Mivel a 20 év feletti felhasználók között már csak igen kevesen maradtak azok, akik online életükben ne találkoztak volna legalább egy e-mailes vagy facebookos csalással, ezért a digitális világ rosszindulatú szereplői elkezdtek alkalmazkodni. Egy csecsemőnek minden vicc új – gondolhatták, és azzal a lendülettel megcélozták a fiatalabb generációt.
S bár az igaz lehet, hogy a csemeték szüleiknél sokkal otthonosabban mozognak a technológia világában, ettől még gyerekek maradnak. Az őket célzó üzenetek tehát nem vírusokról, pénzről vagy különböző kék pirulákról, hanem játékokról szólnak. Persze a mögöttes struktúra nem változott: az ember “rossz” linkre kattint, és pillanatokon belül felkerül a gépre valami olyan, aminek nagyon nem kéne ott lennie.
Adódik persze a kérdés, hogy a gyerekek milyen hasznot hoznak a csalóknak? Hitelkártya (vagy adott esetben e-mail cím) híján elsőre céltalannak tűnhet a gyakorlat.
Nos, ez igaz, de a gyerekek jelentős többsége ugyanazt a számítógépet használja, mint a hitelkártyával rendelkező szülők, vagyis például egy keylogger program (ez a leütött billentyűket jegyzi meg és továbbítja a csalónak) segítségével szinte bármihez hozzá lehet férni.
Ha nincs lehetőségünk arra, hogy a gyereknek saját gépet biztosítsunk, nincs más hátra, mint figyelni a csemete online tevékenységére és felkészíteni a csalók esetleges támadására – persze egy vírusirtó sem árthat.
