Bár folyamatosan azon pörög mindenki, hogy a PC-piac, és ezáltal a laptopok kategóriája is hanyatlóban van, a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az okostelefonok és tabletek ugyan lenyestek valamennyit a hagyományos notebookok részesedéséből, de egy igazán jót játszani, egy hosszú doksit megírni, egy bonyolultabb képretusálási folyamatot végigvinni még mindig nem igazán üdvös valamilyen mini kütyün. Szóval nagyon is van értelme végignézni, kik szállították (szerintünk) az idei legjobb laptopokat.
Brutalicus maximus kategória
Itt viszonylag kérdés nélkül szavaztuk meg győztesnek a Toshiba Quosmio x70-B 110 modelljét, aminél nehezebben ritkán ad vissza tesztterméket. Annak ellenére, hogy egy valóban brutális erejű és teljesítményű játékgépről van szó, ráadásul az izmos hardver és a 17,3 hüvelykes kijelzőt eleve csakvalami gigantikus házba lehet bepasszírozni, ez a laptop bizony gyönyörű. A bordó és feketébe hajló ezüst színkombináció elegánssá, az ügyes vonalvezetés pedig a méret ellenére kecsessé varázsolja, sötétben pedig a külső színvilághoz illeszkedő, mélyvörös billentyűzet-világítás teszi fel a külcsínre a koronát.
Az i7 procival, 16 GB memóriával, és dupla grafikus vezérlővel (Intel HD 4600 1GB és Radeon R9 M265X 3GB) felszerelt erőmű kijelzője is szép, kontrasztos, színgazdag képet ad, de alapvetően ez az a notebook, amivel mindent jó csinálni, kivéve a cipelést. De aki ilyet vesz, tudja is, mire számítson, az úgynevezett desktop replacement kategóriánál az asztali PC erejéért fel kell áldozni valamit a mobilitásból. De különben is, a gamer erős, a gamer ügyes, a gamer szívesen cipeli ezt a gyönyörű szörnyeteget is.
Kiváló igásló kategória
Itt elég sokan küzdenek, mostanában a tabletes térhódítás miatt a laptopgyártók egyértelmű menekülőútja a vállalati gépek piaca. Itt nincs semmi túlzó csicsa, viszont vannak nagyon fontos követelmények. A nálunk járt eszközök közül a Dell Vostro 3000-es sorozatot emelnénk ki, mert (ismételten teljes szubjektivitás mellett) itt éreztük, hogy ebben a kategóriában azt hozza, amit kell.
Nézzük. Egyrészt bírja sokáig, még akkor is, ha nem az irodában ücsörgök egész munkanap alatt. Ez megvan, a gyártó által ígért 8 óra 42 percet ugyan csak nagyon lábujjhegyen hozza, de átlagos kihasználtság mellett simán felülütöttük a 7 órát. Legyen erős annyira, hogy a céges alkalmazásokat röccenés nélkül használjuk. Ez is rendben, az i5-ös alapokra épülő gépek 4 GB RAM mellett is tökéletesen elegendőek az Office-internet-levelezés szentháromságon túl egy teljesen vállalható sebességű Photoshopra, webszerkesztésre is.
Ráadásul a munkagépek puritán, már-már lenini kinézete helyett (igen, itt rád nézünk, ThinkPad) itt sikerült jól eltalált színekkel feldobni a hangulatot, de úgy, hogy közben nem válik önmaga paródiájává a kinézet, megmarad egy elegáns, üzleti modellnek, amit nem szégyen az asztalra tenni tárgyaláskor.
Ár-érték bajnok kategória
Az ASUS X555 sorozatából egy LA XO1231D végződésű modell járt nálunk, ami az összes olyan sztereotípiával leszámol, miszerint egy olcsó notebook nem lehet minőségi. Persze, kompromisszumokat itt is lehet kötni, de a 100 ezer forint környékén árult modellek jó részénél sokkal többet, mint itt.
A mindenféle belépő kategóriás processzorok (az úgynevezett “jelöletlen duálkórok”) töbzódnak ezen az árszinten, ehhez képest ebben a modellben egy ötödik generációs i3 proci dolgozik 4 GB RAM, és egy 1 terabájtos merevlemez társaságában. Nincs dedikált grafikus kártya, de az integrált Intel HD 5500 teljesen elég ehhez a kategóriához. Sajnos van néhány terület, ahol óvatos lemondásokkal kell élnünk, a kijelző például csak 1366×768 képpontos felbontást kapott, de legalább választható matt kijelzővel is, ami munkára jóval alkalmasabb, mint a tükröződő üveg. Bluetooth sincs alapból a fedélzeten, és az USB csatlakozókat is kicsit szűken mérik, két USB 3.0 és egy 2.0 fért el a gépházra.
A kivitel az olcsóbb műanyag használata ellenére kifejezetten kellemes, a több választható szín közül a fehér még akár egy megbeszélésen sem kelt alpári hatást, sőt. Ja, és az akku… Nem tudom, hogy csinálja, de simán túllőtte a 8 órát. Ehhez képest a 115-120 ezer forint közé belőtt bruttó ár kifejezetten megnyerő, főleg, ha tényleg körülnézünk, milyen gépezetek figyelnek még hasonló árszinten.
Hibrid maxi kategória
A tabletek és notebookok közötti határvonal elmosódásával létrejövő új, hibrid szegmens is szép lassan kétfelé tagozódik. Akadnak azok a gépek, amelyek inkább notebookként működnek, csak épp extraként megkapják a lehetőséget, hogy billentyűzet nélkül, tabletes módban is használhassuk őket. Ezek inkább a munkára, produktív használatra való típusok, míg a tabletes irányból támadó hibrideknél épp a billentyűzet számít extrának – róluk majd a következő részben értezekünk.
A széttéphető notebookok komolyabb képviselői közül azonban egyértelműen kiemelkedik a Transformer Book Chi sorozata. Az árérzékenyebb T100-as modelleknél egyrészt anyagminőségében, másrészt felszereltségében erősebb Chi gépek többféle hardveres motorral kaphatók, az elérhető árú kategóriában Intel Atom processzorral, 2 GB memóriával, és 32 / 64 / 128 gigabájtos eMMC háttértárral találhatunk 150-160 ezer forint környékén ilyen kompakt gépet, míg az izmosabb változatban Core M processzorok, 4 / 8 GB RAM, valamint 128 / 256 GB SSD dolgozik, persze itt már 300 ezer forint alá is felcsúszhat az ár.
Az Atommal szerelt modell 10,1 hüvelykes, full HD IPS kijelzőt kapott, míg a nagytesókon 12,5 hüvelykes megjelenítő figyel. Ezeken a full HD mellett már 2560×1440 képpontos panel is rendelhető. Az atomos modell természetesen inkább alapvető feladatokra való, az irodai és internetes alkalmazások mellett kiváló a 1080p felbontású filmek megtekintésére is (és sokan tudjuk, hogy repülőn, vagy az autó hátsó ülésén mekkora kincs, hogy filmnézés közben nem nyomódik a rekeszizmunkba a billentyűzet, mert lecsatolhatjuk).
A Core M-mel szerelt gépek gyakorlatilag tökéletes versenytársai az izmosabb “normál” notebookoknak is, az i3-as, de néha i5-ös gépek teljesítményét is képesek hozni. Külsőre pedig már a tabletes részt fogdosva is érződik a prémium hatás, kifejezetten vékony az eszköz, csak kicsit több mint hét milliméter, pedig a fémház erejéből nem adott az ASUS. Ha pedig billentyűzettel együtt használjuk, csak a kissé kijelző felé húzó súlypont mutathatja, hogy nem egy hagyományos laptopot használunk. A mérethez képest még a billentyűzet elrendezése is jól sierült – bár a Háború és béke megírása már kissé zsibbasztó lenne rajta, de ettől még egy kényelmes, szigetes megoldást kapunk, ami a mindennapi munkában is jól használható.
