Emberek tömegeit megszámolni egyáltalán nem egyszerű dolog, főleg nem akkor, ha egy forgalmas metróvonalról van szó, ahol mozgólépcsőznek, egyszerre 4-5 vonalra igyekeznek és közben mindenki rohan. Ugyanakkor annak ismerete, hogy mennyi utas halad át egy-egy ilyen csomóponton, nagyon is fontos dolog a tömegközlekedési vállalatoknak, így a londoni Tube’s Transportnak is, melynek lételeme a tervezés. Éppen ezért kigondoltak valamit, aminek most épp egy négy hétig tartó tesztidőszaka folyik.
Jelenleg a 270 állomásból álló rendszer 54 állomásán működik a próbarendszer. Az adatgyűjtés természetesen anonim módon történik, ami nem azt jelenti, hogy az utasok soha nem tudják meg, kik használják fel az adataikat, hanem azt, hogy csupán tényleg a forgalomszámlálásra korlátozódik, és semmiféle azonosításra nem alkalmas.
Ha megértjük, hogy a különböző ügyfelek miként használják a hálózatot, akkor lehetővé válik számunkra, hogy megfelelő információkat nyújtsunk nekik, és tudjuk, miként támogathatjuk őket, és miként magyarázhatjuk el a Tube’s összetettségét
– mondta Lauren Sager Weinstein a TfL elemzője, aki szerint London, és a hozzá hasonló városok egy cseppnyi Wi-Fi adatból nagyon sok következtetést tudnak levonni.
Földalatti számlálás
Korábban az emberek megszámlálása további emberekkel történt, ami annyit tett, hogy a TfL alkalmazottja egy nyomkodós számlálóval a kezében megállt az állomáson, és serényen klikkelgetett, illetve előfordult kérdőíves megkérdezés is, ám erre nagyon sokan nem voltak hajlandóak időt szánni. Továbbá akadt olyan szituáció, hogy ha a szerelvényen ment a kérdezősködés, akkor egyszerűen nem volt elég idő a kitöltésre, éppen ezért időszerű volt bevetni a modern technológiát.
Előtérbe került az utazási kártyák, az úgynevezett “Oyster card” adatainak begyűjtése, amivel a legtöbb utas rendelkezni szokott, és erről fizetik a vonalhasználatot, és így az elemzők anonim módon láthatják, hogy ki hol száll fel és le, mennyit utazik átlagosan, melyek a használtabb vonalak, stb. Ám ez is csupán becslésekhez ad támpontot, bár azért lássuk be, ehhez képest a Wi-Fi csak kicsit pontosabb. Nem ad mindenkiről pontos infót, de az áruházak, bevásárlóközpontok már elég régóta használják a módszert, és sokkal valósághűbb adatok nyerhetőek belőle, mint a számlálgatásból, vagy a kérdőívezésből.
A város eltérő részeiben eltérő időpontban van a csúcsforgalom. A fizikai dolgozók a kora reggeli órákban utaznak, míg az irodaiak inkább kilenc körül, ugyanakkor késő este érnek haza. Annak a lehetősége, hogy ténylegesen számszerűsítsük az utazási szokások különbözőségeit, nagyon ígéretes, és nem csupán a tömegközlekedés számára, hanem a városnak is
– mondta Sarah Kaufman, aki a New Yorki Egyetem Rudin Központjában tanulmányozta az intelligens városok működését.
Lehet félni, de nincs értelme
Néhány hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy a kinyert adatokból valami értelmes következtetésre jussanak, de már most akadnak, akik pánikolnak az adatvédelem miatt, így a TfL azt tanácsolja, hogy aki fél, az inkább tiltsa le a wifit, ám akik nem teszik, azok kapnak is valamit cserébe. Méghozzá személyre szabott tömegközlekedést, gyorsabb válaszokat a problémákra, és egyébként is, manapság már mindenki szinte mindent megoszt a neten az ételétől az alsóneműjéig, szóval akkor kissé furcsa dolog attól félni, ha a metrós közlekedéséről tudhatnak meg adatokat.
Forrás: Wired
