A közösségi médián eltöltött sok idő furcsamód pontosan magányosabbá és depressziósabbá teszi az embert, legalább is ez derült ki a Pennsylvaniai Egyetem kutatásából. A Journal of Social and Clinical Psychology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány arról árulkodik, hogy minél kevesebb időt nyomogatjuk a Facebookot, az Instagramot vagy a Snapchatet, annál boldogabbak vagyunk, de ezt nem kell úgy érteni, hogy egyáltalán nem kellene jelen lennünk ezeken az oldalakon.
MÉG A DEPRESSZIÓRA IS JÓ GYÓGYÍR A KEVESEBB FACEBOOK
A kutatás során 143 egyetemistát faggattak ki arról, hogy milyen az általános közérzetük, mennyire érzik magukat magányosnak, és mennyire hajlamosak a depressziós gondolatokra. Majd a résztvevők egyik felét békén hagyták, és engedték, hogy annyit használják a közösségi médiát, amennyit szokták, a másik felének pedig napi 10 perc aktivitást engedélyeztek. A három hét letelte után hét tényező alapján vizsgálták meg a lelki fejlődésüket, amelyek között ott volt a FOMO (fear of missing out, a kimaradástól való félelem), a depresszió, a magány és a szorongás is.
Kiderült, hogy azok, akik kevesebbet nyomogatták a telefonjukat, sokkal kevésbé vallották magukat depressziósnak és magányosnak, mint azok, akik ugyanúgy folytatták a közösségi médiás tevékenységüket. Ez még azoknál is szembetűnő változás volt, akik korábban sokkal rosszabb hangulatról és közérzetről számoltak be, sőt, talán náluk mérték a legnagyobb változást a kutatók.
NEM KELL ELHAGYNI, CSAK NE PAZAROLJUNK RÁ SOK IDŐT
„Kicsit ironikus, hogy a kevesebb közösségimédia-használat azzal jár együtt, hogy kevésbé érezzük magunkat magányosnak” – írta egy sajtóközleményben Melissa G. Hunt, a tanulmány egyik szerzője. „De a korábbi szakirodalom azért kimutatja, hogy nagymértékű szociális összehasonlítgatás megy végbe ezeken a platformokon. Ha mások képeit nézegeti az ember, főleg Instagramon, könnyű azt hinni, hogy mindenkinek jobb és szebb az élete, mint a miénk.”
Hunt és kollégái azért nem állítják, hogy teljesen le kellene állnunk a közösségi médiával, a kutatás célja pontosan az volt, hogy egy reális képet mutasson a használatukról és a mentális egészség kapcsolatáról.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy ez a kutatás egyáltalán nem tekinthető mindenkire érvényesnek: a 143 fő nagyon kevés ahhoz, hogy hosszú távú következtetéseket vonjunk le belőle. Arra viszont mindenképpen jó lehet, hogy a megfelelő irányt mutassa a pszichológusoknak a közösségimédia-kutatás területén.
