Senki nem mondhatja rám, hogy túlzottan vonzódnék a nőies dolgokhoz. Úgy nézek ki, mint egy viking, metalzenekarokban rázom a fejem mindenféle színpadokon, és techrovatot szerkesztek mindenféle számítógépes alkatrész közepette. Ennek ellenére, amikor a szerkesztőségbe érkezett egy csillogó bordó elemekkel díszített notebook, végem volt. Igen, bevállalom. Viszont neki is kezdek a szerecsenmosdatásnak, miért érezhet minden más férfitársam ugyanígy a A Toshiba Quosmio x70 láttán. A geek nők meg pláne.
Szexepil no. 1: a dögös külső
Adott például egy hatalmas kijelző: a 17,3 hüvelykes képátlóhoz eleve nem lehet apró gépházat tervezni. A 41×27 cebntis gépház az elülső részén 2,8 centi vastag, hátul pedig már 3,3 (persze összecsukva). Viszont a tömege mégsem olyan letaglózó: persze, a 2,9 kiló nem kevés, de egy átlagos, nem ultrabook kategóriás laptop szintén 2 kiló fölött jár, és azért a Quosmio mégiscsak egy erőgép óriási kijelzővel, aki ilyet vesz, nem azért veszi, hogy naphosszat könnyedén lóbálja egy lájtos notebooktáskában.
Ahogy már említettem a bevezetőben, a gépház egyik színe a fényes mélybordó, amelyet első látásra fekete, de közelebbről megnézve ezüstös felületkezeléssel felturbózott mélyezüst egészít ki. Méretéhez képest kifejezetten elegáns a gépház kialakítása, az alsó rész vonalvezetése miatt a felhasználó felőli oldal már-már kecsesnek is mondható, de közben a színek és a “csinos” vonalak ellenére, ha ezt a monstrumot kitesszük az asztalra, máris tekintélyt parancsol.
A notebookok között hatalmas kijelző egyben csodaszép is. Ugyan nem 4K-s, “csak” 1080p felbontást kapott, de egyrészt még mindig annyira kevés a 4K tartalom, hogy felesleges lenne a nagyzolás, másrészt az akkuidőt sem csökkenti feleslegesen a túlzottan sok képpont. A LED háttérvilágítású panel egyébként kifejezetten kontrasztos és nagy fényerejű, betekintési szöge is a maximálishoz közelít. Ötletes, hogy a szigetes billentyűzet háttérvilágítása is a bordó színvilághoz igazított piros, így kevéssé világít bele a kijelzőn megjelenő tartalmakba, és persze veszett jól is néz ki.
Említsük még meg a kijelző és a billentyűzet között található hangszórócsíkot, amely mögött egy DTS Sound javítással és Harman Kardon hangszórókkal ellátott hangrendszer dolgozik. Egy átlagos notebook magas-túltengéses cincogása helyett kifejezetten erős közepek és mélyek is megszólalnak így, ráadásul van hangerő is rendesen a “dobozban”, most először nem használtam a tesztgéppel semmilyen külső hangsugárzót.
Szexepil no. 2: a kiterjedt kapcsolatok
A nagy méret szerencsére lehetővé teszi, hogy egy kisebb laptop néhány csatlakozós szűkössége helyett rendesen kapjunk mindenből. A jobb oldalra két USB 3.0, egy HDMI, egy LAN és egy VGA csatlakozó fért, valamint szerencsére nem kell megelégednünk a hibrid mikrofon/fülhallgató jackkel, ide elfért mindkettő külön. Erre az oldalra még így is elfért egy nagyobb szellőző. A bal szélen két USB 2.0 port, a multifunkciós optikai meghajtó (Blu-ray, DVD és CD lejátszó, író és újraíró) mellett a töltő csatlakozója és egy Kensington zár aljzat található. Ezen felül egy multi kártyaolvasót is lelhetnek a gépházon az ügyesek. A HDMI kimeneten akár 4K-s tartalmakat is küldhetünk kompatibilis tévék felé, ha pedig valaki vezeték nélkül kommunikálna, a kétcsatornás, a/b/g/n szabványú WiFi mellett Bluetooth 4.0 és az Intel-féle WiDi is rendelkezésre áll. Kissé sután a kommunikációhoz sorolva említjük meg a HD felbontású webkamerát is – végülis a Skype az kommunikáció, nem?
Szexepil no. 3: a belső értékek
Egy ilyen szintű erőgépnek kell az izmos hardver, de szerencsére a Toshiba Quosmio x70-B 110 itt is jól teljesít. A negyedik generációs Core i7 (4720HQ, 2,6 GHz) processzor mellé 16 gigabájtos rendszermemória társul két 8 GB-os SSD3 modul formájában.
Grafika terén is erős a felhozatal. A “normál” tartalmakhoz az Intel HD 4600 1GB-os vezérlője is teljesen elég, a Word-Excel-Internet szentháromságtól a full HD filmekig kiválóan teljesít, miközben nem figyaszt vészesen sokat. Ha pedig játékra kerül a sor, már izzik is az AMD Radeon R9 M265X grafikus kártya, kapásból 3 GB dedikált memóriával.
Az “izzik” egyébként viszonylag képletes, mivel a viszonylag húzós teljesítmény ellenére a Quosmio nem melegszik számottevően. Tény mondjuk, hogy kicsit nagyobb terhelésnél beindulnak a ventillátorok, amik egy átlagos notebook hangszintjénél egy fokkal erősebben pörögnek, viszont szépen szabályozza őket a rendszer, és az erőltetett menet végével gyorsan visszaállnak egy alig hallható szintre. Az általunk tesztelt modellben 1 terabájtos merevlemez dolgozott, de az SSHD megoldás (a hagyományos HDD-vel összekapcsolt kis SSD, amely a felhasználó felé egyetlen lemeznek látszik) miatt a Windows 10 villámgyorsan betöltődött, és a gyakran használt alkalmazások is pörgősen indultak.
Az egyetlen kissé visszafogott teljesítményt az akku produkálta. Ugyan viszonylag bika teljesítményű darab került a gépházba, de a gyártó által jelzett 4 óra 45 percet csak viszonylag minimálisra vett fényerő mellett, alig “meghajtva” sikerült megközelíteni, full HD film nézése és maximális fényerő mellett azért a 4 óra is éppen csak összejött. Viszont az is tény, hogy aki ilyen méretű és teljesítményű laptopot vesz, viszonylag keveset fogja út közben használni, ez már inkább egy komoly “desktop replacement” kategória, abból viszont kiváló.
Szeretni bolondulásig
Összességében tehát olyan notebook a Toshiba Quosmio x70-B 110, ami nem való ugyan mindenkinek, de a játékokat, grafikai alkalmazásokat, multimédiát kedvelő “power userek” számára kiváló választás. Már csak azért is, mert az asztali funkciók kiváltására tervezett notebookok általában bumfordira és kissé stílustalanra sikerülnek, a Quosmio azonban színeivel, formatervezésével és apró extráival ezt a szintet is felülugorja. A súlyt és méretet tehát semmiképp nem írom a negatívumok közé, akinek ilyen teljesítmény és ekkora kijelző kell, tudja, mi jár az elvárásokkal. Az egyedüli óvatos probléma a visszafogott akkuteljesítménnyel lehet, és persze az is tény, hogy egy jobb kiépítésű Quosmio x70-B ára sem épp zsebbarát (bár itt megint jöhetünk azzal, hogy semmilyen szinten sem belépő, vagy középkategóriás versenytársakkal kell összehasonlítani). Végszóként pedig elég annyit leírni, hogy tesztgépet ritkán adok vissza ennyire súlyos szívvel, és ahogy egy nehéz szakítás végén is mondhatnám: csak azt remélem, más legalább annyira szeretni fogja, mint én. Viszlát, drágám!
