóró és az USB-C csatlakozó került. Hagyományos fejhallgató bemenet már itt sincs, és a telefon mellé is USB-C-s AKG-fülest csomagolt a gyártó. A készülékek IP68-as védettségűek, tehát víz- és porállók.
Belül sincs baj
Aki – érthető módon – sokallja a közel félmillió forintos Ultra árát, annak sem kell szomorkodnia, mert a két kistestvér sincs híján az erőnek, sőt. Európában nyolcmagos, hét nanométeres gyártástechnológiával készült Exynos 990 került mindkét mobilba, amit egy Mali-G77MP11 grafikus chip egészít ki, méghozzá 12 GB RAM (LPDDR5) és 128 GB (UFS 3.0) háttértár társaságában – a Galaxy S20+ esetén háttértárból 512 gigabájt is választható, ami mikroSD-vel akár egy terabájtra is feltornázható.
Ez az összeállítás az AnTuTu Benchmark programban is szép pontszámokat produkált, a Galaxy S20 491–505 ezer, míg a Galaxy S20+-szal rendre 506–515 ezer pont körüli eredményeket kaptunk. Az Ultra esetében 524 162 pontot eredményezett a teszt. A telefonok gyakorlatilag minden feladatot villámgyorsan elvégeznek, semmi nem akasztja meg őket, a legdurvább mobiljátékok is teljes pompájukban hasítanak rajtuk. A menüket nyomkodva is pikkpakk benn vagyunk az appokban.
Természetesen mindkét modell Android 10-et futtat a Samsung One UI 2.0 kezelőfelülettel. Vezérlés terén adott a három virtuális gomb a kijelző alján, ezen felül gesztusvezérlési lehetőséget is kapunk. A rendszer testre szabható, beállítható a szemkímélő sötét mód és az egykezes menürendszer. Az edge típusú mobilok hagyománya, a behúzható gyorsindítósáv is használható, amire a kedvenc appokat helyezhetjük. Szoftverek terén alapnak számítanak a Google és a Samsung előre telepített alkalmazásai, de már alapból rákerült a telefonokra a Netflix, a Spotify és a YouTube Music is.
Harmincszoros, százas?
A Galaxy S20-ak közti legmarkánsabb különbség a hátlapokon érhető tetten. Az alapvető dizájn adott: dominószerű elrendezésben fekszenek az érzékelők a púposodó kameraszigetben, ami az Ultrán van leginkább kitöltve. A legdurvább S20 legegyedibb tulajdonsága a mesterséges intelligenciával megtámogatott digitális nagyítás, a Space Zoom, ami akár a százszoros mértékre is képes. A két kisebb modell esetében a legmagasabb választható nagyítás a harmincszoros – de ezt sem szabad lebecsülni.
A kamera appot megnyitva az ujjainkkal egy csúszkán állíthatjuk a nagyítás fokát, vagy választhatunk az előre meghatározott értékek közül. Tízszeres nagyításig még abszolút tisztességes, tiszta és éles képek készíthetők, innentől viszont mesterséges intelligencia segíti a képalkotást, és a nagyítás növelésével egyre inkább olyan felvételeket kapunk, mintha olajfestmény-effektet tennénk egy alacsony felbontású képre, és ez már tetten érhető a 30-szoros zoommal készült képeken is.
A funkciót a Bem téri villamosmegállóból teszteltem: a Dunán át lefotóztam a Parlamentet az ultraszéles látószögű egységgel, majd jól belenagyítottam az épületbe – így is már egészen közel voltam az ablakokhoz. A százszorossal talán már az ablak mögé is bezoomoltam volna, persze kérdés, hogy az elmosódott képről mi lett volna kivehető.
Kamerák terén az S20 és az S20+ szinte teljesen megegyezik. Ezeket találjuk a hátlapon:
- 12 megapixeles széles látószögű főkamera f/1.8 apertúrával,
- 64 megapixeles telefotó kamera, f/2.0 apertúra, 3x-os hibrid optikai zoom,
- 12 megapixeles ultraszéles kamera f/2.2,
- és a Galaxy S20+ esetében a fentiekhez társul egy 0,3 megapixeles 3D TOF mélységszenzor.
Fotózás terén az alapmodell és a nagyobbik tesó teljesítménye szinte teljesen megegyezik. A különbség, hogy utóbbi kapott time-of-flight szenzort, ami egy átlagos felhasználó szemének nem jelent túl sok pluszt. Az érzékelő a kiterjesztett valóságos appoknál fontos, illetve az arcképek készítésekor az élő fókusz gyorsabb beállításán segít. Az előlapi kamera mindegyiken 10 megapixel (az Ultrán 40 megapixeles az érzékelő), de a szelfikre egyáltalán nem lehet panasz, szépen kiadják a bőr textúráját, jó fényviszonyok közt az apróbb pórusokat is.
Természetes fényben gyönyörű képek lőhetők mindkét telefonnal, legyen szó akár a színekről, a részletességről vagy az élességről, és érdemes bátran használni a nagyítást is, hiszen a hibrid optikai zoomnak hála tízszeres értékig nincs komoly minőségromlás, főleg ha állványra tesszük a készüléket. Bár rosszabb fényviszonyok közepette és éjszaka is remek végeredményt kapunk, azért a Huawei P30 Pro ezen a téren még mindig jobban teljesít. A nagylátószögű felvételek szintén impozánsak, egyedül a makrós képességekbe lehet belekötni: 7 centiméternél nincs értelme közelebb menni a témához.
Szoftveres téren ugyanazt kapjuk, mint az Ultra esetében: panoráma, kajafotó, éjszakai felvétel, a hátteret elmosó, utólag is módosítható élő fókusz módok. Ami újdonság, az a Single Take, amivel lényegében egy rövid videó készíthető. A szoftver ebből állít nekünk össze egy csomagot, ami a legjobb részeket tartalmazza eltérő formában: sima vagy effektezett fotó, gyorsított videó, GIF-szerű pillanatok. Videók terén említésre méltó, hogy már az alapmodell is képes 8K-t rögzíteni, ám csak 30 fps-sel, és mivel itt nem 108 megapixeles a főkamera, a 64 megapixeles másodlagos egységgel készül a felvétel.
Kinek a pap, kinek a papné
Üzemidő terén ugyanakkor másként alakulnak a számok: a Galaxy S20 4000 milliamperórás aksit kapott, a Galaxy S20+ esetében pedig erre még rápakoltak plusz 500 milliamperórát. Bár azt hihetnénk, hogy a nagyobb kijelző több kakaót igényel, de a Plus egy picivel tovább bírja a küzdelmet a kisebb modellnél. Aktív használattal mindkettő kibír egy egész napot, ennél többet viszont csak energiatakarékosan, kevesebb nyomogatással tudunk kihozni belőlük. És az sem mindegy, hogy 120Hz-en pörgetjük-e a kijelzőt, vagy megelégszünk ennek a felével.
Ha pedig a nap végén már áramforrásra szorulunk, a töltésre nem kell túl sok időt szánni: mindegyiknél adott 25 wattos szupergyors töltés (az Ultránal ez 45 W), a vezeték nélküli gyorstöltés 2.0, valamint a vezeték nélküli töltésmegosztás, azaz a reverse charging, amivel feltölthető a fülhallgató, okosóra vagy egy másik mobil, itt 9 W-tal kell beérni.
Árak tekintetében azért itt sem szerénykedett a Samsung, hiszen a 4G-s S20 324 990, a 4G-s S20+ 359 990, az 5G-s S20+ pedig 394 990 forintba kerül. Az alapmodell kozmosz szürke, kék felhő, rózsaszín felhő árnyalatokban jön, míg a Plus esetében a pink helyett a fekete opciót kapjuk.
A Galaxy S20 széria darabjai nagyjából ugyanazt az élményt kínálják: a dizájn, a főbb funkciók, a hardver szinte azonosak. Aki nagyobb méretben gondolkodik, annak a Plust ajánljuk, ami egy plusz érzékelővel, picit nagyobb aksival és tárhellyel lehet vonzóbb. Az alapmodell pedig a kisebb méretek kedvelőinek lehet jó választás, illetve azoknak, akik képesek lemondani pár dologról, hogy kedvezőbb áron jussanak egy még így is combos csúcsmobilhoz.
