A DJI jó ideje kínál egészen profi megoldásokat a drónok terén, ugyanakkor a cég meglehetősen széles portfóliójában megtalálhatók a nem olcsó, de azért megfizethető hobbigépek, illetve az egészen korrekt árú, kifejezetten a fiataloknak szánt belépő modellek is. A Mavic 2 Pro a szórakozásra szánt és az igazán komoly gépek között helyezkedik el valahol félúton, ezt a közel félmilliós ára is tükrözi, ugyanakkor ennyi pénzért tényleg a lakossági kategória jelenlegi csúcsát kapjuk.
PRAKTIKUS
A Mavic 2 Pro a 2016-ban debütált elődjéhez hasonlóan egészen kompakt, bár a korábbinál áromvonalasabb dizájnt kapott: a propellerek szokás szerint könnyen lepattinthatók, az őket tartó karok pedig szépen behajthatók a géptest mellé. Ilyen formában (91 x 84 x 214 mm) a drón simán szállítható akár egy kisebb oldaltáskában is, arról nem is beszélve, hogy
A nagyjából 300 grammos súly persze jelzi, hogy nem holmi olcsó játékszerrel van dolgunk, és a gépet kézbe véve azonnal feltűnik a drón egyik nagy újdonsága: a gép elején található, a megszokottnál jóval nagyobb, 1 hüvelykes CMOS szenzorral felszerelt Hasselblad kamera, ami minden korábbinál szebb felvételek rögzítését teszi lehetővé, legyen szó akár fotókról vagy videókról.
A Mavic 2 Pro esetében viszont nem csak a szenzor mérete nőtt, de az aksi teljesítménye is: a „potrohba” pattintható telep maximumra töltve akár 31 percig képes a levegőben tartani a drónt (ezt befolyásolhatják az időjárási viszonyok), ami jelentős előrelépés a 15-20 perces reptetésekhez képest.
Fontos és hasznos fejlődés, hogy a Mavic Airhez hasonlóan már ebben a modellben is helyet kapott 8 GB-nyi belső tárhely, ami a microSD foglalatnak hála természetesen tovább bővíthető, de már az alap memória is elég arra, hogy igazán jó minőségű 4K-ban rögzítsünk húszpercnyi nyersanyagot, vagy akár fél órát 1080p-ben, 60 képkocka per másodperc képfrissítés mellett.
Ahogy a legtöbb lakossági DJI drón esetében, most is kapunk egy meglehetősen masszív és strapabíró távirányítót, a repülési adatokat megjelenítő kijelzővel, de a reptetéshez most is szükség lesz egy iOS vagy Android operációs rendszert futtató okostelefonra, amit szokás szerint a kontroller aljáról lenyitható karok közé lehet beilleszteni. Pozitívum továbbá, hogy a Mavic Air után itt is kicsavarhatók a foglaltból az analóg karok, így a távirányító is kényelmesen és biztonságosan szállítható.
REPTETNI GYEREKJÁTÉK
Már a Mavic Airről is azt írtuk, hogy a hülyebiztos megoldásoknak hála gyerekjáték reptetni, és ez hatványozottan igaz a Mavic 2 Próra is, hiszen a gépet mindenhol szenzorok borítják: kettős érzékelés elől, hátul és alul, de találunk érzékelőket felül, a jobb és a bal oldalon is.
A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy nem ütközik neki semminek (hacsak át nem kapcsolunk sport módba): a kontroller már eleve eszeveszett sípol, ha megközelítünk valamit, a szoftver meg egész egyszerűen vagy megállítja a gépet, ha akadályt érzékel, esetleg kikerüli az elé kerülő objektumokat –
Hogy mennyire jól működik a rendszer, azt egy érdekes teszttel ellenőriztük. Beállítottuk, hogy a gép az Active Track 2.0-t használva kövessen egy kollégát, aki átsétált egy árkád alá. A gép gond nélkül vette az akadályt: magától állítva a magasságot berepült a plafon alá, miközben a környező falaktól is kellő távolságot tartott. A kontroller ugyan jelzett, de a drón ettől függetlenül megoldotta a feladatot, amit korábban még egyetlen géppel sosem tudtunk teljes biztonsággal megoldani.
Az irányítás szintén nem atomfizika, pár perc után még azok is simán boldogulhatnak a géppel, akik korábban még sosem reptettek hasonló masinát. Külön öröm, hogy a Mavic 2 Pro minden korábbi társánál halkabb, egyáltalán nem olyan zajos, mint a Spark vagy az Air (100 méter után szinte már nem is hallani), emellé pedig kifejezetten gyorsan és biztosan reagál minden mozdulatunkra.
A drón sport módban akár 72 km/h sebességre is képes, a hivatalos hatótávolsága pedig 8000 méter, 2000 méteres magasság mellett. Ezeket az értékeket ugyan nem teszteltük, viszont a drón még 2 km távolságból, és 350 méter magasból is kristálytiszta és szaggatás nélküli képet közvetített a telefonunkra – erre a Spark soha, és a Mavic Air is csak a legoptimálisabb körülmények között volt képes.
CSODÁS FELVÉTELEK
A Mavic 2 Pro természetesen tudja az összes trükköt az elődei tarsolyából (például az önálló manővereket és felvételeket biztosító Quickshot opciók vagy a vezérlés gesztusokkal), ám amiért igazán szeretni fogjuk, az a korábban már említett 1 hüvelykes Hasselblad kamera, amivel tényleg
A fotós és videós végeredmény már akkor is jobb a korábbi gépek által készített felvételektől, ha pusztán felreptetjük a gépet a magasba, és megnyomjuk az elsütő gombot (legyen nappal vagy este), de a Mavic 2 Pro vadiúj kamerájának erényei főleg akkor jönnek elő, ha az éppen aktuális fényviszonyokhoz igazítjuk a szenzort az applikáción belül. Az ISO-tartomány a korábbi ISO 3200-ról például 12800-ra emelkedett, a rekeszérték pedig f/2,8 és f/11 között állítható, és utólag lehet játszani a RAW formátummal is.
Akár 20 megapixeles fotókat is készíthetünk, videózásnál pedig váltogathatunk a 24, 25 és 30 képkocka per másodperces 4K, a 24, 25, 30, 48, 50 és 60 képkocka per másodperces 2.7K vagy a hasonló „sebességű” 1080p között, sőt utóbbi felbontásban akár 120 fps választható a lassított felvételekhez.
A videókat rögzíthetjük MP4 vagy Mov formátumban, és válthatunk a H.264 és H.265 kódolás között, a profik pedig kísérletezhetnek a 10 bites Dlog-M színprofillal is, aminek akkor lesz jelentősége, ha olyan programokban állunk neki az utómunkának, mint az Adobe Premiere vagy éppen a Final Cut.
NINCS JOBB
A Mavic 2 Pro kiváló gép lett, olyan drón, ami még tovább szélesíti a lakossági drónok határait: kompakt kivitel, megbízható vezérlés, könnyű kezelhetőség, többszenzoros védelem, továbbá mind üzemidőben, mind kezelhetőség terén előrelépés az elődeihez képest. Rengeteg menő funkcióval érkezik,
Az ára borsos, 495 000 forint környékén mozog a hazai boltokban, de ezért a pénzért egy egészen profi és sokoldalú gépet kapunk, aminél jelenleg tényleg nincs jobb a piacon. A közel félmillió persze elég kemény összeg, szóval ha kell alternatíva, és valaki beéri kevesebbel, akkor választhatja a közel százezerrel olcsóbb Mavic 2 Zoomot, vagy akár az általunk korábban tesztelt Mavic Airt is – utóbbi bőven 300 000 Ft alatt kapható, és utazós hobbidrónnak még mindig tökéletes.
A Mavic 2 Prót a DJI hivatalos márkakereskedése, a DJI ARS Budapest biztosította számunkra.
