Már jó ideje hálás téma tévévásárlási körképet írni, hiszen a lapostévék ára az elmúlt években folyamatosan csökkent, így ma már bruttó kétszázezer forintért olyan óriásképernyős, hatalmas felbontású készülékünk lehet, amit mondjuk tíz éve még nem tudtunk volna kifizetni (vagy még nem is létezett). Persze ez is sok pénz, ezért összeszedtük a legfontosabb tippeket, hogy könnyű legyen kiválasztani az igényeink mellett a pénztárcánknak is megfelelő televíziót.
#1 HOVA SZÁNJUK AZ ÚJ TÉVÉT?
A hazai boltokban héttől nyolcvanhat colosig különböző méretű és árú tévék érhetők el a 20 ezer forintos konyhai készülőktől az 1,8 millió forintos házimozis óriásig. Nyilvánvaló, hogy mindegyik más-más célra való. A konyhában például a pultra rögzíthető minitévé jöhet számításba, azonban azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez önmagában nem alkalmas műsor fogására, vagy DVB-T antennát kell csatlakoztatni hozzá (ezzel foghatók a földi sugárzású digitáis csatornák), ha pedig kábel-, vagy IPTV van, annak egy beltéri egységét is csatlakoztatni kell hozzá, és végigvezetni a kábeleit a konyháig.
A nappaliba szánt tévénél arra kell figyelni, hogy szellős legyen, mert a mostani lapostévék spk hőt terlemnek, különösképpen, ha ultra-HD-s tartalmakat nézünk rajtuk, vagy okosfunkciójukat használjuk.
#2 OLED-ET, QLED-RT, VAGY LED-ET VÁLASSZUNK?
Jelenleg kétféle típusú tévét lehet venni a boltokban: az OLED-tévék képernyőjének minden egyes képpontjában szerves vegyületek világítanak elektromos áram hatására: jelenleg ez a technológia nyújtja a legjobb képminőséget házimozis felhasználás esetén. Viszont ha gyakran néznénk a tévén statikus tartalmakat, például sporteredményeket (mondjuk órákon át alig változó táblázatokat), akkor nem ez a jó választás, mert a konstans mutatott kép egyes részei beéghetnek.
Ezzel szemben – a sokszor szakszerűtlenül LED-es tévének nevezett – LCD-készülékek esetében elektronikusan vezérelt folyadékkristályokat világítanak meg vagy oldalról, vagy hátulról, a kristályok állása szabályozza, hogy az adott pixel milyen színt mutat majd.
A QLED nem különbözik ettől a technológiától, gyakorlatilag a Samsung felső kategórás LCD-tévéit jelöli, amik esetében nagyon precíz háttérvilágítást alkalmaznak, ami a képernyő kis szakaszain teljesen deaktiválható, így szebben mutatnak rajta a sötétben játszódó jelenetek.
Az olcsó LCD-tévéken a háttérvilágítás kissé átdereng a folyadékkristályok közt, mivel azok nem blokkolják tökéletesen a fényt, ezért fekete helyett sokszor sötétszürke színt produkálnak. A QLED tévék speciális háttérvilágítása a fekete mellett más színek precízebb megjelenítését is lehetővé teszi. Léteznek viszont olyan LCD-tévék, amik nem QLED elnevezésűek, de képminőségük sokkal jobb az átlagosnál.
#3 MEKKORA TÉVÉ LENNE AZ IDEÁLIS?
Néhány évvel korábban a 32 colos, vagyis 82 centiméteres lapostévé volt itthon a sztár, mert a legtöbben ezt tudták csak megfizetni. Ma már 50 colos (127 centis) tévénk is lehet jó áron, márpedig minél nagyobb a tévé, annál jobb házimozi-élményt biztosít, és például a kevésbé jól látó családtagoknak sem okoz gondot majd elolvasni a műsorokban felbukkanó feliratokat.
Ugyanakkor túl nagy tévét sem érdemes venni, mert belefájdul a fejünk, ha sokat nézzük közelről, ráadásul a nagyobb képernyő több áramot fogyaszt, így teljesen feleslegesen. Szerencsére a Samsung hivatalos oldalán elérhető egy remek kis táblázat, amiből pár pillanat alatt szépen kiolvasható az optimális tévénézési távolságot a különböző képernyőméretekhez kapcsolódóan.
A dél-koreai gyártó ökölszabálya szerint mindig a képátló négyszeresének megfelelő távolságból optimális a filmnézés. A Samsung ajánlása szerint egy 40 colos tévét négy méter körüli távolságból, egy 50 colosat kb. 5,2 méteres távolságból, egy 60 colosat pedig akár hat méteres távolságból nézve is optimálisan élvezhetünk.
#4 ELÉG A FULL HD, VAGY VEGYÜNK ULTRA HD TÉVÉT?
Jelenleg háromféle tévét lehet venni: a legrégebbi vagy legolcsóbb tévék HD Ready címkét viselnek, ennek képernyője 1366*768 darab, tehát egymillió körüli képpontból áll össze. A fejlettebb, Full HD-s tévénen 1920*1080 darab, tehát több mint kétmillió képpontot találhatunk, míg a legmodernebb, ultra-HD vagy 4K címkével jelölt tévék ennél is jóval nagyobb, 3840*2160 darab, tehát közel 8,3 millió képpont.
Néhány éve a külön szemüveget igénylő 3D megjelenítési képesség komoly extrának számított, a vásárlók érdektelensége miatt azonban ez a funkció jóformán kikopott a most elérhető modellekből – de azért ha valakinek épp erre van szüksége, még felkutathat egy-egy régebbi modellt.
Jól látszik, hogy hatalmas a különbség a részletességben, egy nyolcmillió pixeles Ultra HD képernyő sokkal részletesebb képet mutat az egy és kétmilliósnál. Azonban az is igaz, hogy a magyar tévécsatornák műsorát ma még csak legfeljebb Full HD felbontásban lehet élvezni.
Ultra HD minőségű tartalmakat jelenleg a Netflixen, az Amazon Prime Videón és a YouTube-on találhatunk, vagy UHD Blu-ray lemezen vásárolhatunk, ami nem azonos az elsőként megjelent „sima” Blu-ray filmekkel, amelyek meg Full HD felbontásúak. Az UHD Blu-ray lemezes filmek csak nagyjából két éve érhetők el, lejátszásukhoz ráadásul UHD-s asztali lejátszóra van szükség a tévé mellé,
Mivel a tévégyártók is tudatában vannak annak, hogy ma még kevés az Ultra HD-ben elérhető tartalom, a készülékeikbe olyan képjavító algoritmusokat építenek be, amelyek fogyaszthatóvá teszik a nem UHD tartalmakat is ezeken a tévéken. A mai modern készülékeknek ugyanis annyira éles már a képe, hogy a régi kisfelbontású filmek és tévéműsorok kisebb képhibái (amik a régi tévén valószínűleg fel sem tűntek) már rendkívül szembetűnőek.
#5 A DRÁGÁBB TÉVÉT VEGYÜK VAGY ELÉG AZ OLCSÓBB?
Csodát a képjavító technológiák sem tudnak tenni, de kétségkívül javítanak a képminőségen: minél drágább egy tévé, általában annál jobb képjavító, a lejátszást megjelenítést tökéletesítő algoritmusok dolgoznak benne, és persze maga a képernyő panelje is fejlettebb. Például van olyan panel, amelynek jobbak a látószögei, tehát oldalról vagy felülről nézve sem torzulnak a színek.
A legtöbb elérhető árú tévé beépített hangszórója nem szól túl jól, viszont jó hír, hogy a tévék döntő többségét felszerelik optikai csatlakozóval, így a lehető legjobb minőségben tudják saját kimenő audiójelüket továbbítani akár egy házimozi-erősítőnek, akár egy hangprojektornak. Az utóbbi tulajdonképpen egy kompakt méretű egybehangszórót jelent, ami nem foglal sok helyet a tévé alatt. De már azzal is jól járhatunk, ha egy egyszerű minihifire kapcsoljuk a tévét, annak is sokkal szebb hangzása lesz. Beépített hangszóróval csak azok a felsőkategóriás tévék tudnak jó hangzást biztosítani, amelyek hangrendszerét általában egy erre szakosodott nagynevű hifigyártó tervezte.
#6 OKOSTÉVÉT VAGY HAGYOMÁNYOSAT?
Bár ma már a tévék közel kétharmada okos modell, még mindig szép számmal érhetők el hagyományos típusok, amiket nem lehet internetre kapcsolni. Ezek többnyire alsó vagy alsó-középkategóriás modellek, hiszen a csúcsmodellek amúgy is erős hardverrel vannak felszerelve,
Praktikus, ha okostévéből wifis modellt választunk, hiszen így nem kell feltétlenül bekábelezni a lakást. Az okostévék eltérő szoftvert futtatnak: például a Philips, a Sony és egyes Sharp modellek a Google TV platformot használják, míg a Samsung a Tizen nevű szoftvert alkalmazza, az LG pedig a webOS-t.
Ez azt jelenti, hogy az összes platformra külön-külön le kell fejleszteni az appokat, ezért az alkalmazások kínálata (különösképp a magyaroké) eltérő lehet. Szerencsére a Netflix, a YouTube, az HBO GO és a hasonló videós appok többnyire mindegyikre elérhetők (mondjuk az androidon alapuló Google TV-n hivatalosan pont nincs HBO GO). Viszont ahogy egy telefonnál, úgy a tévénél is eltérő a teljesítmény, ami a tévébe szerelt lapkakészlet és memória függvénye, ahogy az okostelefonok esetében is.
Ma egy okostévét nagyjából online streamingszolgáltatásokra lehet használni, a fejlettebbek magyar diktálást is támogatnak, ami például YouTube-kereséskor jön jól. Ha a tévé futtatja a Plex nevű appot, akkor egyszerűen le tudja játszani a PC-n tárolt filmjeinket is némi előzetes beállítást követően.
Ha valamiért mégsem okostévét választanánk, utólag Chromecast, Apple TV vagy például Xiaomi Mi Box tévéokosító eszközökkel utólag is elérhetjük nagyjából ugyanezeket a funkciókat.
#7 MENNYIT FOGYASZT AZ ÚJ TÉVÉNK?
Az Európai Unióban árusított tévékészülékeken kötelezően szerepel egy szabványos címke, amely az eszköz fogyasztásáról tájékoztat: az energiaosztályon belül az A jelenti az energiahatékony működésű tévét, ennél rosszabb besorolásút otthonra már nem is érdemes választani.
Mivel a gyártók egyre alacsonyabb fogyasztású tévékkel rukkoltak elő, ha A++ vagy A+++ osztályú tévét látunk, az a „sima” A kategóriánál is kevesebbet fogyasztó készüléket jelent. A címkén szerepel még a készülék éves áramfogyasztása kilowattórában, illetve egy kisebb érték, ami a készenléti módban való fogyasztást jelöli. Ez utóbbi az, amikor nem kapcsoljuk ki teljesen a tévét, csak a távirányítóval, hogy bármikor gyorsan visszakapcsolhassuk.
#8 EL FOG FÉRNI AZ ÚJ TÉVÉ?
A tévék nevében megadott méret a képátlójukat jelöli, vásárlás előtt a gyártó honlapján érdemes megnézni, hogy milyen széles és magas a készülék, illetve mennyire nyúlnak ki a lábai, hogy ne csak akkor derüljön ki, hogy nem fér el, amikor már otthon összeszereltük.
Általában a tévék specifikációi közt a csomagolás méreteit is feltüntetik, és bizony könnyen lehet, hogy a családi autóban nem fog elférni egy ekkora behemót tévé, érdemes inkább házhoz szállíttatni (hiszen egy tévé általában kerül annyiba, hogy azt ingyen ki is szállítsák nekünk).
