A személyi számítógépekkel és konzolokkal életre kelthető virtuális valóság 2016-ban költözött be az átlag felhasználók mindennapjaiba, hiszen hivatalosan nagyjából két éve, alig pár nap különbséggel jelent meg a PC-re köthető Oculus Rift és a HTC Vive, majd fél évvel később a PlayStation 4 mellé készült PlayStation VR is a boltok polcaira kerül. A Sony kütyüje ráadásul hiába érkezett hónapokkal a másik két versenyző után, egyelőre ez a VR-kiegészítő aratta a legnagyobb sikert a piacon.
Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a három kütyü közül a PlayStation VR a legolcsóbb megoldás a maga 100 ezer forintos árával, továbbá nem kell hozzá egy bivalyerős (éppen ezért drága) PC, csupán egy PS4 konzol, illetve a virtuálisvalóság-sisakkal kompatibilis játékok és egyéb programok száma bőven 100 felett van, a Sony pedig gőzerővel dolgozik azon, hogy a kínálat hónapról hónapra bővüljön.
A mennyiség persze nem minden, és azt kár is lenne tagadni, hogy az eddig megjelent PS VR-játékoknak csupán egy csekély része volt valóban értékelhető és élvezetes program (például az általunk is tesztelt Farpoint), ugyanakkor a Sony március végén olyan, még javában készülő játékok kipróbálására adott lehetőséget, amik az eddiginél pozitívabb képet festenek a PlayStation VR-ról.
A Londonban tartott bemutatón újra elmerülhettünk a Blood & Truth nyújtotta, a John Wick-filmeket idéző akcióorgiában, illetve mehettünk egy próbakört a PS VR eddigi legígéretesebb játékával, a Firewall: Zero Hour-ral, amiről egy korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk. A virtuális valóságban ugyanakkor nemcsak lövöldözni lehet, az angol fővárosban szerzett tapasztalataink alapján bátran állítjuk: a Sony mindenki számára vonzóvá szeretné tenni a PlayStation VR-t.
EZ A JÖVŐ, DE MÉG CSAK AZ ÚT ELEJÉN JÁRUNK
A bemutatón összesen 12 játékhoz volt szerencsénk, ott volt köztük a belső nézetes lövöldözős Firewall: Zero Hour, a platformer Star Child, a League of Legends-et idéző Dark Eclipse, a logikai játékként kategorizálható Salary Man Escape, a szintén ide sorolható Rick and Morty: Virtual Rick-ality, a versenyjáték WipeOut, és a horror műfajban versenyző The Persistence is.
A Sony felhozatala tényleg elég változatos, ugyanakkor a bevált videojátékos műfajok (FPS, MOBA, survival horror, platformjáték) átültetése a virtuális valóságba nemcsak azt a célt szolgálja, hogy mindenki megtalálja a számára érdekes programot, de az eseményen résztvevő Michael Denny, a VR-játékokért felelős Sony Computer Entertainment Worldwide Studios alelnöke azt sem titkolta, hogy még mindig tanulják a virtuális valóságot, és egyelőre csak kísérleteznek a különböző lehetőségekkel.
Denny ugyanakkor azt is elárulta, hogy kiadóként lényegében vevők a fejlesztők bármilyen izgalmas ötletére, és a stúdiójuk számára az a legfontosabb, hogy a csapatok valóban lelkesedjenek azokért a játékokért, amiket a Sony virtuális valóság kiegészítőjéhez kívánnak lefejleszteni.
A lelkesedés persze sokszor nem elég, jó példa erre a március elején megjelent Bravo Team, ami a tavaly őszi próbakör alapján még egészen ígéretes VR-címnek tűnt, a végeredmény viszont kifejezetten lehangolóra sikeredett. A kooperatív lövöldözős játék szinte csak negatív kritikákat kapott, és a Worldwide Studios alelnöke elismerte, hogy csalódott volt az értékelések láttán, de újra kihangsúlyozta, hogy még mindig csak tanulják, hogy mi működik a virtuális valóságban, és mi nem.
Michael Denny viszont a kudarcok ellenére is töretlenül bízik a technológiában, állítása szerint minden egyes próbálkozással egyre jobbak és jobbak lesznek a PS VR mellé készülő programok, és a virtuális valóság jövőjét firtató kérdésünkre egyértelműen kijelentette, hogy a VR-nak hatalmas szerep jut az elkövetkezendő években a videojátékok világában.
NEM CSAK ABLAK
A Sony ráadásul aktívan tesz is azért, hogy tényleg így legyen, ugyanis a Spring Showcase keretében bemutatott programok között minden videojáték-rajongó számára akadtak érdekességek. A WipeOut Omega Collection VR például egy ingyenes frissítés a tavaly megjelent PS4-es WipeOut mellé, ahol futurisztikus járművekkel versenyezhetünk, és a fejlesztők olyan jól végezték a portolást, hogy az őrületes sebesség, a durva kanyarok és emelkedők ellenére sem jelentkezett semmiféle rosszullét.
A verseny a virtuális valóságban hatalmas élmény, pedig csak a 2017-es kiadás pályái kerültek át a virtuális valóságba. Michael Denny azonban nagyon jól körbeírta, hogy mitől válik bármilyen játék különlegessé a virtuális valóságnak, esetünkben a PlayStation VR-nak köszönhetően:
És ez tényleg így van, ráadásul olyan hatásról van szó, ami tényleg pillanatok alatt képes magával ragadni az embert. Ott van például a Star Child, ami tényleg egy hagyományos platformjáték, ahol a főhős balról jobbra haladva jut keresztül a pályán, miközben mi logikai feladványokat oldunk meg, de a tény, hogy mi vele együtt ott vagyunk a kissé cyberpunk beütésű világban, ami nem csupán 3D-s, de lényegében körülvesz minket, egészen különleges élményé varázsolja a teljesen szabványos játékmenetet.
Ugyanez a helyzet a Salary Man Escape esetében is, ami lényegében egy Jenga-alapú videojáték, ahol a virtuális elemek pakolgatásával, és a különböző mechanikák beindításával kell elérnünk, hogy az arctalan figurák elérjenek a megoldást jelentő ajtóhoz. Ilyen játékokkal ugyan Dunát lehet rekeszteni PC-n és konzolon, de egészen új szint, mikor a fagyira emlékeztető Move-kontrollereket használva a saját kezünkkel forgathatjuk a pályát, minden irányból kereshetjük a megoldást, miközben nagyon finom mozdulatokkal alakítjuk át az utat, hogy az emberünk végre célba érhessen.
Hasonlóan jól működik a Dark Eclipse, ahol táblás játékok módjára pakoljuk az egységeket az előttünk elterülő térképen, istenként osztva az utasításokat, miközben itt is lehetőség van arra, hogy teljesen szabadon forgassuk és nagyítsuk az előttünk lévő területet. Persze erre adott a lehetőség szinte minden játékban, de itt tényleg olyan érzése van az embernek, mintha minden ott lenne előtte, és leírva ugyan ez nem nagyon jön át, de egy VR-sisakkal a fejünkön igenis beüt a valódi WOW-érzés.
ÍGÉRETES JÖVŐ
Ennél egy fokkal durvább, mikor mi magunk vagyunk a középpontban, és utánunk kutatnak a The Persistance mutánsai, vagy tudjuk, hogy négy másik játékos pályázik a fejünkre a Firewall: Zero Hour-ban. Mindkét játék esetében beránt az élmény és a hangulat, és az ember még azt is hajlamos elfelejteni, hogy valójában egy sisakkal a fején akciózik a nappali közepén.
Persze Londonban sem volt kolbászból a kerítés, hiszen akadtak kevésbé jól sikerült címek is: a népszerű animációs sorozaton alapuló, tárgykombinálós Rick and Morty: Virtual Rick-ality például nem nagyon akart rendesen működni, az Animal Force elsőre átláthatatlan őrületnek tűnt valóban élvezhető játék helyett, a Virry Safari: Wild Encounters pedig inkább nézelődős ismeretterjesztés, mintsem valódi játék, bár az kétségtelen, hogy a fiatalabb gyerekek számára már ez is hatalmas élmény lehet.
Akadnak tehát kifejezetten jó, egészen érdekes, és kevésbé jól sikerült megoldások is a PS VR jövőbeni kínálatában, viszont két dolog tagadhatatlan: műfajok szempontjából kellemesen változatos a felhozatal, a játékok pedig sokkal érdekesebbek, és ami még fontosabb, sokkal szórakoztatóbbak, mint azok, amikkel a PS VR megjelenésekor lehetett tesztelni a sisak képességeit.
Ha a Sony képes tartani a tempót az elérhető programok számát, és a javuló minőséget illetően (és ezt megtoldja újabb árcsökkentésekkel), akkor simán elképzelhető, hogy a Michael Dennynek igaza lesz, és a virtuális valóság nem múló hóbortként vonul majd be a köztudatba, mint a mozgásérzékelős Kinect, hanem itt marad velünk, és tényleg a videojátékozás fontos és megkerülhetetlen része lesz.
