A magyarok közül is sokan szálltak be abba a Facebookon és más közösségi oldalakon terjedő kihívásba, ami tíz évvel ezelőtt készült fotók megosztására buzdítja a felhasználókat. Az úgynevezett „2009 vs 2019″, vagy „10 Year Challenge” (Tízéves kihívás) lényege, hogy a felhasználó megoszt magáról egy 2009-es és egy 2019 képet, így szemléltetve, mennyit változott a külseje egy évtized alatt. Legtöbben a #2009vs2019,#10YearChallenge, #GloUpChallenge,#AgingChallenge hashtagekkel látják el montázsukat, a trendnek felülve köztük rengeteg celeb is. A közösségimédia-óriások gyakorlatait ismerve a biztonsági szakemberek viszont számos aggályt fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban.
Kate O’Neill, a KO Insights elemzőcég kutatója számos más biztonsági szakemberrel karöltve arra hívta fel a figyelmet, hogy a szórakoztatónak tűnő feladat valójában arról szól, hogy a Facebook így szeretne tömegesen szert tenni feldolgozható képekre, amelyekkel finomíthatja arcfelismerő algoritmusait, köztük egy olyat is, ami képes megtippelni a képen látható személy életkorát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
challenge accepted 😝 #glowupchallenge #howharddidaginghityouchallenge
Na de miért kellenek ehhez a régi fotók? Elég csak egy ismerősünkre gondolnunk, aki az évek során jelentősebb súlyfelesleget adott le, vagy radikálisan stílust váltott – az egyedi arcvonásai alapján úgyis fel fogjuk ismerni, hogy ő látható a képen. Egy régi és egy aktuális fotó egymás mellé helyezve sokkal jobban összevethetővé teszi a különbségeket – a kihívásban résztvevők gyakorlatilag tálcán nyújtják át önkezűen a fejlesztőknek a remekül elemezhető összehasonlítós montázsokat.
Felmerül persze, hogy a Facebook eddig is birtokában volt például a legelső feltöltött profilképünknek, így nagy újdonságot nem feltétlen mutatunk az összehasonlítós fotókkal. Ám sokan nem időrendi sorrendben töltik fel a képeiket, vagy rajzfilmfigurákat, más grafikákat választanak arcuk helyett. Ez megnehezíti a fejlesztők dolgát abban, hogy tiszta, feldolgozható adatokat szüreteljenek nagy mennyiségben.
Miért pont ez az infó kellene Zuckerbergéknek?
A cikkek után a Facebook is reagált a feltételezésre, a közösségi oldal szóvivőjének elmondása szerint nem ők indították útjára az őrületet és abból nem származik semmilyen előnyük. „Ez egy felhasználók által generált jelenség, ami saját magától vált népszerűvé. Nem a Facebook kezdte a trendet, és a fotók nagy része már fenn volt az oldalon” – írta a cég. Hozzátették emlékeztetőként, hogy a felhasználók bármikor kikapcsolhatják az oldalon az arcfelismerés funkciót, ha az zavarná őket.
Ettől függetlenül naivitás lenne azt feltételezni, hogy a naponta feltöltött fotók mellett a kihívásos képek ne járulnának hozzá a Facebook adatbázisának duzzasztásához. 2009-ben már több mint 15 milliárd képet töltöttek fel a felhasználók a közösségi oldal szervereire, 2013-ban a statisztikák már napi (!) 330 millió új fotóról szóltak. Napjainkra már megjósolni is nehéz, mennyi lehet valójában.
„A Facebookon terjedő tízéves kihívásnál ötletesebb megoldást még nem láttam arra, hogy arcfelismeréses algoritmust tovább fejlesszenek”– írta tweetjében a jelenséggel kapcsolatban Thomas Tschersich, a Deutshe Telekom biztonsági szakembere.
A fejlesztők évek óta finomítják az arcfelismerőt, aminek eredményeként a közösségi oldal algoritmusa akkor is képes személyeket felismerni képeken és profilt ajánlani mellé, ha nincsenek megjelölve egy adott fotón – ekkor láthatjuk az ijesztő ajánlást, hogy szeretnénk-e azt megtenni.
Attól függ, ki és mire használja
Amy Webb, a New York University professzora is úgy gondolja, hogy a fotós kihívás tökéletes adattengert jelent a gépi tanulásos fejlesztésekhez, ám ez nem feltétlen jelent jót, vagy rosszat. A legkézenfekvőbb felhasználási módja az arcunkról szerzett információknak a célzott hirdetések és a funkciók személyre szabottságának növelése, hiszen ebből származik a Facebook bevétele.
Az aggodalmat inkább az jelenti, hogy mit kezdhetnek vele mások,
A Facebook állítása szerint ugyan nem tervezi, hogy a felhasználóihoz fűződő arcfelismeréses adatokat a platformon kívül is elérhetővé tegye, jogilag nincs akadálya, ha a későbbiekben netán meggondolná magát.
A napokban több mint 90 szervezet címzett nyílt levelet a Microsoftnak, az Amazonnak és a Google-nek. Ebben arra kérik az óriáscégeket, hogy ne árusítsanak arcfelismeréses technológiákat az amerikai kormánynak, mert ezzel az állampolgárok megfigyelésének jövőjéhez járulnak hozzá.
Az Amazont korábban már élesen bírálta ezért az ACLU jogvédő szervezet, az óriáscég technológiáját többek közt az orlandói és az oregoni rendőrség számára tette használhatóvá. Ez aggályokat vet fel az állampolgárok privátszférájával kapcsolatban, mert amellett, hogy például gyanúsítottak és bűnözők elfogásában segíthet, visszaélésekre is lehetőséget ad, például tüntetőket azonosításához.
Természetesen pozitív oldalai is vannak az arcelismerésnek: a kereskedésben bolti tolvajok kézre juttatásában segíthet, de arra is volt már példa, hogy arcfelismeréses technológiával sikerült eltűnt, idő közben felnőtté vált gyerekeket megtalálni.
Ez az eset is jól példázza, hogy a technológia egyszerre lehet veszélyes és hasznos is, és nagyon sokan szolgáltatunk magunkról a közösségi médiában olyan információkat, amikről nem tudjuk, hol kötnek ki, és azt mire használhatják fel.
A közösségi média korában a felhasználók számítanak a leggazdagabb adatforrásnak, ezáltal terméknek, ennek tudatában érdemes megkérdőjelezni minden hasonló trendet, főleg a Facebook adatkezelési botrányokkal tarkított tavalyi éve után.
