Tech

Annyira függők lettünk, hogy az már a techóriásokat is megijeszti

Le merné mérni, hogy naponta hány perce csorog el a Facebook és az Instagram hírfolyamának görgetésével, vagy YouTube-videók nézegetésével? Többségünk belül biztosan tudja: sokkal több a kelleténél. Ha szégyellni kezdenénk magunkat emiatt, vigasztalhat, hogy nem csak saját gyengeségünkről van szó, olyan okos fogásokkal befolyásolnak minket, amelyek ellen csak tudatosan védekezhetünk. Immár a nagy techcégek is felismerték, hogy felelősséget kell vállalniuk a jelenségért, új mozgalom van kibontakozóban.

Nem meglepő, hogy a nagy techcégek úgy tervezik szolgáltatásaikat, hogy azok minél addiktívabbak legyenek – zajlik a verseny a felhasználók figyelméért, elvégre ennek köszönhetően duzzadhat a gyűjtött adatmennyiség, minek nyomán pontosabbá válik a hirdetések célzása, amiből egyre több a bevétel, ebből él a Google és a Facebook is. Amikor a YouTube-on egy videót nézünk, az automata ajánlórendszer által feldobott videók azt mondják: nézz még többet, a Facebookon pedig görgess lejjebb. Hogy erre sikeresen rávegyenek minket, azon több száz mérnök dolgozik,

mi pedig menthetetlenek vagyunk, ha egyszer elkap a gépszíj.

VEDD A KEZEDBE, HOGY LETEDD

Sameer Samat egészen addig nem látta be, mennyire erős a mobiloktól való függőségünk, mígnem egy nyaraláskor párja egyszerűen elvette és elzárta előle telefonját egy széfbe. Eleinte dühös volt és frusztrált, ám egy nap alatt lecsillapodott, sőt: rendkívül megkönnyebbült a tudattól, hogy nem tudja figyelni az értesítéseket.

A férfi, aki egyébként a Google Android és Google Play termékekért felelős elnöke, ezt a történetet a cég idei fejlesztői konferenciáján osztotta meg, amelyen rávilágított arra, hogy bár ő felel a világ legelterjedtebb mobiloperációs rendszeréért, számtalan előnyük ellenére toxikus hatással is lehetnek ránk a mobilok, miként azt saját bőrén érzi.

Forrás: ThinkStock

A Google sokakkal együtt egy új mozgalmat indított. Míg évekkel ezelőtt a technológiai újítások olyan sorsdöntő funkciókkal kecsegtettek, amik könnyebbé teszik az életünket, addig mára az optimizmus csökkent, a cégeknek pedig azzal a problémával kell szembesülniük, hogy sok esetben

a felhasználókban stresszt vált ki a folyamatos készenlét, és emiatt romlik az életminőségük.

Az eszközök, közösségi oldalak és más netes szolgáltatások sosem voltak ránk ennyire erőteljes hatással, mint napjainkban, ennek bizonyítéka két jelenség is, amiről egyre többet hallani az utóbbi években: a „digitális detox”, valamint hogy egyre kívánatosabbnak tűnik fiatalok körében is a csak hívásra és sms-ezésre használható butatelefonok vásárlása. Az emberek próbálnak szabadulni a kényszertől, ki elvonulással, ki egyszerű eszközökkel, most pedig a cégek is beszállnak fejlesztésekkel abba, hogy az emberek felismerhessék a vékony határokat a hasznos és a már túl sok közt.

A keresőcég bejelentette Digital Wellbeing (Digitális Jólét) nevű kezdeményezését, aminek keretén belül a „P” kódnéven emlegetett következő Android számos olyan új funkciót kap, ami próbál segítséget nyújtani a felhasználóknak abban, hogy faraghassanak a kijelző előtt töltött időből.

A Google honlapja szerint a cél ezzel az, hogy az emberek jobban megérthessék a saját használati szokásaikat, el tudjanak szakadni akkor, amikor szükséges, és egészséges mértékben használják a technológiát úgy, hogy az nem megy a fontos élettani tevékenységek, így az alvás vagy pihenés rovására.

Forrás: Google

Az új Androidban többek közt ezeket a fejlesztéseket lehet majd használni:

  • az új Dashboardban pontos, rideg számokat kapunk arról, hogy mennyi időt töltünk kijelző előtt.
  • Az Apptimer eszközzel korlátozhatjuk, hogy mennyit nyomogathatunk naponta egyes alkalmazásokat, ha ezt túlléptük, arról értesítést kapunk.
  • Az új „shush” nevű gesztussal a telefon alapból ne zavarj módba kerül, ha kijelzővel lefelé fordítják azt, addig nem jönnek értesítések, nem rezeg, nem világít a mobil, ezzel stresszelve azt a tulajdonost, hogy az elvonja a figyelmét.
  • A Wind Down-mód szürke árnyalatúvá változtatja a kijelzőt, ha akkor nyomogatnánk a mobilt, ha már ágyban lefekvéshez készülődünk.

A YouTube mobilappon belül értesítések fogják jelezni, hogy talán kis szünetet kéne tartanunk, a profilunk alatt pedig grafikonon láthatjuk, mikor mennyi időt töltöttünk videók nézésével.

A FIGYELEM PÉNZ

Az első megmozdulások ironikusan szintén a Google-on belül indultak el 2012-ben, az új androidos felelősségvállalás is egy korábbi megmozdulás következménye. Tristan Harris fiatal termékmenedzser a Google Inboxon dolgozott, amikor kiábrándult amiatt, hogy rengeteg értesítést kap az appon belül, és amiatt, azok mennyire elvonják a figyelmét a valódi munkáról.

Ez annyira elgondolkodtatta, hogy egy 144 kockás prezentációban mutatta be, hogyan lehetne olyan módon tervezni a termékeket, hogy minimalizálva legyen a figyelemterelés, és kellő mértékben legyen tisztelve a felhasználó. A memo a cégen belül is körbement, mígnem eljutott Larry Page akkori vezérigazgatóhoz, aki Harrist egy addig nem létező pozícióba léptette:

ő lett a Google első „dizájnetikusa”.

Harris 2016-ban végül kilépett a keresőcégtől, és megalapította a Time Well Spent nevű nonprofit szervezetet, ami az emberek figyelmére épülő, adatalapú gazdaság problémájára kíván megoldást találni. Harris alapvető gondolata, hogy a techcégek direkt úgy tervezik szolgáltatásaikat, hogy arra minél jobban ráfüggjenek az emberek, verseny folyik a figyelemért, a felhasználókban pedig nem is tudatosulnak ezek az apró, ám hatásos dizájnbeli elemek, ez pedig veszélyes lehet, aminek gátakat kell szabni.

A rendszer jobban teljesít az ösztöneid kiaknázásban, mint amennyire te képes vagy azt kontrollálni.”

mondta el tavaly a Wirednek adott interjújában.

Harris szerint három téren lehet fékezni ezt az egyre aggasztóbb tendenciát, az első az öntudatosság növelése. Az emberek mindig azt hiszik, hogy ők kivételt képeznek, ők az okosabbak, akiket nem lehet befolyásolni. Magunkba nézve viszont könnyen kiderül az ellenkezője, ahogy Harris fogalmaz:

Fontos megértenünk, hogy a világot egy olyan elmén és hústesten keresztül tapasztaljuk, ami több millió évnyi evolúció eredménye, és hogy ezernyi mérnökkel állunk szemben, akiknek személyre szabott adataik vannak arról, hogyan is működünk.

A személyre szabottság természetesen abban segít, hogy számunkra értékes tartalmakat találjunk, amik hasznosak, de a YouTube ajánlója nem tudja, hogy éppen hajnali kettő van, és nekünk a görgetés helyett aludnunk kéne: itt kezdődik az, hogy magunknak kell korlátokat szabnunk.

A második pont a cégek részéről a szolgáltatások tervezésében való szemléletváltás. „Ránézel a telefonodra, és látsz egy Snapchat-értesítést. Erről rögtön rengeteg dolog öntudatlanul eszedbe jut, ki az és mit küldött, ki válaszolt és mire, ha nem nézheted meg rögtön. Innen eljuthatsz máshova, mondjuk egy küldött videóra, aztán 20 perccel később azon kapod magad, hogy megnézel még egy YouTube-videót.”

Forrás: ThinkStock

A harmadik, hogy a cégek felelősségre vonhatók legyenek, és egy párbeszéd induljon a hirdetésekre épülő modellek kártékonyságáról, amitől szerinte egyértelműen meg kell válni.

A hirdetés az új szén

– tartja ezzel kapcsolatban.

Ez hajtja a digitális szolgáltatásokat a neten, de egyben szennyezi a gazdaságot is, mivel bárki használhatja rossz célokra, ha akarja. Egyébként erre azóta remek példa volt az oroszok által vásárolt Facebook-hirdetések, majd az idén napvilágra került Cambridge Analytica-ügy is. Harris szerint más alternatíva kell, de még nem tudni, mi lehet az – a szervezettel erre próbálnak megoldást találni.

JÖN AZ APPLE ÉS A FACEBOOK IS

Bár a gondolat először a Google-től jött, a digitális jólét mozgalomhoz a Szilícium-völgy más szereplői bekapcsolódnak. Zuckerbergék is léptek idén: először a hírfolyam algoritmusát csavarták meg úgy, hogy több poszt kerüljön szemünk elé ismerősöktől, szintén a jól eltöltött idő jegyében. Ezt épp akkor, amikor robbant a Cambridge Analytica-botrány, fejtörést okoztak az orosz trollok, az álhírek, a kendőzetlen hirdetési célzások.

A„Your Time on Facebook” néven fejlesztett funkció azt mutatja majd, hogy az elmúlt hét napban hány percet töltött a felhasználó az alkalmazáson belül, és mennyi az átlagos napi böngészési ideje, hasonló fejlesztést kap majd az Instagram is.

Kicsit már ijesztő, hogy mit találtam a telefonomon
Az Apple új telefonos operációs rendszere megmutatja a riasztó valóságot.

Harris egyébként már tavaly ajánlotta a megoldást, amit az Apple a jelenleg nyílt bétában elérhető iOS 12-vel vezet majd be: csoportosítja az értesítéseket, és egy eléggé ijesztő eredményeket mutató funkció is beépül. A Screen Time opció percre pontosan megmutatja, mennyi időt töltünk a telefonnal, szépen, táblázatokba szedve tolja az arcunkba az igazságot. A telefonon töltött időt megkapjuk napi és heti bontásban, a rendszer átlagot is von, például arról, hogy egy nap alatt hányszor oldjuk fel a képernyőt, mennyi időt töltünk a kijelző előtt, illetve mely alkalmazásokat használjuk legtöbbször, és hány értesítést kaptunk azokon belül. A béta alatt kipróbálók már most megdöbbentek az eredményektől, mesélték el többen is a Twitteren, és természetesen mi is kipróbáltuk.

Ki ne gondolkodna el komolyan az életén, miután szembesül azzal, hogy hetente 10 órát mobilozik el?

LESZ ENNEK HATÁSA?

Sundar Pichai, a Google vezérigazgatója az új funkciókkal kapcsolatban egy teljesen új kifejezést használt a Google konferenciáján. Szerinte ezek a fejlesztések elhozhatják majd a „JOMO” (joy of missing out), azaz a „kimaradás örömét” a felhasználóknak. Ez szöges ellentéte a FOMO-nak, az attól való félelemnek, hogy valamiről lemaradunk, ez a pszichológiai jelenség a legnagyobb hajtóereje annak, hogy folyamatosan a közösségi oldalakra tapadunk.

Ha valaki megtapasztalja, mennyire felszabadító távol lenni a mobiltól, és nem azon pörögni, hogy mikor írnak vissza nekünk, nem tudtunk megnézni egy adott üzenetet, sokkal egyszerűbben fókuszálhatunk a világ dolgaira, ez pedig már magában nagy felismerésekhez vezethet a saját eszközhasználatunkkal kapcsolatban, például egy nyaralás alkalmával.

(Kiemelt fotó: ThinkStock)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik