Mikor kerültél először kapcsolatba az e-sporttal, és hogyan lett belőled profi játékos?
Magával az e-sporttal 2013 környékén ismerkedtem meg, de ekkor már ténylegesen kompetitív online versenyekről beszélhettünk. Először a a Wonder Stag e-Sports tagjaként bejutottam az európai League of Legends Bajnokok Ligájának zárt kvalifikációjára, később pedig magyar bajnok lettem a Team Horizon Reapers-szel. A videojátékok szeretete viszont egészen régre, 4-5 éves koromig nyúlik vissza.
Már akkor is nagy PlayStationös voltam.”
Profinak 2017 januárja óta számítok, ekkor írtam alá életem első szerződését egy francia csapattal, a GamersOriginnel, akikkel 2017 közepére már az európai nemzeti csapatok között a legjobbak egyikének számítottunk. A hogyanra pedig egyszerű a válasz: felfedeztek. Ezt persze sok munka és versenyszereplés előzte meg, de az igazi játszma csak innentől kezdődött.
Hogy történik a mozgás az egyesületek között? Itt is vannak átigazolások?
Természetesen ugyanúgy kell elképzelni, mint a tradicionális csapatsportokban: a játékosoknak szerződése van meghatározott fizetéssel, bónuszokkal. Ha a szerződés lejár, akkor a játékos szabadon távozhat, ellenkező esetben viszont komoly kivásárlási árakról is beszélhetünk.
Hogy épül fel a jelenlegi csapatod? Milyen más nemzetek e-sportolóival együtt játszani?
Jelenleg a spanyol Movistar Ridersnél játszom, amiből a Movistar név akár árulkodó is lehet, hiszen egy spanyol telekommunikációs cégről beszélünk, akik például a Camp Nou-ban (A Barcelona FC stadionja – s szerk.) is reklámfelülettel rendelkeznek.
Az európai szokásoktól eltérően a mi csapatunk egy bevált koreai minta alapján épül fel, hiszen míg eredetileg egy League of Legends csapat öt játékosból áll (plusz 1-2 cseréből), addig nekünk tízfős felállásunk van.”
Ez azért előnyös, mert a tornákon, meccsnapokon vagy akár helyben, két meccs között is tudjuk forgatni a játékosokat, így sokkal nagyobb a stratégiai tárházunk és az ellenfelek is nehezebben ismernek ki minket. Emellett persze vannak a „fix” és „kevésbé kezdő” játékosok, de alapvetően mindenki egyenlő, és nincs priorizálás, általában az versenyez, aki a felkészülés során jobban teljesít.
Nálunk hat svéd, két lengyel, egy norvég és egy magyar játékos az összeállítás, ami rendkívül izgalmas, sokat tanulunk egymásról és a kulturális különbségekről. Igazi kihívás volt összeszokni, de most már olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Külföldön élsz, hogyan kell elképzelni a mindennapjaidat?
Jelenleg Madridban élek, ami nagyon kellemes hely, előtte Párizst is kedveltem, de itt valahogy mégis jobb. Egy átlagos napom nem túl változatos: felkelek, reggelizem, majd megyek is a training centerbe, ahol a csapat együtt gyakorol edzők, elemzők és pszichológusok közreműködésével. Utána késő este a saját apartmanjainkban még egyénileg gyakorlunk, és versengünk a többi játékossal az összeurópai egyéni ranglistán. Tulajdonképpen minden nap 12-14 órás megmérettetésekben veszünk részt.
Hány versenyetek van egy évben, és hogyan készültök a megmérettetésekre?
A versenyek mennyisége nagyon változó minden európai régióban. Nekünk Spanyolországban egy kicsit több mint három hónapos tavaszi és őszi szezonból áll az évünk, a SuperLiga, azaz a spanyol bajnokság keretein belül. Két szezon között vannak kisebb felkészítő tornák, ezeket hívjuk LAN-oknak (versenyeknek), ilyenkor utazunk különböző városokba/országokba. A végső cél pedig minden évben kijutni a League of Legends Bajnokok Ligájára, az LCS-re (League Championship Series), ami a legnagyobb presztizsű szintje a LoL versenyeknek – természetesen a világbajnokságon kívül.
Hogyan mutatnád be a League of Legends játékot azoknak, akik még sosem hallottak róla?
Egy stratégiai/ügyességi játékról beszélünk, amihez magas szintű játékintelligencia és kiváló reflexek szükségesek. Egy meccs körülbelül 35-40 perces, de van rá példa, hogy 60, sőt akár 90 percig tart 1-1 kör.
Egy versenyen kettő vagy három nyert játszmára megy a meccs, ami akár öt kört is eredményezhet, így a játékidő 4-5 óráig is elhúzódhat, sőt akár több is lehet.”
Maga az összecsapás egy arénának tekinthető pályán zajlik, amiben két ötfős csapat küzd egymással. Minden játékosnak megvan a maga posztja, és a hozzá tartozó feladatai. Mindkét csapat rendelkezik egy bázissal, és nagyon leegyszerűsítve a másik félnek ezt kell ledönteni. Azonban ezeket mindenféle tornyok, ellenséges seregek és mágikus lények védik, nem beszélve az ellenfél játékosairól, akiket szintén le kell győznünk, ha előrébb akarunk törni.
Nézd meg bluerzor MRS bluerzor – unranked to Challenger című tartalmát a twitch.tv weboldalon
Neked pontosan mi a szereped, mikor a csapatoddal játszol?
Én dzsungeles vagyok, tehát a pályán található erdőben játszom, ott küzdök meg különböző mágikus élőlényekkel, és persze az ellenfél ugyanezen posztján játszó játékosával. A feladatunk az, hogy a három ösvényen (felső-középső-alsó) segítsük a csapattársainkat, rajtaütésekkel likvidáljunk ellenfeleket, tornyokat döntsünk, hogy haladhassunk az ellenfél bázisa felé.
Mennyire megterhelő szellemileg és fizikailag egy nagyobb verseny?
Őszintén: nagyon. A játék fejben dől el: egy ellenfélre napokat készülünk elméletben, stratégiákat és figurákat gyakorlunk be, a versenyen nagy a stressz, és tényleg előfordul, hogy 4-5 órán át koncentrálni kell. Mindezek mellett nagyon gyorsan kell lereagálni a dolgokat, ügyességileg is a topon kell lenni.
Milyen megélhetést biztosít a profi e-sport?
Már azoknak is elég jó megélhetést tud biztosítani, akik nem játszanak igazán profi szinten, de róluk tudni kell, hogy már ők is 6-7 éve foglalkoznak e-sporttal és félprofinak számítanak. A mi szintünkön már nyugat-európai tekintetben is kifejezetten jó megélhetésről beszélhetünk, de például az amerikai LCS-ben már egymillió eurós évi keresetre is van példa.
Mit szólnak a szüleid a karrieredhez? Hogyan fogadták, hogy versenyszerűen szeretnél videojátékozni?
Ugyanúgy kezdtük mi is otthon, mint bárki más: „Ne ülj ennyit a gép előtt”. „Kihúzom a netkábelt” és társai. Tehát ők is csak annyit láttak az egészből, hogy naphosszat ülök a gép előtt és „nem csinálok semmit”. Azonban ez megfordult, amikor elkezdtem hazai kisebb versenyekre járni és látták, hogy eredményes vagyok, tehetségem és érzékem van a játékhoz. Innentől kezdve picit komolyabban vették és támogatóbbak, megértőbbek voltak.
Mára pedig a legnagyobb szurkolóim, minden meccsemet végig nézik, és lelkileg is támogatnak a karrieremben.”
A versenyek és felkészülések mellett mennyi időd jut a tanulmányaidra?
Tavaly érettségiztem, azóta minden időmet az e-sportnak szentelem, nincs időm ezen kívül szinte semmire. Ha egyszer visszavonulok, akkor persze lehet szó sok mindenről, de jelenleg csak ennek élek. Egyébként már profi voltam, amikor éppen az érettségire kellett készülnöm, na, azok nagyon nehéz idők voltak, de átvészeltem, és ebből is csak erősebb emberként jöttem ki.
Technikai kérdés: érzed a különbséget verseny közben a drágább gamer kütyük között? Sokat számít a periféria minősége a megmérettetések során?
Erre a leghatározottabb igennel tudok válaszolni. Ez olyan, mint a jó teniszütő, rossz teniszütő. Jó minőségű cipő, rossz minőségű cipő. Olyan finomságok és szerkezeti eltérések vannak egy-egy billentyűzet vagy egér között, amit egy profi gamer azonnal megérez, és hatással van a teljesítményére is. Éppen ezért minden e-sportoló a legújabb fejlesztésű és legelismertebb márkák termékeit használja, attól függően, hogy melyik céggel áll a versenyző vagy a csapat szponzorációs viszonyban.
Mit gondolsz a hazai e-sport helyzetéről? Mi a véleményed az állami támogatásból tavasszal megrendezésre kerülő V4 Future Sports Festivalról és a most beinduló képzésekről?
A hazai e-sport gyerekcipőben jár, és rengeteg olyan problémával, kezdetlegességgel küzd, amin a többi európai ország már évekkel ezelőtt túllendült. Nem szeretnék ebbe túl mélyen belemenni, mert az felölelhetne egy külön interjút, de a lényeg, hogy hosszú út áll még Magyarország előtt.
Az akarat a fejlődésre viszont megvan, ehhez jól jön most az állami támogatás, amiből a V4 Future Sports Festivalt rendezik, így kap egy kis figyelmet Magyarország, illetve a helyi csapatoknak, játékosoknak is komoly kiugrási lehetőséget jelenthet. Nagyon szurkolok az otthoniaknak, hogy jól süljön el.”
Ami a képzéseket illeti, azok alapvetően egy felgyorsítási folyamatot biztosítanak, ami hasznos lehet, ha valaki minél hamarabb szeretne minél jobban játszani, de ez csak egy szintig elég, ahonnan már az általad beleölt játékóra mennyisége fog számítani. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás…
Mik a terveid a jövőre nézve? Hol látod magad mondjuk öt év múlva?
Rövidtávú célom a csapatommal nyerni a spanyol ligában, és ezzel biztosítani az LCS-en való részvételt. Ezt tartom most kizárólag szem előtt. A hosszú távú cél, hogy eljussak a lehető legtöbb világbajnokságra, és olyan szintű játékos legyek, aki a világ legjobbjaival, a koreaiakkal is fel tudja venni a versenyt.
Az edzés mellett van-e még kedved videojátékokkal játszani? Ha igen, mi a kedvenced?
Persze, bár sok időm tényleg nincs más játékokkal foglalkozni, de két szezon között időnként előveszem a FIFA-t, a Call of Duty-t vagy a Fortnite-ot.
