A Facebookon sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy ha egy hölgyismerősünknek gyermeke születik, akkor hamarosan jön a babafotós szökőár, és ez nem csak arról szól, hogy az illető megváltoztatja a borítóképét az általa elbűvölőnek tartott bébi képére. Szinte percről percre löki a képeket arról, hogy a gyerkőc milyen édesen alszik, eszik, mosolyog, mennyire mókásan nagy rá a body, hogy áll rajta a csöpp sapka, és úgy egyáltalán, az egész pici ember maga a bűbáj. Aztán jön az a rész, amikor a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy a kismama teljesen elveszíti saját személyiségét és identitását, és már a profilképén sem ő maga, hanem a csemete vigyorog. Az ilyet ki-ki vérmérséklete szerint tartja egy ideig kedves, vagy épp kifejezetten ijesztő dolognak, de egy friss kutatás szerint a dologra van tudományos magyarázat.
Néhány évvel ezelőtt Sarah Schoppe-Sullivan hasonló dolgokat fedezett fel az újdonsült anyukaként funkcionáló ismerőseinél, amiről így beszélt a Mashable-nak: “egy ponton rádöbbentem, ezzel azt üzenik, hogy ők most már másmilyenek”. Mivel Sarah a hétköznapjaiban az Ohiói Állami Egyetem professzora, így azt gondolta, megéri egy kutatást építeni a jelenségre, melynek eredményeit az elmúlt héten tette közzé, és többek közt arra jutott, hogy valójában sokszor a frissen anyává vált nők saját szorongásai állnak a középpontban.
A 127 fő részvételével végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy azoknál a nőknél, akik úgy érezték, hogy a tökéletes anyaság nyomása nehezedik rájuk, sűrűbben tapasztalható a gyermek profilképként való használata, már csak azért is, mert valahol külső megerősítést vártak a kép miatt, hogy valóban jól csinálják új feladatukat. Mindemellett a tanulmány kitér arra is, hogy az ilyen anyukák erősebb érzelmi reakciókat produkáltak, akár pozitív, akár negatív irányban, sőt, a szülés utáni kilencedik hónap tájékán akár már depressziós tüneteik is jelentkezhettek. Ilyenkor jellemző például a rossz étvágy, általános érdektelenség, nyugtalan alvás.
Habár a tanulmány a megállapítások ellenére nem tudott közvetlen kapcsolatot kimutatni az új anyák elfogadási vágya és a fokozott Facebook használat közt, Sarah szerint egyértelmű, hogy ok-okozatról beszélünk. Szerinte nagyon sok anyuka érzi annak a nyomását, hogy tökéletesnek mutatkozzék ebben a szerepben, miközben pont emiatt nincs meg a szükséges lelki békéje, és ez nagyon káros lehet. Ugyanakkor a tanulmány bizonyos sarokpontokon nem tekinthető általánosan igaznak, mert csak magasan iskolázott, korábban alkalmazottként dolgozó hölgyeket vizsgált, mégpedig önbevallásos módszerrel.
Végezetül a professzor asszony azt is hozzáteszi, hogy mindezek ellenére sok olyan édesanya van, aki nem azért locsolja tele a Facebbok falát a gyereke képével, mert nyomás alatt érzi magát, hanem egyszerűen csak azért, mert meg van róla győződve, hogy mindenki az ő kis csöppségére kíváncsi. Holott ez egy idő után a közvetlen családtagokon kívül mindenki mást halálra idegesíthet.
Vannak viszont jó és mindenki számára működő példák is. Nemrég láttunk például olyan újdonsült szülőket, akik egy zárt csoportot hoztak létre az újszülöttjükkel kapcsolatos fotóknak és híreknek, és azok a rokonok, ismerősök, akik kíváncsiak a folyamatosan érkező kordokumentumokra, feliratkozás után nézhetik meg ezeket, míg az ismerősi kör többi része továbbra is az anyuka és apuka “saját személyiségét” láthatja a közösségi oldalon.
