Az idei év kifejezetten erős a videojátékok frontján, egymást követik a jobbnál jobb címek ráadásul szinte minden műfajban: volt egy kiváló horror a Resident Evil 7 képében, a Horizon Zero Dawn megmutatta, hogyan kell manapság nyílt világú akciójátékot készíteni, két hete pedig a Prey prezentálta, hogy milyen egy igazán jó sci-fi FPS.
És a sor ezzel még nem ért véget, hiszen megérkezett az Injustice 2, ami a verekedős játékok zsánerét rázza fel annyira, hogy elégedetten csettintsünk a kontrollert kézbe véve. A fejlesztésért ezúttal is a chicagói NetherRealm Studios felelt, akik 2011-ben a Mortal Kombat-sorozatot támasztották fel, 2013-ban pedig elhozták az Injustice: Gods Among Us-t, amiben a DC képregényuniverzum karakterei estek egymásnak egy alternatív univerzumban.
Az Injustice 2 ennek a sztorinak a közvetlen folytatása: Batman szövetségeseivel legyőzte a zsarnokká vált Supermant és társait, majd igyekeznek rendet tenni a világban, ám a Földet ismét veszély fenyegeti, méghozzá az Acélembernél is nagyobb problémát jelentő idegen lény, Brainiac személyében.
NEM EREDETI, DE MŰKÖDIK
Egy verekedős játéktól nem várunk kifinomult történetet, ám az Injustice 2 egyjátékos módjának pofozkodásait kerek egésszé gyúró cselekmény kifejezetten jól sikerült, még annak ellenére is, hogy
Eleve dicséretes, hogy az alkotók tovább görgetik a sztorit, és a fordulatok hiába kiszámíthatók, az összkép mégis működik, köszönhetően az új karaktereknek (Robin, Black Canary, Supergirl, Deadshot, Scarecrow stb.), a jól megírt visszaemlékezéseknek, a frappáns dialógusoknak, és a szinkronszínészeknek, akik tényleg mindent beleadtak, hogy életre keltsék a rájuk bízott szereplőket.
Az átvezetőket szintén nem érheti panasz: ugyan a játék grafikus motorjával készültek, így nem szemkápráztatók, de ezt remekül ellensúlyozza, hogy pompásan komponálták meg őket, így néha tényleg olyan élményben van részünk, mintha egy jobb film vagy sorozat képkockái peregnének a szemünk előtt.
KÉZ ÉS LÁBTÖRÉS
A sztori persze csak körítés, a játék lelke a harc, ami technikailag ugyan nem változott jelentősen az elődhöz képest, viszont még mindig roppant szórakoztató. Egyrészt kifejezetten jó móka a hihetetlen képességű hősökkel és rosszfiúkkal csatába indulni, másrészt a NetherRealm tényleg kiváló munkát végzett. Minden választható karakter egyedi, megvan a saját stílusa, és a visszatérő szereplőknél (Batman, Superman, Flash, Zöld Íjász, Bane stb.) is figyeltek arra, hogy legyenek újszerű és a korábbitól eltérő támadások/mozdulatok, hogy semmiképp ne érezzük felmelegített levesnek az Injustice 2-t.
A harc alapját ezúttal is a teljesen hagyományos támadások adják, amiket a megfelelő időben, helyzetben, irányban és sorrendben ellőve egészen komoly kombókat hozhatunk létre. A jól sikerült mozdulatok ráadásul nemcsak az ellenfél életerejét apasztják szépen, de töltik a képernyő alján látható több cellás super meterünket is. A teli részeket ellőhetjük látványos és karakterenként eltérő speciális támadásokra, vagy türelmesen kimaxolhatjuk a csíkot, így előhívva a játék legjobb részének számító szuper támadást. Ez egyrészt elég komoly sebzést visz be az ellenfeleknek, másrészt
Flash téren és időn keresztül rángatja ellenfelét, Batman a Batwing repülővel csap oda, Macskanő egy motort robbant a kihívója arcába, Supergirl egészen a napig repteti ellenlábasát, és onnan pofozza vissza a Földre, Aquaman egy vízi szörnyet hív segítségül, Black Adam egy piramist robbant szét, Bane pedig jó szokásához híven a küzdőtársa gerincét veszi célba, ami főleg akkor élvezetes, ha Batman ellen küzdünk, és újraéljük a Sötét Lovag karrierjének egyik legemlékezetesebb vereségét.
Az Injustice 2 legszórakoztatóbb perceit kétségtelenül az ilyen támadások kivitelezése jelenti, de azért bőven akadnak ezen felül is látványos pillanatok: a helyszínek egyes tereptárgyai most is bevethetők küzdelem közben, sőt a megfelelő helyről, a megfelelő támadással ki is üthetjük a vetélytársunkat a pályáról, hogy aztán egy egészen új helyen folytatódjon a brutális csetepaté.
A fejlesztők viszont a látványos megmozdulások mellett olyan finomságokkal is szolgálnak, amit főleg a kontrollermágus profik tudnak értékelni. Ügyes taktikázással elkaphatjuk a folyton kitérő ellenfeleket, megszakíthatunk erősebb kombókat, sőt ezúttal már a korábban kivédhetetlen támadásokat is blokkolhatjuk, ha kellően kiismerjük a rendszert és elsajátítjuk a legjobb trükköket.
MINDIG LEHETSZ MÉG SZUPEREBB
Új sztori, új hősök, új mozdulatok, finomhangolt játékmenet – egy átlagos folytatás ismérvei, az Injustice 2 fejlesztői azonban ennél jóval többet akartak, úgyhogy bedobtak egy olyan elemet a mixbe, ami nemcsak újszerűnek hat ebben a műfajban, de a program szavatosságát is
Az újítás neve Gear System, ami a szerep- és akciójátékokban már elengedhetetlen speciális kiegészítőket emeli be az Injustice 2 játékmenetébe. A harcokat követően nemcsak tapasztalati pontot kapunk (külön fejlődik a játékos profilja és az éppen választott karakter), de jó eséllyel valamilyen speciális kiegészítőt is (esetleg új ruhaszínt vagy extra képességet), ami képes megdobni az alaptulajdonságokat (strength, defense, health és ability), ezzel némi előnyhöz juttatva a választott szereplőt.
Az ölünkbe hulló felszerelések véletlenszerűen potyognak, és meg van határozva, hogy melyik karakterre aggathatjuk őket, így rengeteget kell bunyózni ahhoz, ha a kedvencünk akarjuk feltápolni, illetve kicsinosítani. A szereplőkön öt rész (fej, kar, láb, test, egyéni speciális tárgy) variálható, és a begyűjtött cuccok nemcsak a statisztikáinkra és (egyes esetekben) a képességeinkre vannak hatással, de a kinézetre is, így kellő elszántsággal egészen egyedi karaktereket fabrikálhatunk magunknak.
A tárgyak besorolása változó (common, rare, epic), minél ritkább valami, annál magasabb szint kell a használatához, viszont a viselésével járó bónusz is ezzel arányosan nő, arról nem is beszélve, hogy léteznek a játékban epic szettek: ha összegyűjtjük mind az öt különböző részt egy ilyen csomagból, akkor nemcsak a hősünk képességei lesznek kiugróan jók, de egészen különleges és ritka fizimiskánk is lehet.
És ez miért remek ötlet? Mert folyamatosan arra motiválja a játékost, hogy újabb és újabb küzdelmekbe szálljon be. Esik egy elképesztően jó, 20-as szintű öv Batmannek, ami minden alaptulajdonságát megemeli? Akkor addig bunyózunk, amíg el nem érjük a 20-as szintet, ami nem kevés meccset jelent.
Mindeközben megtetszhet egy másik karakter, akihez szintén vannak jó cuccaink, így vele is nekivágunk a harcoknak, és húsznál is több szereplő esetében ez a rendszer elég sokáig fenn tudja tartani a játékos érdeklődését, és van motiváció, hogy a sztori ledarálása után is elővegyük a programot.
VÉGTELEN VILÁGOK, VÉGTELEN HARCOK
Az 5-6 órás sztorimód csak a bemelegítés, ismerkedés a karakterekkel, amolyan kedvcsináló, ami során ugyan fejlődünk, illetve esnek cuccok, de az igazi előrelépés és kihívás akkor jön, ha elindítjuk a The Multiverse opciót, ahol naponta érkeznek újabb és újabb feladatok és küzdelmek, amik teljesítésével nemcsak XP-t és újabb cuccokat gyűjthetünk, de úgynevezett Motherboxokat is.
Ezekből a dobozokból öt fajta létezik (bronz, ezüst, arany, platina, gyémánt), és a kibontásuk minden esetben három (vagy több) kiegészítővel ajándékoz meg, és minél magasabb szintűt szedünk össze, annál nagyobb az esélye, hogy valamilyen igazán különleges epic tárgy lesz a jutalmunk. Ilyen Motherboxokat a The Multiverse szinte minden világában szerezhetünk jó teljesítménnyel, de akár vásárolhatunk is belőlük a harcok során begyűjtött valuta felhasználásával, aztán jöhet a bontogatás, az izgalom, és a reménykedés, hogy olyan cucc essen, ami épp a kedvenc hősünkhöz illik.
Milyen tévén játszunk?
Az Injsutice 2 mellé egy LG okostévét, az OLED-paneles, 139 centi képátlós C6V modellt vetettük be, ami támogatja az ultra HD felbontást és a HDR-t is. A készülék ideális választás a Sony erősebb hardverrel szerelt konzolja, a PlayStation 4 Pro mellé, de az Injustice 2 esetében nem mutatkoztak az előnyök, hiszen a játék még ezen a képernyőn is csak felskálázott 1080p-ben futott. Ettől függetlenül persze a C6V remek (igaz nem túl olcsó) készülék, ami szép színeket, tűéles képet, remek kontrasztot és gyönyörű feketét biztosít, nemcsak a 4K-s tartalmak, de a felskálázott Full HD mozgóképek esetében is.
Ezen felül, ha kedvünk szottyan, akkor csatlakozhatunk a játékon belüli céhekhez (Guild rendszer), akár sajátot is létrehozhatunk, és az ilyen csoportok számára meghirdetett kihívásokban is részt vehetünk – az éppen aktuális napi feladat például az, hogy minden céh produkáljon 300 olyan támadást, ahol egy tereptárggyal csapnak oda az ellenfélnek. A jutalom természetesen ebben az esetben is Motherbox,
Végezetül ne feledkezzünk meg a multiról sem, ahol a legkeményebbek nem a gépi ellenfelekkel, hanem a többi játékossal mérhetik össze a tudásukat. Itt persze már felmerülhet, hogy a Gear System nem jelent-e egészségtelen előnyt egyes játékosok javára, de jó hír, hogy az online bunyók során ez az opció kikapcsolható, így a netre felmerészkedve csakis az számít, hogy mennyire vagyunk jók, az nem, hogy mennyi cuccot sikerült már összegyűjtenünk.
Mindent egybe véve az Injustice 2 egy kiváló verekedős játék, rengeteg különböző karakterrel, látványos csatákkal, elképesztő mennyiségű tartalommal, kihívással és extra motivációval – egyedül talán a pályák kissé csekély számába, és az olykor beszaggató átvezető videókba lehet belekötni.
Ezek az apróságok viszont nem változtatnak azon, hogy az Injustice 2 az elmúlt évek legjobbja a műfajban, amit bátran ajánlunk azoknak is, akik csak ritkán szánják rá magukat a verekedős programok kipróbálására. A szuperhősös téma manapság elég populáris, van sztori, a nehézségi szint egészen jól van skálázva, a kezdőknek sincs miért aggódniuk, ráadásul a single player kijátszása után is bőven van tartalom, anélkül, hogy ki kellene merészkedni az internetre a pillanatok alatt lealázó vérprofik közé.
Az Injustice 2 2017. május 19-én jelent meg PlayStation 4-re és Xbox One-ra, a PC-s megjelenést illetően még nincs semmilyen hivatalos információ. Tesztünk a PlayStation 4-es verzió alapján készült.
