Megéri új videokártyát venni egy ötéves számítógépbe?

Egy asztali számítógépnek pont az lehet a legnagyobb előnye egy átlagos laptophoz, vagy egy monitorba épített számítógéphez képest (pl. iMac), hogy annak teljesítményét évek múltával is képesek lehetünk fejleszteni, ha fontos, hogy mindig a lehető legjobb látványt hozzuk ki a legújabb játékokból.

Persze az Intel tesz róla, hogy ez ne legyen ilyen egyszerű, hiszen az már általánosnak mondható, hogy minden új processzoruk mellé új alaplapot muszáj venni – ami elég költséges mulatság. Ennél okosabb lépés lehet, ha új központi egység helyett inkább egy modernebb videokártyát teszünk az öregedő gépünkbe. Jelen tesztünk keretében mi is így tettünk, kiderítendő, hogy mire képes egy ötéves – a maga idejében felsőkategóriás processzoral szerelt – gép egy manapság kapható, 90 000 Ft körüli, erősebb középkategóriás kártyával, az ASRock RX 590 Phantom Gaminggel.

Lássuk a medvét!

Az RX 590-es a 2016-ban megjelent RX580 frissített és új gyártástechnológiával készített grafikus processzor (GPU) utódja, ezen megoldás előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Hátránya, hogy – a tesztek alapján – csak 10 százalékkal gyorsabb az elődmodellnél, cserébe viszont kedvezőbb áron kapható a piacon. Az Ashrock is ezen GPU köré építette a tesztünkben szereplő videokártyát. Az RX 590 Phantom Gaming egy kétventillátoros, közepes méretű hűtővel szerelt videokártya, ami nagyjából 600 grammot nyom, és a méreténél fogva jó választás lehet kisebb számítógépházakba is.

Sima, kétfoglalatos kártyáról beszélünk,

és a hossza sem kiemelkedő, így a számítógépházak jelentős részébe simán elfér. Két HDMI, két DisplayPort és egy darab DVI kapott helyet a kártyán – utóbbi főleg a régebbi rendszerek fejlesztésénél jön jól, hiszen így nem kell átalakítóval vacakolni, ha monitorunk csak a DVI-t tudja. A gyártó nem bohóckodott semmilyen LED-világítással, viszont a kártya kapott egy jó minőségű, dizájnos hátlapot, aminek hála jól mutat a házban, emellé masszívvá teszi a VGA-t, és a hűtésben is segít valamennyit. A tápellátásról egy darab nyolctűs csatlakozó gondoskodik, ez is jól jöhet régebbi tápnál, de azért arra is figyelni kell, hogy a gyártó által ajánlott 500-550 wattos verzióval rendelkezzünk.

A gyártók szinte mindig a gyári specifikációknál magasabb órajellel adják ki a kártyáikat, és nem tett másképp az ASRock sem: a hivatalosnál pár tíz MHz-cel többet kapunk. Piros pont jár a hardver mellé járó nagyon egyszerű és letisztult szoftverért, amivel a vállalkozó szelleműek húzhatják tovább a kártya teljesítményét. Ha ezzel nem próbálkozunk, akkor is átláthatóan kapunk adatokat a kártya hőmérsékletéről vagy órajeléről, és itt tudjuk állítani a ventilátort, amire szükség is van.

A VGA nagyon hangos terhelés alatt, és alapbeállításon lassan veszi vissza a ventilátorok fordulatszámát, ha már nem játszunk. Hogy ez mennyire zavaró, az függ a számítógépház szellőzésétől, illetve a gép elhelyezésétől is, de érdemes időt szánni az ideális beállítások megtalálására. Cserébe jó hír, hogy internetezés vagy normál használat mellet a kártya akár a ventilátorok működtetése nélkül is működik.

Nem mai csirke

A videokártyát egy közel ötéves géppel próbáltuk ki, amiben egy Intel Core i7 4790K és 16 GB RAM várta az új jövevényt, egy Full HD monitor kíséretében. Nemcsak a száraz számokra és a képfrissítési adatokra voltunk kíváncsiak, hanem sokkal inkább arra, hogy mennyi fejlődést látunk a gépből kivett GTX970-es kártyához képest. A VGA csere amúgy gördülékenyen zajlott: töröltük az Nvidia szoftvert, telepítettük a Radeon szoftvert, plusz az említett dedikált programot, és minden gördülékenyen ment tovább, ilyen szempontból abszolút jól vizsgázott az operációs rendszerként használt Windows 10.

Tesztelésnél általában a játék ajánlott beállításait használtuk, illetve ezeket próbáltuk finomhangolni, főleg azzal a céllal, hogy a legjobb játékélményt kapjuk. A frissebb címekből Battlefield V-ben DirectX12-vel Ultra beállítások mellett 50-60 képkocka per másodperc között teljesített a kártya, a pár hete megjelent Metro Exodusban pedig mindent maximumra állítva 65-85 fps közötti értékeket kaptunk. Ez mindkét esetben azt jelenti, hogy grafikailag a fejlesztők által megálmodott és elkészített teljes látvány tárul elénk. Kivéve az Nvidia új kártyáihoz készült technológiákat, mint például a Raytracing.

A piacra váratlanul berobbant battle royale típusú lövöldözős játékban az Apex Legends-ben 60-70 fps közt teljesített a kártya maximum beállítások mellett. Kompetitív játékról lévén szó, itt lehet, hogy érdemes kicsit vissza venni a beállításokat, hogy gyorsabb képfrissítést kapjunk. Kevésbé jól optimalizált a Ring of Elysium című hasonló játék, ott 55-60 fps-nél többet nem tudtunk kihozni a konfigurációból, pedig ránézésre egyszerűbbnek tűnik a grafika, bár kétségtelen tény, hogy nagyobb térképen folyik a mérkőzés. A Radeon kártyákra optimalizált Devil May Cry 5-nél pedig a számadatokból látszik, hogy nem csak egy logót kapunk a játék elején, hiszen több mint 100 fps-sel futott a szintén pár hetes megjelenés.

Persze szó sincs arról, hogy ezek a játékok a lecserélt GTX970-es videokártyával kártyával ne futnának, ugyanakkor a grafikát egyik játéknál sem tudnánk High vagy Ultra beállításon tartani, hiszen így képtelenség lenne elérni az élvezhető sebességet.

És itt jön a kérdés, hogy akkor megéri ilyen módon fejleszteni? A kipróbált játékok alapján elmondható, hogy az ár/érték arány tekintetében nem jártunk rosszul. Az ASRrock Radeon RX590 Phantom Gaming az árcéduláját és a méretét tekintve is jó választás lehet egy ilyen költségtakarékos fejlesztésre: egy-két évig újra a maximumon élvezhetjük a játékokat. A már említett Phantom Gaming Tweaker szoftver is segít ebben, főleg, ha rászánunk némi időt a ventilátorok megfelelő beállítására.