A hongkongi ICT Expón már kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy a helyi kormány miképp igyekszik a modern technológia segítségével egészen új szintre emelni az ázsiai városállamot, ugyanakkor nem kell 8500 kilométert utazni ahhoz, hogy követendő példákat találjunk a világban. Elég csak Észtországra nézni, ahol az állami szolgáltatások 99 százaléka már teljes egészében digitális, azaz egy laptoppal vagy okostelefonnal otthonról is elintézhető szinte minden.
Csak a házassághoz, a váláshoz és az ingatlanértékesítéshez kell kimozdulni – nem mintha ezek az ügyek nem lennének megoldhatók online, csupán arról van szó, hogy az észt kormány szerint a házasságkötésnél illik személyesen is megjelenni.
Mertek nagyot álmodni
Észtország digitális megoldásairól Sandra Särav, az észt Gazdasági és Kommunikációs Minisztérium globális ügyekért felelős igazgatója tartott előadást az Internet Economy Summit konferencián. A húszperces beszéd bőven elég volt ahhoz, hogy irigykedve gondoljak az apró balti államra, aminek kevesebb, mint egy budapestnyi, nagyjából 1,3 millió lakosa van.
Az 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolt ország 1991-ben nyerte vissza a függetlenségét, és az ekkor frissen megválasztott kormánynak rögtön egy komoly dilemmával kellett szembesülnie: a környező országok módszereit átvéve építsék fel a közigazgatást, vagy kezdjenek mindent az alapoktól, a modern lehetőségeket kihasználva. Az észtek az utóbbi mellett döntöttek, aminek köszönhetően már a 90-es években megkezdődött a digitalizáció, 2000-ben pedig – négy évvel a Facebook megalapítása előtt – megjelent az első digitális szolgáltatás, aminek keretében online lehetett benyújtani az adóbevallásokat.
És nemcsak az adóbevallás működik így. Az állam adminisztrációt igénylő szolgáltatásainak 99 százaléka intézhető digitálisan, és ennek jelentősége főként akkor domborodik ki, ha tudjuk, hogy az észt e-kormányzati portál nagyjából 3000 különböző lehetőséget biztosít. Ma már minden új szolgáltatást úgy vezetnek be, hogy online is kezelhető legyen, anélkül, hogy bármilyen hivatalt meg kellene látogatni.
A szavazatok is leadhatók ilyen formában, ha valaki megváltoztatná a lakcímét, akkor sem kell kitöltött papírhalmokkal ügyintézőkhöz járkálni, arról nem szólva, hogy bárki egy óra leforgása alatt céget alapíthat – a rekord egyébként 18 perc, amivel Észtország csúcstartónak számít világviszonylatban.
Egy kártya mind felett
Mindez persze nem működhetne, ha az ország 2002-ben nem vezeti be az elektronikus személyi igazolványt (eID), amivel napjainkra azt észt lakosság 98 százaléka rendelkezik. Az ötlet a finnektől származik, az észteknél viszont működik is, mivel kötelezővé tették a használatát. Születéskor minden állampolgár kap egy digitális azonosítót, amit a 15 éves korban kötelezővé váló eID is tartalmaz – a polgárok ezzel tudják azonosítani magukat az online szolgáltatásokban.
A rendszer ugyanakkor nemcsak azért irigylésre méltó, mert az embereknek időt – Särav szerint évi öt teljes napot –, az államnak pedig pénzt takarít meg (a GDP két százalékáról beszélünk), de azért is, mert az egymással kommunikáló állami rendszereknek hála az ügyintézés kényelmesen és logikusan működik.
Csak egy példa: az állam tudja minden észt nevét, születési helyét, a szülők és az iskolák adatait, így a különböző szolgáltatások használatakor ezeket nem kell minden alkalommal megadni. Az észt polgár azonosítja magát (a biztonságot az úgynevezett PKI-rendszer biztosítja), a rendszer pedig az eID-hoz tartozó adatok alapján automatikusan kitölti azon mezőket, amikhez korábbról már rendelkezik adatokkal.
Átlátható adatkezelés
Észtországban az egészségügy is a teljesen digitalizált szolgáltatások közé tartozik. Sandra Särav saját bevallása szerint életében csak egyszer látott papíralapú receptet, mivel az országban már ez is elérhető digitális formában, sőt az egészségügyi adatokat is digitális kartonok őrzik. Az érzékeny információkhoz pedig csak az férhet hozzá, aki rendelkezik a megfelelő jogosultságokkal: az orvosoknak az említett kartonokhoz, a rendőrségnek csak a bűnügyi előélethez van hozzáférése.
Mindez persze alapkövetelmény ahhoz, hogy az emberek megbízzanak a rendszerben, az állam ugyanakkor nemcsak biztonságot, de átláthatóságot is biztosít. Az észt cégek és állampolgárok rendelkezhetnek a saját adataik felett, azaz például megszabhatják, hogy a rendszerben tárolt információkból mit kérdezhet le a rendőrség. Sőt a rendszer arról is tájékoztatást nyújt, ki és mikor nézett utána az adatbázisban található információknak.
Digitális ország, digitális polgárok
A digitalizált közigazgatás persze mit sem érne, ha az állampolgárok nem akarnák használni. Az elmúlt húsz év ugyanakkor megtette a hatását, és az adatok azt mutatják, hogy az észtek szívesen élnek a digitalizáció nyújtotta lehetőségekkel, még annak ellenére is, hogy az állami szolgáltatások jelentős része továbbra is igénybe vehető hagyományos módokon.
És Észtország itt nem áll meg: 2020-ra teljesen automatává tennék az adózást azon cégek számára, amelyek önként átláthatóvá teszik a tranzakcióikat. Ez a vállalatoknak kényelmet jelenthet, a kormánynak pedig lehetőséget arra, hogy valós időben monitorozza a gazdaság teljesítményét.
Mindez az elképesztően bürokratikus és hivatalorientált, a digitalizáció terén nem túl úttörő Magyarországon egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, de Észtország rá a példa, hogy az átállás igenis megvalósítható. Az pedig már csak hab a tortán, hogy más országok lakói is kaphatnak némi ízelítőt az észt digitális rendszerből, hiszen a 2014-ben indult ún. e-Residency program keretében minimális összegért virtuális letelepedés váltható cégek és vállalkozók számára, amelyek ennek köszönhetően hídfőállást nyithatnak az Európai Unión belül, és hozzáférhetnek a kormány adatcentrumaihoz.
Az elmúlt években 150 országból 40 000 ember élt a lehetőséggel, és 6000-nél is több cég alakult ilyen formában. Az ország célja pedig az, hogy 2025-re már 10 millió „elektronikus észt” legyen.
Kiemelt képünkön Tallin, Észtország fővárosa. Fotó: iStock
