Gergely Viktor napjaink egyik legismertebb hazai youtubere, akinek a csatornája 280 ezernél is több feliratkozót számlál, a megtekintések száma közelít a 68 millióhoz, ráadásul a 25 éves srác azon kevés itthoni videósok egyike, akiket a nézők támogatnak anyagilag, hogy minden nap láthassák az interneten.
A legtöbbeknek csak Siriusként ismert videós jelenleg havi 1113 dollárt, azaz 280 ezer forintnak megfelelő összeget kap (csak) közösségi finanszírozásból, és a videózás jelenti a „főállást” az életében.
Viszont nem mindig volt ez így, közel hét évbe telt, hogy a videojátékok közvetítése biztosítson megélhetést Viktor számára. Ehhez egyrészt kellett, hogy jó időben legyen jó helyen, a kitartó közösség is nagyon fontos tényező, illetve szükséges volt egy olyan hazai fordulat, hogy ne csak a hirdetők értsék meg a youtuberek által készített tartalmak értékét, de a nézők is.
A MINECRAFT AZ OKA MINDENNEK
Viktor 2009 januárjában regisztrált a YouTube-ra, ám akkor még eszébe sem jutott, hová vezethet a profil elkészítése. Kérdésünkre, hogy mennyire volt tervezett az indulás, meglehetősen őszinte választ kaptunk:
Pingvinharcos a csatorna neve, ebből valószínűleg mindenki sejti, hogy mennyire volt tudatos a dolog.
„Minden név foglalt volt, dühös lettem, és beírtam valamit, ami biztosan szabad. Abszolút szerencsésen alakult az egész, mert akkoriban a körömvirág volt a másik név, amit ilyen esetekben használtam.”
2009-ben persze még senki nem gondolkodott youtube-os karrierben, de az már a kezdet kezdetén világos volt Viktor számára, hogy játékokról akar videókat készíteni, konkrétan a StarCraft-ról, de a projekt egy időre jegelni kellett, mert a kölcsön laptop alkalmatlan volt arra, hogy egyszerre futtassa a stratégiai játékot és a programot, ami rögzíti a játékmenetet.
A videózást végül a sérülések miatt abbamaradó rendszeres sport és a Minecraft nevű videojáték felbukkanása indította be. A máig a hihetetlenül népszerű és meglehetősen sok lehetőséget rejtő Minecraftre a bátyja hívta fel Viktor figyelmét, és 2011 áprilisában el is készült az első olyan videó, amiben a Siriusként bemutatkozó hang megmutatja a nézőknek, miképp lehet széfet készíteni a virtuális LEGO-ként is felfogható programban.
Ez pedig a korábban említett „jó helyen jó időben” esete, hiszen a pingvinharcos csatornát egyértelműen a Minecraft-videók futtatták fel: a játék hazánkban is egyre sikeresebb lett, viszont magyar nyelven ekkor még alig akadt elfogadható minőségű tartalom, és ekkor megjelent egy 18 éves srác, aki érthetően és kulturáltan kezdte bevezetni a nézőket a Minecraft rejtelmeibe.
Az indulás után fél évvel volt egy nagy Minecraft-robbanás, mikor mindenki ezt nézte, felfutottak a videók, és később, amikor úgymond én megcsömörlöttem egy időre, akkor nagyon nehéz volt leválasztani a csatornát erről a játékról, mert akármilyen videó jött ki, rögtön érkeztek a „Mikor lesz már Mincecraft?” kommentek.
HOGYAN TOVÁBB?
A Minecraft-őrületnek hála Viktor „karrierje” beindult, egy időben Slowmo2 néven még egy közeli barátja is csatlakozott a videókhoz, és 2013-ra a pingvinharcos lett Magyarország legnagyobb YouTube-csatornája: ötször több megtekintéssel, mint a második legnagyobb hazai videósnál.
Az ember azt gondolná, hogy ezzel már lehet kezdeni valamit, de öt évvel ezelőtt a cégek még egyáltalán nem gondoltak arra, hogy youtuberekkel készítsenek szponzorált videókat. Ráadásul hiába vált itthon is elérhetővé a reklámbevételekből részesedést biztosító YouTube Partner program, az így befolyó összeg Sirius esetében alig haladta meg a havi 30 ezer forintot, ami meglehetősen karcsú eredmény, ha azt vesszük, hogy valaki naponta 16 órát tölt videós tartalmak készítésével, hetente minimum hatszor.
Viktor ekkor már túl volt a középiskolán, az egyetemen évet halasztott, és fél éven át minden energiáját a csatornába ölte, aminek meg is lett az eredménye, hiszen felfigyelt rá a videokészítést megkönnyítő hardvereket gyártó AverMedia, és nemcsak termékeket kapott a cégtől, de arra is felkérték, hogy Magyarország legnagyobb videojátékos rendezvényén, a PlayIT-en beszéljen a gyártó eszközeiről.
Felkerültem a színpadra, és ekkor figyelt fel rám Magyarország egyik legnagyobb gamer magazinjának a vezetősége, és megkerestek, hogy dolgoznék-e velük.
Az AverMedia után a GameStar kiadója volt a második cég, aki ráérzett a Sirius által felépített csatorna értékeire: a nyomtatott és online formában is megjelenő magazin a saját brandjének erősítésére használta a youtuber népszerűségét, Viktor pedig cserébe megkapta élete első rendesen fizető állását, ahol továbbra is játékokkal és videókkal kellett foglalkoznia.
A YouTube-bal ekkor még komoly bevételt termelni képtelen Sirius természetesen elfogadta az ajánlatot, ami végre normális fizetéshez juttatta. A lap csatornájára kezdett videókat készíteni, ugyanakkor ez a váltás azzal járt, hogy a saját, már jól felépített „videós otthonát” kénytelen volt elhanyagolni.
Nekik csináltam videókat magam helyett. Ha bármit megváltoztathatnék az életemben, ez lenne az egyetlen dolog, hogy ne hanyagoljam el a saját csatornámat.
Viktor persze nem a GameStaros lehetőség elfogadását bánja, csupán mai fejjel másképp menedzselné a dolgokat, ráadásul azt sem tagadja, hogy ez a felkérés nyitott meg számára újabb lehetőségeket, sőt közvetve még azt is, hogy mára ismét teljes erőbedobással a saját csatornájával foglalkozhat.
VISSZATÉRÉS
A GameStarnál töltött egy év után Sirius az egyre népszerűbbé és nagyobbá váló PlayIT rendezői között találta magát, és az e-sport programok leszervezése, illetve az ekkor már sokkal nagyobb figyelmet kapó youtuberek koordinálása volt a feladata. Ez a munka persze szintén sok időt elvett a videózástól, és a „nagy visszatérést” végül egy újabb feladat tette lehetővé:
Itt már az egész projekt szakmai vezetése Viktor kezébe került, a PlayIT-tel járó kötelezettségeket szép lassan leadta, és ekkor helyeződött vissza a fókusz a végleg soha el nem hagyott, de sokáig csak takaréklángon égő, hetente vagy kéthetente videót produkáló pingvinharcos YouTube-csatornára.
A jól szervezett tévés projekt egy idő után „önjáró módba kapcsolt”, emellett biztos anyagi hátteret nyújtott, így az elmúlt évben már egyre több idő jutott a 2011-ben indult csatornára. Időközben pedig a videós piac is teljesen átalakult: felbukkantak a vastag pénztárcával rendelkező nagy cégek, amelyek végre felfedezték a youtuberekben rejlő potenciált.
Az a pechem, hogy amikor megjelent a pénz, éppen dolgoztam, nem toltam erősen a csatornát. Akik ekkor voltak jó pozícióban, azok elképesztően sok pénzt tudtak csinálni.
2016/2017-re bőven akadtak olyan csatornák, amelyek túlszárnyalták a pingvinharcost, de a potenciál ettől még egyáltalán nem veszett el, így Sirius környékén is megjelentek az olyan cégek, amelyek megfelelőnek találták Viktor felületét arra, hogy ott szponzorált tartalmak jelenjenek meg. Ma már a LEGO is Sirius „segítségét” kéri a legújabb szettek népszerűsítéséhez, és a Profession is készíttetett vele videót.
A visszatérésnek megalapozó tévés projekt 2017 novemberében ért véget, így Viktor figyelme most már ismét teljes egészében a csatornájára összpontosul, és bár saját bevallása szerint a nagy szponzori pénzek leakasztását az is gátolja, hogy nem vállal el mindent, sőt néha alulárazza magát, de ez nem feltétlenül gond, ugyanis megjelent a színen egy újabb bevételi forrás: a néző.
A NÉZŐ A SZPONZOR
A közösségi finanszírozás nem újdonság, készült már így magyar képregény is, és Sirius az elmúlt hét évben olyan közösséget épített a videóival, aminek a tagjai hajlandóak fizetni azért, hogy garantáltan megkapják azt a tartalmat, amit szeretnek. Van, aki csak 1 dollárt, van, aki 3-at, van, aki 5-öt, de olyan is akad, aki 35-öt. Minél többet fizet valaki, annál több privilégiumot élvez (mondjuk félévente egy póló), a videókat viszont így is mindenki látja, az is, aki egy fillért sem áldoz rájuk – és egyelőre ők vannak többen.
Sirius esetében ez jelenleg havi nettó 1113 dollár, ami több mint a magyar átlagkereset, és ezt még kiegészítik az esetleges szponzorációkból és a YouTube-os reklámokból befolyó összegek.
Magyarországon még nagyon kevesen vannak, akik ilyen módon jutnak bevételhez, de Viktor közülük is kitűnik, hiszen akadtak olyan rendszeres nézői, akik konkrétan a Twitteren rágták folyamatosan a fülét, hogy regisztráljon végre a Patreon nevű szolgáltatásba, amin keresztül pénzt tudnak adományozni neki.
Tavaly ősszel végül ez is megtörtént, és a befolyó támogatás kevesebb mint fél év alatt nőt havi 1100 dollár környékére. Viktornak fontos, hogy a nézői ilyen módon állnak be mögé, de azt is elárulta, hogy a támogatóknak hála nincs kitéve a céges szponzorok szeszélyének és kéréseinek, nem kell bevállalni akármit a bevételért, illetve így nincsenek rá komoly hatással a YouTube rendszeresen változó szabályai, amik jelentősen befolyásolják a hirdetésekből érkező összeget.
A befolyó pénzért cserébe Sirius péntek kivételével minden nap élő adást biztosít a nézőknek, ahol nemcsak hallgatni és nézni lehet a kommentárt és a játékot, de folyamatos az interakció a felek között, a jövőbeni tervek között pedig szerepel, hogy minden napra készüljön egy megvágott videó is.
Még a videózáshoz egyáltalán nem konyító laikusként is nyilvánvaló, hogy ez rengeteg feladat, még úgy is, hogy „csupán” legózásról, társasról és videojátékokról van szó, de Viktornak fontos a munka és a kialakult közösség, ugyanakkor tisztában vele, óriási szerencse, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret.
Dolgoztam nyári munkaként építkezésen, legalább napi tíz órát, az is sok volt, de esküszöm, nem élveztem ennyire. Ezt pedig legalább tényleg élvezem.
