Ma már nem csak vágyálom a távjelenlét, az internet által teljesen hétköznapivá vált. A Kinect és a fejlődő robotika által pedig valószínűleg a közeljövőben elterjedhetnek a távolról ember irányította robotavatárok, amelyek egy valós személyt helyettesítenek és már nem csak virtuálisan, hanem fizikailag is.
A technológia már most adott, és az emberi érzékek kiteljesítését jelentik. Mel Slater londoni kutató csoportja például létrehozott egy olyan robotot, akinek sikerült egy speciálisan felszerelt helyszínen játszott színész gesztusait több száz kilométerrel arrébb ugyanúgy visszaadnia.
Akár a moziélmény is fokozható lenne mozgó robotszereplők alkalmazásával. Az orvosok távolról végezhetnének műtéteket. A katonák távjelenléttel harcolnának, így a személyi sérülések száma az így felfegyverzett robothadseregben a minimálisra csökkenhet.
Éppen ezért merülhetett fel a Ray Purdy törvénykezéssel foglalkozó kutatóban annak a problémának a kivizsgálása, hogyan értelmezhető jogilag, ha egy robottal helyettesített ember valódi emberekkel kerül kontaktusba.
Nemi erőszak és gyilkosság robotbőrben
A távvezérlésű robotok és a távjelenlét alkalmazása egy új típusú bűnözés lehetőségét veti fel. A hackerek által feltört jelenlétrobotokat akár ártalmas célokra például szexuális zaklatásra, nemi erőszakra vagy súlyosabb bűncselekményekre is felhasználhatják. Főleg, ha a jövőben egyre inkább elterjednek a távszexuális szokások. Ráadásul ilyen esetben azzal, hogy magát a robot vezérlését eltulajdonították, ha valakinek az egyben robot az avatárja is, személyiségi jogokat is sértenek.
A bíróságoknak és a törvényhozók a technológia fejlődésével egyre gyakrabban szembesülhetnek olyan problémákkal, mint hogy egy avatár által elkövetett bűncselekmény gyanúsítottat képtelen lesznek felelősségre vonni, mert egy másik országban él. Az elektronikus bizonyítékok elégtelenek lehetnek egy vád meghozatalához.
Kifordítva a kérdést, eddig arra sem igazán gondoltak eddig, mi történik, ha egy jelenléti robotot szexuálisan zaklatnak vagy “testileg bántalmaznak”. Ha ma történne ilyesmi, a bántalmazót nem vonnák felelősségre, holott érzékenyebben kellene kezelni az ilyen eseteket, mert az avatár ilyenkor virtuálisan az irányító személyiségének, pszichéjének a fizikai kivetülése.
Felerősödhetnek az előítéletek
Patrick Haggar neurológus szerint az etikai kérdéseken túl a virtuális kultúra felerősítheti a testkép előítéleteket, mivel mindenki szebbnek fogja mutatni magát avatárként, így az emberek valódi testi adottságainak értékelése háttérbe szorul.
A távjelenlét az emberi kötelékek a fizikai test megélése és identitás tekintetében olyan kihívást jelent az emberiség számára, amit még nem igazán gondolt végig. Hiszen hol is lesz az valójában pár évtized múlva, akinek a fizikai teste Budapesten lesz, de avatárjával a hétköznapjait New Yorkban fogja tölteni?
