Gyanítjuk, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mennyire durván beütött a mobilos világban a Pokémon Go játék. Aki az elmúlt hetet egy nagyobbfajta kő alatt töltötte, összefoglaló cikkünkben elolvashatja, mi ez az új őrület, ami miatt emberek hordái mászkálnak zombimódra, telefonjukba temetkezve, rajzfilmszörnyecskéket kergetve, miért esnek gödrökbe, vagy mennek neki sorompóknak vakon. Aztán meg a gyűjtőoldalon végig lehet nézni, mennyi furcsa, vagy akár teljesen agyahagyott folyománya volt mindössze pár nap alatt a játéknak.
Nem tehettünk mást, és mi is elindultunk Pokémon-vadászatra. Balage kolléga telefonjára “szüzen” telepítettük a játékot, és fogtunk egy olyan ismerőst, aki már több napja vadássza a szörnyeket, aztán elindultunk a Montevideo utca környékén. Kalandjainkat és tapasztalatainkat videóban mondjuk el.
Hogy ezek után mi a véleményünk a Pokémon Go jelenségről? Megosztó, az tény. Jól jellemzi a játék hatását, hogy Balage annak ellenére addiktívnak nevezte, hogy az égvilágon semmi köze a Pokémon univerzumhoz. Jómagam egy négy napos londoni út előtt elég nehezen tudom visszafogni magam, folyamatosan azt mantrázom, hogy
- jövő áprilisig még van roaming, marha drága lenne a londoni utcákon csilliárdos megabájtonkénti adatforgalom mellett játszadozni
- a cikkek sem írják meg magukat, még akkor sem, ha közben ötös szintű Pokémon-vadász leszek
- Londonban is pont ugyanazok a Pokémonok várnak, mint mondjuk a Teleki téri piacon
Szóval hétfő estig még tartom magam. Ha utána sem lát tőlem új cikket senki, tessék vigyázni az úton, mert arcomat a mobilba temetve valahol épp vadászom. Imádkozzatok a lelkemért.
