Az internet már 25 éve „üzemel”, ám hatásairól és működéséről szóló viták élesebbek, mint valaha. A felhasználók bizalma mindinkább meginog az adataikból nyerészkedő nagy cégekben (elég csak a Facebook botrányaira gondolni), ráadásul a ma ismert internetünk hamarosan széttöredezhet amiatt, hogy egyes kormányok egyre nagyobb hatalmat kívánnak felette gyakorolni – ebben pedig a Google-nek is nagy szerepe lehet.
Eddig úgy ismertük a technológiát, mint ami független, önfenntartó, globális elérésű. A használt protokollok és szabványok mindenhol megegyeznek, a domének és weboldalak létrehozása mindenki számára lehetséges és elérhető. Ám az internet annyira erőteljes felületté vált, hogy a kormányok, cégek és szervezetek is próbálják felügyelni a velük kapcsolatos tartalmakat, elnyomni a kritikus hangokat.
Kína saját internetet akar
Korábban már többször írtunk róla, hogy a kínai kormány erőteljesen igyekszik kontrollálni az internetet. Saját protokollt, saját szabványt kezdtek fejleszteni a doméncímek készítésére, saját elosztórendszereket, és ami a legfontosabb: saját szabályzásokat és törvényeket, mindezt a cenzúra érdekében. Ennek egyik példája a Kínai Nagytűzfal, ami elvágja a kínaiakat az olyan nyugati cégek szolgáltatásaitól, mint például a Facebook, az Instagram, a Twitter, a Gmail, vagy a YouTube. Ezeket csak VPN-nel, azaz virtuális magánhálózatokkal tudják kijátszani.
A The Intercept magazin nemrég arról számolt be kiszivárgott belsős céges dokumentumokra hivatkozva, hogy amiben számos kifejezés és weboldal kerül feketelistára, ez az úgynevezett Dragonfly-projekt. A netezők nem kereshetnek rá olyan kulcsszavakra, amik például demokráciához, emberi jogokhoz, valláshoz, békés demonstrációhoz kapcsolódnak. A személyre szabott androidos appokat „Maotai” és „Longfei” neveken emlegetik, és már be is mutatták azokat a kormánynak. A végleges verzió körülbelül fél év múlva lesz kész.
A Google szolgáltatásaihoz Kínában jelenleg többen nem férnek hozzá a Nagy Kínai Tűzfal miatt, az app viszont eleget tenne a helyi törvényeknek. A keresőóriás számára épp azért lehet vonzó az együttműködés, mert a kínai piacon elhanyagolható a jelenlétük, viszonyuk zaklatott a kínai vezérekkel. Kína több mint meghatározó szereplője a piacnak, ez minden bizonnyal fáj a keresőóriásnak: 2017-es adatok szerint több mint 700 millió felhasználóval a világ egyik legnagyobb internetes piaca, és a kínaiak több pénzt költenek el a neten, mint az amerikaiak. A világ tíz legnagyobb internetes cégének listáján öt vállalat kínai illetőségű, köztük a Tencent, az Alibaba és a Baidu.
A Dragonfly-projekt indításával a cégen belül többen sem értettek egyet, egy senior mérnök hangot adva csalódottságának fel is mondott, és több mint 1400 dolgozó írta alá azt a tiltakozó levelet, amit a menedzsmentnek címeztek.
Eric Schmidt, a Google korábbi vezérigazgatója szerint nem fragmentációról lesz szó, hanem hogy lesz egy Kína által vezetett, illetve egy USA által vezetett net. Schmidt szerint Kína internetalapú gazdaság, rengeteg befolyásos és innovatív szolgáltatással, de megjegyezte, hogy az ország dominanciájának árnyoldalai is vannak, hiszen azok felett hatást gyakorol a rezsim, a cenzúra.
Magától értetődő hát az aggodalom, hogy ez rosszat tesz a társadalomnak, a szabad és nyitott internetnek. A globális összeköttetés az internet alapvető értéke. Világszerte bárki bárhonnan kommunikálhat másokkal, vásárolhat termékeket online webshopokból, nézhet élő közvetítéseket más országokból. Egy szegmentált internet korlátozná az információkhoz való hozzáférést. Ráadásul, ha Kínában ez megvalósítható, hasonló gondolatok vetődhetnek fel Oroszországban, Törökországban, Iránban, Egyiptomban, ami láncreakciót indíthat el, és
A másik oldalon viszont ott van az, hogy a lokalizált kormányzati felügyelet egyben nagyobb átláthatóságot jelentene, és erősebb védelmet a felhasználóknak, ám kérdés, hogy ezt milyen áron.
Saját apja is megveti már
Az internet jelenlegi helyzetét aggasztónak tartja maga Sir Tim Berners-Lee, a világháló atyja is. Tőle indult minden: az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN) dolgozó szakember 1991-ben mutatta be kollégáinak NeXT számítógépre kifejlesztett első böngészőprogramját, a WorldWideWebet, amely akkor az egyedüli eszköz volt a weboldalakon való keresésre. 1993. április 30-án a CERN a forráskódot és a világhálót közkinccsé, mindenki számára szabadon és ingyen hozzáférhetővé tette, hozzá fűződik az első böngésző, a http protokoll és az url cím is.
Berners-Lee szeptember végén hosszas cikkben fejtette ki, mi a gondja azzal, hogy hová jutott gyermeke, amit szerinte az óriáscégek teljesen hatalmuk alá vontak.
Mindig is abban hittem, hogy a web mindenkié. Ezért küzdök én is másokkal azért, hogy ezt megvédjem. A változások, amiket hoztunk, egy jobb és összekapcsoltabb világot hoztak el. De minden jó mellett, amit elértünk, a web egyenlőtlenség és megosztottság hajtómotorja is lett
– írja bejegyzésében.
A szakember a Massachusetsi Műszaki Egyetem (MIT) néhány kutatójával karöltve az elmúlt években ezért elkezdett dolgozni a Solid névre keresztelt, nyitott forráskódú projekten, amivel az a céljuk, hogy visszaállítsák az egyének hatalmát a weben. Azt várják tőle, hogy megváltozzon a mostanra kialakult állapot, hogy a felhasználók személyes adatokat adnak át a digitális óriáscégeknek az általuk nyújtott szolgáltatásokért cserébe.
De mi is lenne ez gyakorlatilag?
A Solid fő célkitűzése egy decentralizált net megépítése, hogy az adataikkal adja vissza a hatalmat az egyéneknek egy olyan platformon keresztül, ami a már létező web alapjaira épül. Lehetőséget biztosítana arra a felhasználóknak technikailag, hogy maguk kezeljék adataikat, minden egyes szolgáltatás esetén: ők dönthessenek arról, hol tárolódjanak, hogy csak meghatározott csoportok és személyek férhessenek hozzájuk, ahogy azon információkhoz is, milyen appokat használnak.
Ez persze azt is magával hozná, hogy teljesen új alapokra helyeződnének az üzleti modellek. Berners-Lee szerint a nagyobb hatalommal felruházott egyének, fejlesztők innovatív, megbízható applikációkat és szolgáltatásokat nyújthatnának, már most több piaci lehetőséget lát ebben, például kimondottan Solidra fejlesztett alkalmazásokat és adattárolási megoldásokat.
A szakember még az MIT-nál és a W3C-nél vállalt munkáit is háttérbe szorítja, hogy a Soliddal foglalkozhasson, kutatótársaival nemrég létrehozták az inrupt nevű céget is, amivel a projektet sikerre vinnék. Egyrészt szükség van a fejlesztők edukálására, ők kapnak segítséget, útmutatást a szervezettől, ami alapján elkezdhetik majd fejleszteni alkalmazásaikat. Egyelőre még nehéz elképzelni a koncepciót (főleg a szűkszavúság miatt), de valószínűleg annak idején a most ismert internetet is nehezen tudták eleinte megérteni a felhasználók.
És vajon kelleni fog ez nekünk?
Berners-Lee szerint a felhasználók olyan webet akarnak, amiben megbízhatnak. Olyan alkalmazásokat, amik segítenek nekik elvégezni azt, amit szeretnének – anélkül, hogy kémkednének utánuk, ezért biztos abban, hogy a kereslet létezik, főleg az egyre gyakoribb adatbotrányok, botfiókok, célzott politikai kampányok miatt. Ahogy írja, még sok idő kell a Solid platform megépítéséhez és a széles körű elterjesztéséhez, de hisz abban, hogy van elég erőforrásuk és energiájuk egy újabb mérföldkövet elérni – amit több mint negyed évszázada egyszer már sikerült a ma ismert internet útnak indításával.
(Kiemelt illusztráció: ThinkStock)
